---

A Ramsari Egyezmény kézikönyve

Kézikönyv a vizes területekről szóló egyezményhez

(Ramsar, Irán, 1971)

KÖRNYEZETVÉDELMI MINISZTÉRIUM

1999

TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL

ii

A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:

The Ramsar Convention Manual: a Guide to the Convention on Wetlands

(Ramsar, Iran, 1971), 2nd ed. Gland, Switzerland: Ramsar Convention Bureau, 1997

Fordította:

Bőhm A: 1., 3. fejezetek, 2., 3., 6., 14., 15., 17. függelékek

Füleky Cs: 2., 4. fejezet

Végh M: 5., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13. függelékek

Címlapfotó:

Csörgő récék (Anas crecca) dr Kalotás Zsolt felvétele

ISBN 963 03 9593 2

Original editon C Ramsar Convention Bureau, 1997

Hungarian translation C Bőhm András, Füleky Csaba, Végh Mihály

iii

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . iii
Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . vii
A Ramsari Egyezmény kézikönyv célja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ix
A kézikönyv használata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ix
1. A Ramsari Egyezmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
11.1. Mi a vizes területekről szóló Ramsari Egyezmény? . . . . . . . . . . .
11.2. Melyek a vizes területek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
21.3. Miért kell megőrizni a vizes területeket? . . . . . . . . . . . . . . . . . .
31.4. Miért államközi szerződés a Ramsari Egyezmény? . . . . . . . . . . .
41.5. Miért csatlakoznak a nemzetek a Ramsari Egyezményhez? . . . . .
41.6. Ki csatlakozhat az egyezményhez? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
61.7. Melyek a csatlakozó országok kötelezettségei? . . . . . . . . . . . . . .
61.7.1. A Ramsari Jegyzéken szereplő területek . . . . . . . . . . . .
61.7.2. A bölcs használat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
71.7.3. Megőrzés és továbbképzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
71.7.4. Nemzetközi együttműködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
71.7.5. A kötelezettségek további értelmezése . . . . . . . . . . . . .
71.8. A Ramsari Egyezmény ma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
71.9. A Ramsari Stratégiai Terv 1997-2002 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
91.10. Együttműködés más környezetvédelmi egyezményekkel . . . . . . .
92. A Ramsari egyezmény rövid története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
132.1. A kezdet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
132.2. A Párizsi Jegyzőkönyv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
132.3. A Reginai Módosítások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
132.4. Fontosabb események . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
143. Hogyan működik a Ramsari Egyezmény? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
173.1. A Szerződő Felek Konferenciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
173.2. Az Állandó Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
193.3. A Titkárság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
203.4. A Ramsari Egyezményért felelős nemzeti hatóságok . . . . . . . . .
213.5. A Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület . . . . . . . . . . .
223.6. A Ramsari Egyezmény költségvetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
223.7. A Ramsari régiók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
233.8. Nemzeti Ramsari Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
243.9. Külső kapcsolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
254. Kötelezettségek és segédeszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
274.1. Jegyzékbe felvett területek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
274.1.1. A nemzetközi jelentőségű vizes területek kijelőlésekszempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284.1.2. Adatlap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
294.1.3. Ramsari Adatbázis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
30iv4.1.4. Vizes terület típusok osztályozása . . . . . . . . . . . . . . .
304.1.5. Montreux-i Jegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
304.1.6. Kezelési Útmutatási Eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
314.2. A vizes területek fenntartható használata . . . . . . . . . . . . . . . . .
324.2.1. Mi a fenntartható használat? . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
334.2.2. Nemzeti vizes terület politika kidolgozása . . . . . . . . .
334.2.3. A vizes területek és értékeik . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
344.2.4. Adott területre irányuló tevékenységek . . . . . . . . . . . .
364.2.5. Egy projekt: a fenntartható használat . . . . . . . . . . . . .
384.2.6. A Ramsari Stratégiai Terv 2. általános célkitűzése . . . .
424.3. Megőrzés és továbbképzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
424.3.1. Megőrzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
424.3.2. Továbbképzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
434.3.3. Területkezelés, övezetek kialakítása és vizes területekhelyreállítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444.4. Nemzetközi együttműködés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
454.4.1. A szerződő felek együttműködései . . . . . . . . . . . . . . .
454.4.2. Határokon átnyúló területvédelem . . . . . . . . . . . . . . .
464.4.3. Országok közötti fajvédelemi programok . . . . . . . . . .
474.4.4. Csereprogramok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
484.4.5. A MedWet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
494.4.6. A Ramsari Kis Összegű Alap . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
504.4.7. Projektek támogatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
514.4.8. Külső támogató szervezetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
524.5. Az egyezmény megismertetése a nagyvilággal . . . . . . . . . . . . .
544.5.1. A Ramsari Egyezmény és az Internet . . . . . . . . . . . . .
554.5.2. Kiadványok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
564.5.3. Népszerűsítő árucikkek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
574.5.4. Ramsari Területek felterjesztése . . . . . . . . . . . . . . . . .
584.5.5. Vizes Területek Világnapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

v

Függelékek

01. A Ramsari Egyezmény szövege
02. Nyilatkozat a Ramsari Egyezmény 25. évfordulójára
03. A Szerződő Felek Konferenciájának határozatai és ajánlásai
04. A nemzetközi jelentőségű vizes területek meghatározásának kritériumai
05. Vizes területek jelölése a Listára és az azt követő tevékenységek
06. A Ramsari területek Adatlapja
07. A Ramsari vizes terület osztályozás
08. A Montreux-i Jegyzék9. Az ökológiai jelleg munkadefiníciója, irányelvek a listán szereplő területek
10. ökológiai jellegének leírásához és fenntartásához, valamint irányelv
10. a Montreux-i Jegyzék működéséhez10. A Kezelési Útmutatási Eljárás
11. Irányelvek a bölcs hasznosítás koncepció végrehajtásához
12. További támogatás a a bölcs hasznosítás koncepció végrehajtásához
13. A Ramsari területek és egyéb vizes területek kezelésének irányelvei
14. Ramsari Kis Összegű Alap - működési irányelvek
15. A Ramsari embléma használatának irányelvei

vi

vii

Előszó

A Ramsari Egyezmény kézikönyvének magyar fordításához

A vizes területekről szóló, ún. Ramsari Egyezményt 1971. február 2-án írták alá az irániRamsar városában. Az azóta eltelt több mint negyed évszázad során a vizes területekmegőrzésére, védelmére és bölcs hasznosítására fordított pénz és munka sokszorosanmegtérült, s látványos eredményekhez vezetett. Mindez elsősorban az Egyezményműködésének és mozgósító erejének javára írható.Az alapításkor megfogalmazott célok mára kiteljesedtek: "a nemzetközi jelentőségűvizes területekről, mint a vízimadarak élőhelyéről" szóló egyezmény napjainkra a vizesterületek általános védelmére irányuló világegyezménnyé bővült.A Kárpát-medence központi fekvésű országaként Magyarország a vízterek és a vizesterületek mindmáig gazdag tárházát kínálja annak ellenére, hogy a múlt század ótameg-megújuló lendülettel véghezvitt folyamszabályozások és lecsapolások, a melioráció,a kisvízfolyások betonágyba terelése, a források foglalása mennyiségileg ésminőségében is megtizedelték e csodálatos természeti kincseket. Hazánk és a magyartermészetvédelem prioritásként kezeli vizes területeink védelmét, s jogalkotásimunkájában, beruházási, revitalizációs programjai sorában hangsúlyozott figyelmetfordít a még lehetséges kedvező állapotok visszaállítására, a veszélyeztető folyamatok,jelenségek mérséklésére. Magyarország elsősorban a természetvédelem és a vízügy újalapokra helyezett, reményt keltő együttműködésében továbbra is vezető szerepet kívánbetölteni az egyezmény céljainak elérésében, a vizes területek megőrzésében.A Környezetvédelmi Minisztérium abból a célból jelenteti meg az egyezmény Titkárságaáltal 1997-ben kiadott Ramsar Manual magyar nyelvű fordítását, hogy a benne találhatóismeretek minél szélesebb körök számára váljanak hozzáférhetővé. Szeretnénk, haegyre többen ismernék föl a különösen érzékeny és veszélyeztetett vizes területekjelentőségét, felbecsülhetetlen értékeit. Reméljük, hogy a kézikönyv számos új információvalszolgál majd a gazdálkodóknak, természetvédőknek, természetet kedvelő"amatőröknek", vadászoknak, horgászoknak és földtulajdonosoknak és valójában mindenkinek,akinek fontos hazánk minden szöglete, jelene és jövője.

