Pusztaszer:

A terület erősen feltagolt, öt különálló vizes élőhelyből áll - a szegedi Fehér - tóból, a szegedi Fertőből, a Sasérből, a Labodárból, és a Csaj - tóból, melyeket szikes területek és mezőgazgasági földek kötnek össze. Ezek közül a Csaj - tó, a Fehér - tó és a Fertő halastóként üzemel, melyeket kiterjedt nádasok vesznek körül, élőhelyet biztosítva ezzel számos vízimadárnak. A Sasér és a Labodár vizes élőhelyek a Tisza holtágai, melyek a ligeterdőket és a hozzá tartozó növény - és állatvilágot fogják össze.

A nemzetközi vizes élőhelyek jegyzékén 1979 óta szerepel az összterületből 5000 hektár.

Növényvilágát tekintve, jellemző a területre a szikes tavak növényzetén kívül, a bennszülött sziki őszirózsa (Aster tripolium pannonicus), a szikikáka (Bolboschoenus maritimus) és egyéb nádfajok (Phragmites).
A szikes puszták állományalkotó növénye a magyar sóvirág (Limonium gmelini), a poszgás zsázsa (Lepidium crassifolium) és a réti margitvirág (Leucanthemum serotinum).

Madárfaunáját tekintve, fontos fészkelőhelye a terület a cigányrécének (Aythya nyroca) és a kékes rétihéjának (Circus cyaneus).
A fent említett fajokon kívül jelentős fészkelő fajok a következők: kárókatona (Phalacrocorax carbo), gémfélék közül a vörös gém (Ardea purpurea), az üstökös gém (Ardeola ralloides), a törpegém (Ixobrychus minutus), a bölömbika (Botaurus stellaris). E fajok állománya vonulási időszakban jelentősen feldúsul. Az íbiszfélék közé tartozó, fokozottan védett, fészkelő kanalas gémmel (Platalea leucorodia), és batlával (Plegadis falcinellus) is találkozhatunk a területen. Jelentős fészkelő állománya van a kis és a nagykócsagnak (Egretta garzetta, Egretta alba) is. A térség otthont ad a piroslábú cankónak (Tringa totanus), a gólyatöcsnek (Himantopus himantopus) és a gulipánnak (Recurvirostra avosetta) is.
Télen néhány réti sas (Haliaeetus albicilla) is körbejárja a halastavakat és környékét.

Veszélyeztető tényezők: a folyamatosan teret hódító szikikáka kiszorítja fészkelő helyéről a széki lilét (Charadrius alexandrinus), és a gólyatöcsöt (Himantopus himantopus). Az egyre nagyobb számban fészkelő kárókatona (Phalacrocorax carbo) pedig a récefajokat szorítja ki táplálkozó és fészkelő helyeikről. Az agrárterületekről folyamatosan érkezik a műtrágyák és vegyszerek vizes oldata a talajvízzel.
Védettség: tájvédelmi körzet, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága alatt működve.

Nimfea Természetvédelmi Egyesület 2004