Budapest, 1999. április

Lakosné Horváth Alojzia dr. Tardy János

főosztályvezető-helyettes, helyettes államtitkár,KöM Nemzetközi Kapcsolatok a KöM Természetvédelmi HivatalFőosztálya vezetőjea Ramsari EgyezményÁllandó Bizottságának volt elnöke

viii

ix

A Ramsari Egyezmény kézikönyv célja

A vizes területek egyezményét (Ramsar, Irán) 1971. február 2-án írták alá.Az eddig eltelt 25 esztendő alatt az egyezmény rengeteg beszámolót,konferenciaanyagot, könyvet, hírmagazint és más dokumentumot publikált,melyek együttesen vázolják fejlődését és elért eredményeit. Ezek között azonbannem találunk olyan átfogó kézikönyvet, mely egy kiadványbantekintené át az egyezmény működését. Ezért e kézikönyv célja, hogy egykötetben foglalja össze az egyezmény feladatait, munkamódszerét, akcióit,eddig elért eredményeit és alapvető dokumentumait.A teljesség kedvéért a kézikönyv az egyezmény rövid történeti áttekintését istartalmazza, a legfontosabb események kronológiai sorrendjével.A kézikönyvet a nagyközönség számára készítették, de elsősorban azoknak,akik napi munkájukban információt igényelnek a Ramsari Egyezményről. Hapéldául a kormányzatban dolgozik valaki, vagy egy éppen társadalmi szervezetnél,esetleg természetvédelmi őr vagy területkezelő egy vizes élőhelyen,környezeti nevelésben érdekelt, vagy egyszerűen érdekelődik a vizes területekvédelme és a Ramsari Egyezmény szerepe iránt, a kézikönyvben minden aprórészletre kielégítően választ talál kérdéseire. Az egyezmény megtalálja itt.A kézikönyv a Ramsari Egyezmény három hivatalos munkanyelvén áll rendelkezésre- angolul, franciául és spanyolul. Szándékunkban áll a kézikönyvetidőről időre felfrissíteni, hogy a fontosabb döntésekről és a fejlődésről beszámoljunk,különösen a három évente megtartott Szerződő Felek Konferenciájáról.Ha az Olvasó úgy érzi, hogy bármilyen téma kifelejtése vagy további információkközlése javítaná a kézikönyvet, a Ramsari Egyezmény Irodájának küldjemeg azokat. (Cím:Rue Mauverney 28, CH-1196 Gland, Svájc)A kézikönyv használataA kézikönyvet úgy szerkesztették meg, hogy az Olvasó minél könnyebbentaláljon meg benne bizonyos részeket vagy a tartalomjegyzék vagy a kulcsszavakravaló utaláson keresztül [a szövegben található utalás arra a fejezetre,vonatkozik ahol kifejtik az adott témát - pl. Ramsari Adatlap (4.1.2)].A ramsari publikációs jegyzék a 4.5.2. fejezetben található. A függelékek, azEgyezmény szövege, az irányelvek és a további útmutatók a bölcs használatkoncepció végrehajtásához az általános szövegben kerülnek bővebb kifejtésreés magyarázatra.A szövegben a hivatkozásokat számozott határozatok és ajánlások formájábantaláljuk, például 4.5 Ajánlás. Ez utal a Szerződő Felek konferenciáján hozottdöntésre. Az első szám mutatja, hogy a Szerződő Felek melyik konferenciájahozta meg a döntést (például a 4. a Szerződő Felek 4. konferenciájára(Montreux, Svájc) utal, míg a pont utáni szám (az 5-ös) az adott konferenciánmeghozott határozatot vagy ajánlást jelöli. (A római - VI. sorszámozásta Szerződő Felek 6. Konferenciájának (Brisbane, Ausztrália, 1996) határozatairahasználják.)

x

Terjedelmi megkötöttségek miatt nem volt lehetőség a Szerződő Felek hatkonferenciája határozatainak és ajánlásainak teljes terjedelemben való közlésére.Pontos megnevezésük és hivatkozási számuk a 3. Függelékben található,bár a teljes szöveg megtalálható a Ramsari Egyezmény honlapján is(http://iucn.org/themes/ramsar/) vagy igényelhető a Ramsari Titkárságtól.

---

1
1. A Ramsari Egyezmény
1.1. Mi a vizes területekrôl szóló Ramsari Egyezmény?
A „Vizes területekrôl szóló egyezmény” egy nemzetközi szerzôdés, melyet az
iráni Ramsar városában, a Kaszpi-tenger déli partjánál, 1971. február 2-án
fogadtak el. Ezáltal, bár jelenleg az egyezményt leginkább „Egyezmény a vizes
területekrôl (Ramsar, Irán, 1971)” néven írják, Ramsari Egyezmény néven vált
ismertté. Ez az egyezmény elsô a modern, egész világra kiterjedô államközi
szerzôdések között, melyek a természetvédelmet és a bölcs hasznosítást tűzték
ki zászlajukra, de összehasonlítva az újabbakkal, rendelkezései
viszonylag nyíltak és túl általánosak. Éveken keresztül a Szerzôdô Felek Konferenciája
dolgozta tovább és értelmezte a megállapodás szövegének alaptételeit,
ezáltal sikeresen lépést tartott az egyezmény munkája a világ változó felfogásaival,
prioritásaival és a környezeti gondolkodás kialakulásának folyamatával.
A hivatalos neve a megállapodásnak „Egyezmény a nemzetközi jelentôségű
vizes területekrôl, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyérôl” utal az
eredeti célokra, melyek a vizes területek természetvédelmét és bölcs hasznosítását
elsôdlegesen, mint vízimadár élôhelyek alapján fogalmazta meg.
Az idô múlásával azonban az egyezmény törekvése fokozatosan szélesedett,
és kiterjedt a vizes területek természetvédelmének és bölcs hasznosításának
valamennyi oldalára, felismerve azt, hogy a vizes területeknek, mint
ökoszisztémáknak rendkívül fontos szerepük van a biológiai sokféleség
védelmében és a népesség jólétében. Ebbôl kifolyólag az egyezmény nevének
rövidített változata, melyet egyre inkább használnak, teljesen megfelelô.
Az egyezmény 1975-ben lépett hatályba és azóta a világ minden tájáról
több, mint 100 ország az aláírója. Körülbelül 900 vizes területet jelöltek
felvételre a „Nemzetközi jelentôségű vizes területek jegyzékére”, melyek összesen
több, mint 65 millió hektárt tesznek ki.
Az ENSz Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a letéteményese
az egyezménynek, de az adminisztratív munkákat a Ramsari Iroda néven
ismert titkárságnak adták át, mely az IUCN – Világ Természetvédelmi Unió
glandi (Svájc) épületében működik a Szerzôdô Felek Konferenciája által
választott Állandó Bizottság felügyelete alatt.
A Ramsari Egyezmény szoros kapcsolatban áll más, egész világra kiterjedô környezetvédelmi
egyezményekkel, melyek a következôk:
• Egyezmény a biológiai sokféleségrôl,
• Washingtoni Egyezmény a vadon élô állat- és növényfajok nemzetközi
kereskedelmérôl,
• Világ Kulturális és Természeti Öröksége védelmérôl szóló ún.
Világörökség Egyezmény,
• Egyezmény a vándorló vadon élô állatfajok védelmérôl
(Bonni Egyezmény),
• az Éghajlatváltozásról szóló Keretegyezmény,
• Egyezmény a sivatagosodás elleni küzdelemrôl.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
2
1.2. Melyek a vizes területek?
„Wetland”-ek, azaz vizes területek azok a területek, ahol a természetnek
és az ahhoz tartozó növény- és állatvilágnak a víz az elsôdleges meghatározó
tényezô. Mindenhol elôfordulnak, ahol a talajvízszint a felszín közelében
található vagy ott, ahol a talaj sekély vízréteggel fedett.
A Ramsari Egyezmény meglehetôsen széles megfogalmazást alkalmaz az égisze
alá tartozó vizes területek meghatározására:
„mocsarak, ingoványos és tôzeges területek, vagy más vízi területek,
melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek, és
állandóak, folyó- vagy állóvízzel; édesvizűek avagy félsósak (brakkvíz)
és sósak ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem
haladja meg a hat métert apály idején.”
Továbbá, a megállapodás kiköti (2.1.cikkely), hogy a vizes területek:
„magukba foglalhatják a parti, tengerparti részeket közvetlenül a vizes
terület mellett, valamint szigeteket és apály idején hat méternél mélyebb
tengervíz testeket is, melyek a vizes területen belül vannak.”
A vizes területek osztályozásánál öt nagy rendszert különítenek el általánosan:
• tengeri (partmenti vizes területek tengerparti lagúnákkal, sziklás partok
és korallszirtek),
• deltákhoz kapcsolódó vizes területek (delták, árapály mocsarak,
és mangrove mocsarak),
• tavi (tavakhoz kapcsolódó vizes területek),
• folyómenti (folyók, patakok menti vizes területek),
• mocsári (mocsarak, lápok, és náddal borított fertôk).
További csoport az ember által létrehozott vizes területek, melyek a halasés
garnélarák nevelô tavak, mezôgazdasági tavak, öntözött agrárterületek, sólepárlók,
víztározók, kavicsbányatavak, szennyvízülepítô tavak és csatornák.
Vizes területek minden országban elôfordulnak a tundrától egészen a trópusokig.
Hogy jelenleg hány százalékát teszik ki a Föld felszínének, pontosan nem
lehet tudni.
A Világ Természetvédelmi Monitoring Központ becslése szerint ez 570 millió
hektár (5,7 millió km2), nagyjából 6%-a szárazföldi területeknek. Ebbôl
2% tavakat ölel fel, 30% tôzegterületeket, 26% lápokat, 20% mocsarakat.
A tengerpartokból 240 000 km2-t a mangrove mocsarak, 600 000 km2-t pedig
korallzátonyok tesznek ki.
3
1.3. Miért kell megôriznünk a vizes területeket?
A vizes területek a világ legtermékenyebb területei közé tartoznak. A biológiai
sokféleség bölcsôi, vízutánpótlást biztosítanak és elsôdleges produktivitásuk
révén rengeteg növény- és állatfajt létrehoznak, melyek ezen területektôl
függenek. Nagyon sok madár-, emlôs, hüllô-, kétéltű-, hal- és gerinctelen fajnak
adnak otthont. A Földön található körülbelül 20 000 halfaj mintegy 40%-a
édesvizekben fordul elô. Nagyon fontos, hogy a vizes területek tárházai a növényfajok
genetikai állományának. A rizs például, mely egy közönséges vizes
területen élô növény, legfôbb tápláléka az emberiség több mint a felének.
Ugyanakkor a vizes területek igen fontosak, ha nem alapvetô jelentôségűek, az
emberek egészségében, jólétében és a biztonságában, akik a közelében, vagy
benne élnek. A legproduktívabb területek közé tartoznak a természetben és
széles skálájú a belôlük származó elôny, haszon.
a) Funkcióik
A vizes területeket felépítô fizikai, biológiai, kémiai komponensek lehetôvé teszik,
hogy ezen területek bizonyos funkciókat lássanak el, mint például:
• vízvisszatartás,
• viharok, árhullámok hatásának mérséklése,
• partvonal stabilizáció, és az eróziókontroll,
• talajvízszint szabályozás – a víz mozgása a vizes területrôl
a felszín alatti víztárolóig, valamint ellenkezô irányban,
• víztisztítás,
• tápanyagok visszatartása,
• üledék visszatartása,
• szennyezôdések visszatartása,
• helyi klimatikus körülmények stabilizálása, különösen a csapadék
és a hômérséklet tekintetében.
b) Értékek
A vizes területek mérhetetlen gazdasági hasznot hoznak létre, például:
• vízellátás biztosítása (mennyiségi és minôségi szempontból),
• halászat (a világ halászatának több mint kétharmada függ a vizes
területek egészségétôl,)
• mezôgazdaság számára a vízszint biztosításán keresztül,
• faanyag termelés terén,
• energiaforrás ellátás, pl. tôzeg és növényi anyagok,
• élôvilág,
• szállítás,
• rekreációs és turisztikai szempontból.
A vizes területeknek ezeken túl megvan az a speciális tulajdonságuk,
hogy az emberiség kulturális örökségének részét képezik, vallási és
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
4
kozmológiai meggyôzôdésekhez kötôdnek, esztétikai ihlet forrását adják,
az élôvilág számára menedéket adnak, és igen fontos helyi hagyományok alapját
képezik.
Ezen értékek, funkciók, tulajdonságok akkor tarthatók fenn, ha a vizes
területeken lejátszódó ökológiai folyamatok zavartalanul végbemehetnek. Sajnos
– az utóbbi évtizedekben történt kedvezô folyamatok ellenére – a vizes
területek továbbra is a világ legveszélyeztetettebb területei közé tartoznak, melyek
lecsapolásoktól, átalakításoktól, szennyezésektôl és a források túlzott mértékű
kiaknázásától szenvednek.
1.4. Miért szükséges államközi megállapodás a vizes
területek védelméért?
A vizes területek védelméért küzdô Ramsari Egyezményt annak érdekében dolgozták
ki, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét ráirányítsa a vizes
területek pusztulásának mértékére, mely jórészt abból adódik, hogy nem
ismerjük a funkcióikat, értékeiket, és jellemzôiket.
Nagyon sok vizes terület két vagy több ország határán nyúlik át, ráadásul emiatt
védelmük nemzetközi összefogást igényel. Ezen területek
egészsége alapvetôen függ a határokon túlról érkezô vizek (folyók, patakok,
víztároló rétegek) minôségétôl és mennyiségétôl.
A vízutánpótlásra ható emberi tevékenységek, mint például a mezôgazdasági,
ipari vagy háztartási szennyezés, elôfordulhatnak távol a vizes területtôl
, sok esetben az érintett ország határain túl. Ahol ez bekövetkezik, ott a vizes
területek súlyosan károsodnak, vagy eltűnnek, és az ott élô helyi
lakosság megélhetése veszélybe kerül.
A vizes területek faunájában nagyon sok élôlény vándorol, mint például a
vízimadarak, sok halfaj, rovarok (lepkék, szitakötôk), és egyes emlôsfajok.
A vizes területek tehát fontos gazdasági, kulturális, tudományos, és rekreációs
értékeket rejtenek magukban a népesség számára, így az emberek és a vizes
területek a végletekig egymásra utaltak. Ezért pusztulásukat és a fokozódó beavatkozást
a vizes területek életébe meg kell gátolni, és lépéseket kell tenni a
megôrzés és a fenntartható használat elérése érdekében. Hogy ezt globális
szinten érjük el, nemzetközi együttműködést, akciókat kell végrehajtani. Erre a
nemzetközi együttműködésre biztosít keretet a Ramsari Egyezmény.
1.5. Miért csatlakoznak nemzetek a Ramsari Egyezményhez
A Ramsari Egyezményben való tagság:
• biztosítja, hogy a csatlakozó ország az Egyezmény alapelveit támogatja,
tervek és irányelvek kidolgozását segíti elô nemzeti szinten, beleértve a
jogi szabályozást, mely segíti a nemzeteket kidolgozni a vizes területek
erôforrásainak legmegfelelôbb hasznosítását a fenntartható fejlôdés kialakítása
közben,
5
• lehetôséget biztosít az országnak, hogy véleményt nyilvánítson
a legfontosabb nemzetközi fórumon, mely a vizes területek védelméért
és a fenntartható használatukért küzd,
• növekvô publicitást és tekintélyt jelent a Nemzetközi Jelentôségű Vizes
Területek Listájára jelölt vizes területek számára, ezáltal több esélyt
a természetvédelmi és bölcs használattal kapcsolatos tevékenységek
támogatására,
• lehetôséget biztosít a legfrissebb információk és javaslatok megszerzésére,
melyek például az egyezmény nemzetközileg elismert szabályainak
elfogadása, (a kritériumok a nemzetközi jelentôségű vizes területek meghatározásához,
irányelvek a fenntartható használat koncepcióhoz,
és irányelvek a vizes területek kezelési tervének elkészítéséhez),
• lehetôséget biztosít szakértô tanácsadásra nemzeti és területtel kapcsolatos
vizes terület problémák megoldására, a Titkárság személyzetén,
konzulenseiken, valamint a Kezelési Útmutatási Eljárás keresztül
szükség szerint, és
• nemzetközi együttműködés kialakítását sürgeti a vizes területekkel
kapcsolatban, támogatási lehetôséget biztosít, vagy az egyezmény
Kis Összegű Támogatási Alapjából vagy az egyezmény kapcsolatain
keresztül két- vagy többoldalú támogató szervezetektôl.
A Szerzôdô Felek által benyújtott nemzeti jelentések szerint az egyezmény
gyakran közreműködik a vizes területeket hátrányosan befolyásoló folyamatok
megállításában. Legutóbbi példák:
• fejlesztési terv módosítása Akersvika Ramsari Terület (Norvégia) közelében,
mely a terület fokozottabb védettségéhez vezetett (növelték a területét,
a puffer zónát kiterjesztették) 1992-ben,
• Szent Lucia Ramsari Terület (Dél-Afrika) homokdűnéiben tervezett, nehézfémek
bányászatára irányuló project felváltása környezetbarát fejlesztési
alternatívákkal (Kormányhatározat, 1996),
• Nariva mocsarak (Trinidad és Tobago) közelében illegális mezôgazdasági
tevékenység megszüntetése, melynek káros hatásai voltak a vizes területre,
és egységes kezelési terv kidolgozása a területre (1996).
Számos szerzôdô ország jelezte, hogy természetvédelmi lépéseiket nagyban
segítette, hogy vizes területeiket jelölték a Montreux-i Jegyzékbe, prioritást biztosítva
ezzel számukra (4.1.5.) Például:
• A Don˘ana vizes terület Spanyolországban, mely Európa egyik legfontosabb
mocsara, jelenleg sokkal biztosabb helyzetben van, mint korábban,
mert végrehajtották a Don˘ana Tanács javaslatait, amiben a Ramsari Iroda
részt vett (1991),
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
6
• A jordániai Azraq oázis hasznára vált, a Montreux-i Jegyzékre felkerülés
és az azzal kapcsolatos Kezelési Útmutatási Eljárás (4.1.6.), melyet
annak érdekében alkalmaztak, hogy tanulmányozzák a vizes területet fenyegetô
tényezôket és ajánlásokat fogalmaztak meg (1990). Ramsari
területi státusza igen fontos szerepet játszott egy igen jelentôs Global
Environment Facility által támogatott project elfogadásakor.
• A Kezelési Útmutatási Eljárás során tett ajánlásokat (1993) figyelembe veszik
az uruguay-i Banados del Este Ramsari Terület kezelési tervének kidolgozásakor.
• Az Osztrák Ramsari Bizottság jelezte 1996-ban, hogy a Donau-March-
Auen Ramsari Terület Montreux-i Jegyzékre jelölése és a Kezelési Útmutatási
Eljárás alkalmazása 1991-ben hasznára vált a terület ökológiai
jellegének. „Fenntartható használat” megközelítésű kezelési tervet
dolgoztak ki, bevonva a társadalmi szervezeteket, és LIFE támogatást
kaptak az Európai Bizottságtól.
A vizes területeknek nem szükségképpen kell nemzetközi jelentôségűeknek
lenniük, hogy a Ramsari Egyezmény szerepet játsszon a megôrzésükben és
fenntartható használatukban. Ha egy ország tagja az egyezménynek, akkor
ezáltal a szükséges jogszabályi és kezelési keretet ki lehet alakítani, hogy az
ország valamennyi vizes területének hosszú távú termelékenysége és hatékony
környezeti funkciói megmaradjanak.
1.6. Ki csatlakozhat az Egyezményhez?
Bármely ország csatlakozhat az Egyezményhez, ha tagja az ENSz-nek. Ha ez
még nem áll fenn, de valamely más nemzetközi szervezetnek tagja (pl. Nemzetközi
Atomenergia Ügynökség, stb.) akkor szintén csatlakozhat hozzá.
Nincs olyan kis ország, melynek ne lenne olyan vizes területe, mely egy vagy
több kritériumot kielégít a „nemzetközi jelentôségű” státusz eléréséhez.
1.7. Melyek a tagországok alapkötelezettségei?
A megôrzés és a fenntartható használat elérése érdekében az egyezmény meglehetôsen
tág feladatokat határoz meg, mivel a vizes területek alapvetô fontosságúak
az ott élô gazdag növény- és állatvilág, az ökológiai folyamatok, a területen
élô emberi népesség és az egész emberi társadalom számára általánosan.
Az Egyezményt elfogadó országok négy alapkötelezettséget kell, hogy teljesítsenek.
Ezek a kötelezettségek:
1.7.1. A Ramsari Listára jelölt területek
(az Egyezmény szövegének 2. cikkelye)
A egyezménynek legelsô alapkötelezettsége, az hogy legalább egy vizes
területét az országnak jelölnie kell a „Nemzetközi jelentôségű vizes
területek jegyzékére” (4.1) és fenn kell tartani annak ökológiai jellegét.
7
Minden állam által jelölt elsô és további területek kiválasztása nemzetközi jelentôségük
alapján (botanikai, zoológiai, limnológiai vagy hidrológiai értelemben)
történik, melyet az egyezmény „Kritériumok a nemzetközi jelentôségű vizes
területek meghatározásához” dokumentuma alapján határoznak meg.
1.7.2. A fenntartható használat (az Egyezmény szövegének 3. cikkelye)
Az egyezmény keretei között általános kötelezettsége a Szerzôdô Feleknek,
hogy a vizes területek védelmét beépítik a országos földhasználati terveikbe.
Ezeket a terveket ki kell dolgozni és végre kell hajtani, elôsegítve ezzel a vizes
területek fenntartható használatát a lehetô legnagyobb mértékben (4.2).
A Szerzôdô Felek Konferenciája irányelveket és további útmutató segítséget fogadott
el a fenntartható fejlôdés eléréséhez (12. és 13. Függelék)
1.7.3. Megôrzés és továbbképzés (az Egyezmény szövegének 4. cikkelye)
Alapkötelezettsége a csatlakozó államoknak, hogy elôsegítik a területükön lévô
vizes területek védelmét, vizes területeken természetvédelmi területek létrehozásával,
attól függetlenül, hogy azok szerepelnek-e a nemzetközi jelentôségű
vizes területek listáján vagy nem.
A Szerzôdô Felek kötelesek a vizes területekkel kapcsolatos információkat és
adatokat közölni, valamint általános elvárás, hogy olyan módon kezeljék vizes
területeiket, hogy az az ott élô vízimadarak számára kielégítô legyen.
A vizes területekkel kapcsolatos kutatások, a kezelés és a természetvédelmi
ôrszolgálat területén a továbbképzési lehetôségeket fejleszteni kell (4.3).
Az egyezmény a ramsari területek, valamint kis kiterjedésű, vagy érzékeny vizes
területek fokozott védelmi tevékenységének megtételére hív fel. Különösen
nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ezeken a területeken az ökológiai jelleget ne
veszélyeztesse semmi, és hogy a nagy kiterjedésű ramsari területek zónabeosztását
kialakítsák. (4.3.3)
1.7.4. Nemzetközi együttműködés (az Egyezmény szövegének 5. cikkelye)
A Szerzôdô Felek kötelezettek arra, hogy a konvenció végrehajtásáról tapasztalatokat
cseréljenek, különös tekintettel a határokon túlnyúló vizes területekkel
kapcsolatban, megosztott vízgyűjtô területeken, határokon túlnyúló elterjedésű
fajok esetében és a fejlesztési támogatások tekintetében (4.4).
1.7.5. További értelmezése a kötelezettségeknek
Az alapkötelezettségeket 1993-ban pontosították a Szerzôdô Felek 5.1 Határozatában
(A Ramsari Egyezmény végrehajtási kerete):
(a) A vizes területek megôrzése
• vizes terület jelölése a Nemzetközi Jelentôségű Vizes Területek Listájára,
• kezelési tervek kidolgozása és végrehajtása, hogy a listán szereplô területek
védelmét elôsegítsék,
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
8
• Ramsari Iroda értesítése bármilyen jellegű változásról, ami az ökológiai
jellegben bekövetkezik,
• mindenféle veszteség pótlása, ami a listán szereplô vizes területen következik
be (listáról való lekerülés, vagy területcsökkenés esetén),
• a ramsari kritériumok használata a nemzetközi jelentôség meghatározására,
• a Ramsari Adatlap és osztályozási rendszer használata a listára jelölt terület
leírásakor,
• megfelelô kezelési tevékenységek alkalmazása a listára jelölést követôen,
valamint szükség esetén a Montreux-i Jegyzék és a Kezelési Útmutatási
Eljárás alkalmazása,
• az „Irányelvek a fenntartható használat koncepció végrehajtásához”,
és a „Kiegészítô elvek a fenntartható használathoz” elfogadása és alkalmazása
figyelembe véve a nemzeti vizes terület irányelvek kidolgozását
és végrehajtását,
• környezeti hatásvizsgálat készítése a vizes területek átalakítását
megelôzôen,
• természetvédelmi területek létrehozása vizes területeken, valamint a feltételek
megteremtése az azt vigyázó ôrszolgálat létrehozása,
• megfelelô vizes területeken a vízimadár populáció növelése kezelési
tevékenység révén,
• nemzeti vizes terület leltár készítése, mely meghatározza a vizes terület
biológiai sokfélesége szempontjából jelentôs helyeket,
• vizes terület kutató-, kezelô- és ôrszolgálat képzése.
(b) A nemzetközi együttműködés elôsegítése
a vizes területek megôrzése terén
• a vizes területek védelmének elôsegítése azáltal, hogy a jövôt meghatározó
nemzeti irányelveket összehangolják koordinált nemzetközi
akciókkal,
• az egyezménybôl felmerülô kötelezettségekkel kapcsolatban kapcsolattartás
más szerzôdô országokkal, különösen a megosztott vizes területek,
vízrendszerek és fajok esetében,
• vizes területek természetvédelmének fejlesztési támogatási ügynökségekkel
való kapcsolatának elôsegítése,
• vizes terület helyreállítási projectek létrehozása.
(c) A vizes területekkel kapcsolatos kommunikáció erôsítése
• kutatások és adatcsere elôsegítése,
• nemzeti jelentések elkészítése a Szerzôdô Felek Konferenciájára,
• az Egyezményt aláíró országok számának növelése.
(d) Az Egyezmény munkájának elôsegítése
• a Szerzôdô Felek Konferenciájának összehívása és azon való részvétel,
• a Párizsi Jegyzôkönyv és a Reginai Módosítás elfogadása,
• pénzügyi hozzájárulás fizetése a konvenció költségvetésébe és a Ramsari
Kis Összegű Alapba.
9
1.8. A Ramsari Egyezmény ma
Jelenleg 101 ország az egyezmény aláírója (1997. júliusi állapot szerint) és 881
vizes terület található a Nemzetközi Jelentôségű Vizes Területek Listáján, melyek
6 2768 355 hektárra terjednek ki, mely terület nagyobb, mint Franciaország,
vagy Kenya területe (4. Függelék).
A szerzôdô országok képviselôi legalább egyszer találkoznak három évente
(3.1) megvitatni az egyezmény végrehajtását és további fejlôdését, áttekinteni a
nemzeti tapasztalatokat, felülvizsgálni a nemzetközi jelentôségű vizes területek
listáján szereplô területek státuszát, elôsegíteni a közös akciókat, valamint tájékoztatást
kapni nemzetközi szervezetektôl.
Az egyezmény ügyeit a Titkárság intézi, [melyet Ramsari Irodának neveznek
(3.3)], ami egy független szervezet, az IUCN-Világ Természetvédelmi Unió glandi
(Svájc) székházában, a Ramsari Állandó Bizottság felügyelete alatt működik.
1.9. Ramsari Stratégiai Terv 1997–2002
A Szerzôdô Felek 6. Konferenciája, melyet Brisbane-ben (Ausztrália) tartottak
1996 márciusában, elfogadta az 1997–2002 közötti idôszakra szóló Stratégiai
Tervet, mely megalapozza, hogy „Az egyezmény küldetése a vizes területek
megôrzése és a fenntartható használatuk, melyet nemzeti akciókkal, valamint
nemzetközi együttműködés révén kell megvalósítani az egész világon”.
A Terv nyolc általános célkitűzést tartalmaz, melyek gyakorlati feladatokból
állnak. Ezek 126 tevékenységet (akciót) foglalnak magukba, melyeket
a szerzôdô feleknek, vagy az Állandó Bizottságnak, a Szerzôdô Felek konferenciájának,
a Tudományos és Technikai Tanácsadó Testületnek, a Ramsari Irodának,
és a partner szervezeteknek kell végrehajtaniuk. A Stratégiai Terv angol,
francia és spanyol nyelven megtalálható az interneten (Ramsar web oldalak),
valamint nyomtatott formában igényelhetô a Ramsari Titkárságtól.
1.10. Együttműködés környezethez kapcsolódó
egyezményekkel
A Ramsari Iroda erôfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy más, környezettel
kapcsolatos egyezményekkel együttműködést alakítson ki, és a szerzôdô felek
Ramsari Egyezményért felelôs hatóságait is arra bíztatja, hogy cselekedjenek hasonlóképpen.
Egyezmény a biológiai sokféleségrôl
(Biodiverzitás Egyezmény)
1996 januárjában a Ramsari Titkárság és az Egyezmény a biológiai sokféleségrôl
Titkársága együttműködési megállapodást írtak alá, melyet 1996 márciusában
elfogadott a Szerzôdô Felek Konferenciája (Brisbane, Ausztrália)
VI.9. Határozatában. A megállapodás gyakorlati fejezeteiben a Szerzôdô Felek
Konferenciája:
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
10
[...]
9. KÉRI a Ramsari Irodát, hogy munkatervében adjon elsôbbséget az Egyezmény
a biológiai sokféleségrôl Titkárságával aláírt együttműködési megállapodás
végrehajtásának;
10. SERKENTI a Ramsari Egyezményért felelôs hatóságokat minden egyes
szerzôdô országban, hogy aktívan járuljanak hozzá a Biodiverzitás
Egyezmény céljainak eléréséhez, biztosítva azt, hogy a vizes területek
biológiai sokféleségét befoglalják tervekbe, stratégiákba, és programokba,
valamint a Biodiverzitás Egyezmény követelményeire válaszul kidolgozott
nemzeti szintű speciális projectekbe;
11. UTASÍTJA a Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület, hogy a Biodiverzitás
Egyezmény Tudományos, Technikai és Technológiai Kiegészítô
Testületével (SBTTA) cseréljen információt, dolgozzon ki és koordináljon
akciókat és ezekrôl számoljon be az Állandó Bizottságon keresztül a
Szerzôdô Felek Konferenciájának;
12. ÜDVÖZLI a Ramsari Egyezmény hozzájárulásának figyelembevételét
az Egyezmény a biológiai sokféleségrôl céljainak és feladatainak végrehajtásában;
13. ÖSZTÖNZI a szerzôdô feleket a két egyezményhez való közeledésük koordinációjára,
és erôsítésére, ezáltal a Ramsari Egyezmény a vizes területeken
keresztül hozzá tud járulni a Biodiverzitás Egyezmény szélesebb
körű munkájához, hogy a biológiai sokféleséget globális szinten ôrizzük
meg; és
14. FELHÍVJA a Biodiverzitás Egyezmény 3. Konferenciáját, melyet 1996. november
4 és 15. között, Argentínában tartottak, hogy beszámolót iktassanak
napirendjükbe (a Ramsari Irodától, vagy az Állandó Bizottságtól) a
Ramsari Egyezmény erôfeszítésérôl, melyet a vizes területek biológiai sokféleségének
megôrzéséért tesz, egyúttal megemlítve a két egyezmény közös
érdekeltségét.
[...]
A Biodiverzitás Egyezmény 3. Konferenciájára (1996. november 4–15. Buenos
Aires, Argentína) a Biodiverzitás Egyezmény Titkársága elôkészítette a két
egyezmény együttműködésérôl szóló tervezetet, a Ramsari Iroda pedig a
Ramsari Egyezmény és a biodiverzitás kapcsolatáról szóló technikai beszámolót
állított össze, melyet a konferencián a Ramsari Stratégiai Tervvel 1997–2002
együtt terjesztették. A ramsari Állandó Bizottság elnöke bemutatta ezeket az
anyagokat a konferencia plenáris ülésén.
Az együttműködés eredményeként a Biodiverzitás Egyezmény III/21. Határozatával
(együttműködés más, környezettel kapcsolatos egyezményekrôl) összefüggésben
a Biodiverzitás Egyezmény konferenciája úgy döntött, hogy:
(a) Az „Egyezmény a nemzetközi jelentôségű vizes területekrôl” konvencióval
kapcsolatos együttműködéssel kapcsolatban:
11
(i) tudomásul veszi a Ramsari Stratégiai Tervet 1997–2002, melyet az
„Egyezmény a nemzetközi jelentôségű vizes területekrôl” Szerzôdô
Feleinek Konferenciája elfogadott 1996 márciusában, mely akciókat
tartalmaz az egyezmény és a Biodiverzitás egyezmény közti
együttműködés kialakítására,
(ii) felhívja az „Egyezmény a nemzetközi jelentôségű vizes területekrôl”
konvenciót, hogy működjön közre vezetô partnerként az
Biodiverzitás Egyezmény vizes területekkel kapcsolatos tevékenységek
végrehajtásában, és különösen kéri a Ramsari Egyezmény titkárságát,
hogy a vizes területek státuszáról, édesvízi ökoszisztémák
trendjének dokumentálásához információt, segítséget nyújtson,
a Biodiverzitás Egyezmény 4. konferenciájára.
Egyezmény a vándorló vadon élô fajok védelmére
(Bonni Egyezmény)
A Ramsari Iroda és a Bonni Egyezmény Titkársága megállapodást írt alá 1997
februárjában. A dokumentum megállapítja azokat a területeket, ahol tervezett
együttműködés valósulhat meg a két titkárság között, ideértve az együttes tagsági
fejlesztést, intézményes együttműködést találkozók, irányelvek és kezdeményezések
területén, területek vagy fajok védelmi akciói esetén együttműködést,
ahol közös érdekeltség van, megosztott adatgyűjtést és feldolgozást, valamint
potenciális új megállapodásokat veszélyeztetett vándorló fajok esetében.
Különösen szoros együttműködés van a két konvenció között az afrikaieurázsiai
vándorló vízimadár fajokról szóló megállapodás keretében.
Világörökség Egyezmény
A Ramsari Iroda és a Világörökség Egyezmény természeti területekért felelôs
vezetôje szoros munkakapcsolatban van, tekintettel az összekötô kapcsolatokra
a két egyezményhez is tartozó területek kezelése, veszélyeztetô tényezôik,
nemzeti hatóságok értelmezése terén kialakuló közös akciókra; segítségnyújtás
mindkét konvenció alá tartozó potenciális területek meghatározásában, a közös
területekrôl szóló beszámoló formai és tartalmi koordinálása, kölcsönös segítségnyújtás
a továbbképzô tanfolyamok, értekezletek és támogatási kezdeményezések
terén, valamint közös erôfeszítések a publicitás területén.
Egyezmény a veszélyeztetett vadon élô állatés
növényfajok nemzetközi kereskedelmérôl (CITES)
A Ramsari Iroda és a CITES Titkárság évek óta rendszeres idôközönként kapcsolatot
tart egymással. Az együttműködést fejlesztô megállapítás kidolgozás
alatt áll.
Egyezmény az elsivatagosodás elleni küzdelemrôl
A vizes területeknek kulcsszerepe van mindenütt, nemkevésbé a száraz,
arid területeken. Ezért a Ramsari Titkárság együttműködést szeretne kialakítani
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
12
az „Egyezmény az elsivatagosodás elleni küzdelemrôl” titkárságával, és részt
kíván venni az egyezmény elsô konferenciáján (1996. október, Párizs) abból
a célból, hogy a Biodiverzitás Egyezménnyel megkötött megállapodáshoz
hasonló együttműködés kialakuljon.
Egyéb egyezmények és szervezetek
A Ramsari Iroda továbbá kapcsolatban áll vagy együttműködik más egyezményekkel
és szervezetekkel, mint például az Európai Unióval, különösen annak
vizes területekhez kötôdô habitat- és faj direktíváival, a direktívákhoz kötôdô
tevékenységek alkalmazásával a nem Európai Uniós tagállam országokban, az
Éghajlatváltozásról szóló keretegyezménnyel, az Egyezmény az európai vadon
élô növények, állatok és természetes területeik védelmérôl (Berni Egyezmény),
a Barcelona Egyezménnyel és a Mediterrán Akciótervvel, az Egyesült Nemzetek
Környezetvédelmi Programjával (UNEP), és az ENSz Európai Gazdasági Tanácsával
különös tekintettel a Pán-Európai Tájképi Sokféleség Stratégia végrehajtására.
Koordináció az egyezmények között
A Ramsari Iroda részt vesz az egyezmények koordinációjával foglalkozó találkozókon,
melyet az UNEP szervez és üdvözli azt a tendenciát, hogy ezek az
ülések egyre kevésbé adminisztratív, hanem mindinkább lényegi együttműködési
kérdésekkel foglalkoznak.
A Ramsari Iroda a fent említett egyezmények titkárságaival pénzügyileg támogat
egy kutatást, melyet a Világ Természetvédelmi Monitoring Központ végez
és a különféle egyezmények felé történô jelentések harmonizálásának lehetôségét
vizsgálja.
13
2. A Ramsari Egyezmény rövid története
2.1. A kezdet
Az egyezmény története egészen 1962-ig nyúlik vissza. Ekkor tartottak
egy konferenciát annak a MAR programnak a keretén belül, amelyet még
1960-ban indítottak, miután egyre több aggodalomra adott okot Európa-szerte
a vizes területek rendkívül gyorsan végbemenô és nagymértékű átalakítása, valamint
egyéb módon történô pusztítása, és amelynek következménye a vízimadár
állomány csökkenése lett.
Ezt a konferenciát közösen szervezte az IUCN, valamint a Wetlands International
elôdje az IWRB, és a BirdLife International elôdszervezete az ICBP.
Elsôsorban az IWRB támogatásával több nemzetközi szintű tanácskozást is tartottak
a konferenciát követô években. Ezek során kidolgozták a leendô egyezmény
szövegét, amely eleinte a vízimadárfajok védelmére irányult és csak a
késôbbiekben került elôtérbe a vizes területek megôrzése. Végül 1971. február
2-án az iráni Ramsar városában elfogadták a végsô szövegváltozatot.
Az egyezmény 1975 decemberében lépett hatályba, miután az UNESCO, mint
letéteményes átvette a hetedik hivatalos csatlakozási, illetve megerôsítési okiratot.
Túl a 25 éves jubileumon, napjainkban már a földkerekség valamennyi régiója
képviselteti magát.
Elfogadása óta a Ramsari Egyezményt két alkalommal módosították: elôször
1982 decemberében egy jegyzôkönyvvel, amely egy új, az eredetit módosító
szerzôdés (2.2), másodszor pedig 1987-ben az ún. Reginai Módosításokkal
(2.3), amely több helyen is változtatott az eredeti szövegen.
2.2. A Párizsi Jegyzôkönyv
A Párizsi Jegyzôkönyvet 1982 decemberében, az UNESCO párizsi székhelyén
megrendezett rendkívüli ülés keretében fogadták el a Szerzôdô Felek, majd
1986-ban lépett hatályba. Meghatározta az egyezmény módosításainak eljárási
szabályait, továbbá hivatalos nyelvnek nyilvánította az angolt, arabot, franciát,
németet, oroszt és a spanyolt. Napjainkra szinte valamennyi Szerzôdô Fél elfogadta
a jegyzôkönyvet, míg az új tagállamok természetszerűleg már a Párizsi
Jegyzôkönyvvel és a Reginai Módosításokkal (I. Függelék) változtatott Ramsari
Egyezményhez csatlakoznak.
2.3. A Reginai Módosítások
1987-ben a kanadai Reginában, szintén egy rendkívüli konferencia keretén belül
több módosítást is hoztak a felek. Ezek nem az egyezmény lényegesebb
alapelveit változtatták meg, hanem csak annak működésével kapcsolatosak,
mint például a Konferencia hatásköre, az Állandó Bizottság és egy Iroda vagy
Titkárság felállítása, illetve a költségvetés kidolgozása. Mindezek 1994. május
1-én léptek hatályba. Ezt megelôzôen sok állam a módosításokat önként elfogadva
csatlakozott az egyezményhez.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
14
2.4.4. Fontosabb események
1971. február 2.
Ramsarban (Irán) 18 ország képviselôje aláírja a „Nemzetközi jelentôségű vizes
területek, különösen mint vízimadár élôhelyekrôl” szóló egyezményt.
1974. január
Ausztrália elsôként helyezi letétbe a csatlakozási okiratot.
1975. december
A Ramsari Egyezmény négy hónappal azután hatályba lép, hogy a hetedik ország
is (Görögország) letétbe helyezi a csatlakozási okiratot.
1979. augusztus
Felkérik a Szerzôdô Feleket elsô nemzeti jelentésük elkészítésére.
1980. november
A Szerzôdô Felek 1. Konferenciája, Cagliari (Olaszország).
• Elfogadják azon szempontokat, amelyek a területek Nemzetközi
Jelentôségű Vizes Területek Jegyzékbe történô kijelöléséhez szükséges.
• Hozzájárulnak a szerzôdést módosító jegyzôkönyv (a késôbbi Párizsi
Jegyzôkönyv) kidolgozásához.
1982. december
A Szerzôdô Felek egy rendkívüli konferencia keretében, a párizsi UNESCO
központban elfogadnak egy jegyzôkönyvet, amely a Ramsari Egyezmény eredeti
szövegét módosíja.
1984. május
A Szerzôdô Felek 2. Konferenciája, Groningen (Hollandia).
• Kidolgozzák az egyezmény végrehajtásának kerettervét.
1986. október
A Párizsi Jegyzôkönyv hatályba lép (a Szerzôdô Felek kétharmados többségének
1982. évi jóváhagyását követôen).
1987. május–június
A Szerzôdô Felek egy rendkívüli konferencia keretében elfogadják a Reginai
Módosításokat.
A Szerzôdô Felek 3. Konferenciája, Regina (Kanada).
• Elfogadják a nemzetközi jelentôségű vizes területek meghatározásának
újabb szempontjait.
• Elfogadják a vizes területek fenntartható használatának irányelveit.
• Megalakítják az Állandó Bizottságot, amely elsô alkalommal ül össze.
• Létrehozzák a két egységbôl álló Ramsari Irodát: 1. IUCN központ, Gland
(Svájc), 2. IWRB központ, Slimbridge (Egyesült Királyság).
• Kialakítják a tudományos és technikai kapcsolatok hivatalos formáját az
IUCN és az IWRB-vel.
• Létrehozzák a bölcs (fenntartható) használat munkacsoportot.
15
1988. január
Az Állandó Bizottság 4. ülése (Costa Rica), amely során kidolgozzák a Kezelési
Útmutatás Eljárást (akkori nevén a Monitorozó Eljárás).
1989. január
Vietnam az 50. Szerzôdô Fél.
1989. augusztus
Az egyezménnyel kapcsolatos elsô könyv megjelenése. V. Koester: Az egyezmény
végrehajtása alkalmazásának jogi elemzése Dániában (IUCN kiadványsorozat).
1990. július
A Szerzôdô Felek 4. konferenciája, Montreux (Svájc).
• Jóváhagyják az egyezmény végrehajtásának kerettervét.
• Kidolgozzák és elfogadják a nemzetközi jelentôségű vizes területek megállapításának
új szempontjait.
• Kiegészítik a fenntartható használat irányelveit.
• Összevonják a két Ramsari Irodát, amely ezentúl az IUCN központban
(Gland) székel.
• Továbbra is az IWRB-t bízzák meg a Ramsari Adatbázis kezelésével.
• Hivatalosan is elfogadják a Kezelési Útmutatási Eljárást.
• Létrehozzák a Montreux-i Jegyzéket (habár 1993 júniusáig még nem hivatalos).
• Létrehozzák a Vizes területek Védelmi Alapját. (A név késôbb Ramsari
Kis összegű Alapra változott a vizes területek védelme és bölcs
hasznosítása érdekében.)
• Az angol és a francia mellett a spanyolt elfogadják, mint az egyezmény
munkanyelvét.
1991. december
Az elsô regionális (ázsiai) ülés, Karachi (Pakisztán).
1993. június
A Szerzôdô Felek 5. Konferenciája, Kushiro (Japán).
• Elfogadják a Kushiro Nyilatkozatot, amely az elkövetkezendô három év
legfontosabb teendôihez szolgál alapul.
• Létrehozzák a Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület.
• Elfogadják a fenntartható használat további irányelveit.
• Elfogadják a vizes területekre vonatkozó kezelési tervek irányelveit.
1993. június
Megjelenik G.V.T.Matthews: A Ramsari Egyezmény története és fejlôdése című
munkája.
1993. október
Megjelenik T.J.Davis szerkesztésében: A vizes területek fenntartható használata
felé című kiadvány, amely a fenntartható használat projekt jelentése.
1993. december
Litvánia a 80. Szerzôdô Fél.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
16
1994. január
A Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület elsô ülése, közösen az IUCN
gyűléssel, Buenos Aires (Argentína).
1994. május
A Reginai Módosítások hatályba lépnek.
1996. március
A Szerzôdô Felek 6. Konferenciája, Brisbane (Ausztrália).
• Elfogadják az 1997–2002 évekre szóló Stratégiai Tervet.
• Elfogadják a nemzetközi jelentôségű vizes területek megállapításának
halfajokkal kapcsolatos szempontjait.
• Elfogadják az ökológiai jelleg meghatározását, valamint a jegyzékbe vett
területek ökológiai jellegének leírásának és fenntartásának irányelveit.
• Elfogadják a „Ramsar és víz” határozatot.
1996. október
Az Állandó Bizottság a Vizes Területek Világnapjává nyilvánítja február 2-át.
(1997. február 2-án több mint 30 országban tartják meg hivatalosan.)
1997. február
Bahama és Grúzia február 7-én csatlakoznak az egyezményhez, így 100–ra
emelkedik a Szerzôdô Felek száma.
17
3. Hogyan működik a Ramsari Egyezmény?
A Ramsari Egyezmény végrehajtása folyamatos kapcsolatot, partneri viszonyt
jelent a Szerzôdô Felek, az Állandó Bizottság és a Ramsari Iroda között, a Tudományos
és Technikai Tanácsadó Testület (3.5) tanácsadásával, és a nem kormányzati
szervezetek (3.9) segítségével. Három évente a szerzôdô országok
képviselôi találkoznak a Szerzôdô Felek Konferenciáján, mely az egyezmény
legfontosabb, irányelveket kidolgozó, döntéseket, határozatokat és ajánlásokat
hozó és elfogadó szerve, melyek révén az egyezmény munkája fejlôdik.
„A Ramsari Egyezmény végrehajtásának formája”, mely dokumentumot 1984-
ben a Szerzôdô Felek Konferenciáján fogadták el (2.3 Ajánlás) elôször határozza
meg az egyezményhez tartozó hosszútávú kötelezettségeket, az Állandó Bizottság
szerepét és az Iroda feladatait. A Szerzôdô Felek további konferenciáin
a döntéseket, határozatokat figyelembe véve fejlesztik tovább ezt a formát,
valamint e kereteken belül prioritásokat határoznak meg az elkövetkezendô
három évre.
Az 1996-os Konferencia VI. 14. Határozata például:
• elfogadta az egyezmény fennállásának 25. évfordulóján kiadott nyilatkozatot,
mely áttekinti az egyezmény által elért eredményeket, és a jövô
kihívásait,
• kielégítve a „A Ramsari Egyezmény végrehajtásának formája” követelményeit
erre a periódusra, elfogadta a Stratégiai Tervet 1997–2002; és
• jóváhagyta a Ramsari Iroda munkatervét 1997–1999 között.
3.1. A Szerzôdô Felek Konferenciája
Az egyezmény 6. és 7. cikkelye állapítja meg a Szerzôdô Felek Konferenciájának
feladatait. (1. Függelék)
A Szerzôdô Felek Konferenciája az egyezmény irányelveit, politikáját meghatározó
szerv. A szerzôdô országok képviselôi három évente találkoznak, nemzeti
jelentéseket kapnak az elmúlt három évrôl, és elfogadják a munkatervet és a
pénzügyi tervet az elkövetkezô három esztendôre.
Szavazati jog nélkül részt vesznek a nem tagállamok, valamint nemzeti és nemzetközi
társadalmi szervezetek és nemzetközi intézmények szintén részt
vehetnek a konferencián.
A konferencián lehetôségük van a szerzôdô országoknak a Ramsari
Egyezmény végrehajtásából adódó tapasztalatok széles körű megvitatására,
valamint döntéseket elfogadni határozatok és ajánlások formájában az egyezmény
működésének fejlesztése érdekében. (3. Függelék)
Minden egyes konferencia programja tartalmaz gyakorlati szekcióüléseket, ahol
fontos természetvédelmi, fenntartható hasznosítással kapcsolatos témákat
vitatnak meg, tovább pontosítva, értelmezve az egyezmény alapkoncepcióit.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
18
E technikai szekció a plenáris ülésre továbbítja jelentéseit, ahol azok elfogadás
történik ajánlások vagy határozatok formájában.
A konferencia dokumentumait az egyezmény titkársága publikálja a konferenciát
követôen. Ez az egyéb konferenciaanyagok mellett tartalmazza:
• a plenáris ülés összefoglalóját,
• határozatokat és az ajánlásokat, melyet a konferencia elfogadott,
• a technikai szekciók beszámolóit, ide értve az összefoglaló írásokat,
elôadásokat és/vagy összefoglalókat,
• a résztvevôk listáját.
A Szerzôdô Felek Konferenciájának határozatai
és ajánlásai
A Szerzôdô Felek Konferenciájának határozatai különböznek az ajánlásoktól,
mivel azok a konvenció belsô működésére vonatkoznak. Működésre vonatkozó
döntéseket foglalnak magukba, mint például az egyezmény testületeit, vagy
eljárásait, pénzügyi beszámolóit létrehozó, elfogadó döntések. Ugyancsak ide
tartoznak a konferenciától, vagy a fôtitkártól származó, a testületekre vonatkozó
rendelkezések is. A határozatok „döntést hoznak” vagy „utasítanak”.
Az ajánlások másrészrôl a szerzôdô felek, egyéb államok vagy szervezetek számára
készülnek. A konferencia ajánlások útján fejezi ki kívánalmait bizonyos
tevékenységek elvégzésére. Ezáltal az ajánlások „kérik”, „felhívják”, „invitálják”,
„sürgetik” vagy „bátorítják” a fent említett államokat, szervezeteket akciók, tevékenységek
elvégzésére.
Az ajánlások és a határozatok is magukba foglalhatnak függeléke(ke)t, melyek
a határozatok érdemi részét képezik.
Nemzeti jelentések
A Szerzôdô Felek Konferenciájának 2.1 Ajánlása sürgeti a szerzôdô országokat,
hogy részletes nemzeti jelentéseket nyújtsanak be a Ramsari Irodának legalább
hat hónappal a Szerzôdô Felek Konferenciája elôtt.
A nemzeti jelentéseket regionális összefoglalókba sűrítik a Ramsari Irodánál és
hivatalos munkadokumentumként a konferenciára továbbítják.
A nemzeti jelentések információt adnak:
• a nemzeti tapasztalatokról,
• a konvenció végrehajtásának folyamatos vizsgálatáról,
• a vizes területek megôrzési tevékenységével, felmerülô problémákkal és
lehetséges megoldásokkal kapcsolatos információ- és tapasztalatcserérôl.
A nemzeti jelentéseket az egyezmény három hivatalos nyelve közül az
egyiken kell benyújtani, és utána az a nyilvános adatállományba kerül.
19
Kérésre a Ramsari Iroda az eredeti nyelven benyújtott nemzeti jelentésekbôl
példányokat küld.
Hogy a nemzeti jelentések elkészítését megkönnyítse, az Állandó Bizottság elfogadta
a „Nemzeti jelentések szerkezeti felépítése” dokumentumot, melyet a
nemzeti jelentések beküldésének határidejét jóval megelôzôen terjeszt a Ramsari
Iroda az egyezményt aláíró országoknak. Továbbá, a szerzôdô felek 1996.
évi konferenciájának VI. 21. Határozata:
„2. Kéri, hogy a három éves idôszakon túl az Iroda, konzultálva a Szerzôdô
Felekkel:
a) hozzon létre egy felülvizsgáló folyamatot, mely áttekinti és szükség
esetén megváltoztatja a nemzeti jelentések elkészítésének irányelveit...
hogy maximalizálni lehessen a vizes területek folyamatos felméréséhez
való hozzájárulásukat; és
b) alakítson ki a vizes területekre egyeztetett, tudományos értékelési
folyamatot nemzeti, regionális szinteken és világviszonylatban;
valamint
3. Felismeri a közösségek, helyi társadalmi szervezetek szerepét, hogy részt
tudnak venni a konvenció végrehajtásában, és felhívja a szerzôdô
államokat, hogy dolgozzanak ki olyan folyamatot, melyek révén a helyi
szervezetek segítik a kormány munkáját, hogy az egyezmény küldetését
elérje.”
A Felek rendszeres idôközönkét
megtartott Konferenciája
1. Cagliari, Olaszország, 1980
2. Groningen, Hollandia, 1984
3. Regina, Kanada, 1987
4. Montreux, Svájc, 1990
5. Kushiro, Japán, 1993
6. Brisbane, Ausztrália, 1996
7. San Jose, Costa Rica, 1999
3.2. Az Állandó Bizottság
Az Állandó Bizottságot a Szerzôdô Felek 3.3 Határozatával hívták életre, az
1987-es reginai (Kanada) konferencián. Feladatait a „Ramsari Egyezmény végrehajtásának
kerete” (5.1. Határozat) állapítja meg:
• a Szerzôdô Felek Konferenciái között idôszakban ideiglenes intézése
az elôzô konferencián elfogadott határozatoknak, ajánlásoknak,
• a következô konferenciára benyújtandó anyagok áttekintése és elôkészítése,
• az Iroda által végrehajtott politika ellenôrzése, pénzügyi tervezetének
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
20
végrehajtása, valamint az Iroda programjainak, személyi állományának
irányítása
• a Ramsari Kis Összegű Alaphoz beérkezett pályázatok áttekintése
és döntéshozatal,
• feladatok kiadása, tagok ajánlása és jelentések átvétele a Tudományos
és Technikai Tanácsadó Testülettôl,
• az Iroda vezetése és tanácsadás,
• regionális együttműködés elôsegítése regionális szinten,
• a konferencia igazgató testületeként való működés,
• tevékenységérôl a konferenciának jelentéseket készítése,
• egyéb feladatok mellyel megbízták, elvégzése.
Az Állandó Bizottság évente legalább egy alkalommal találkozik, általában az
Iroda hivatalában. Összesen nem több, mint kilenc ország képviselôjébôl áll,
melyet a konferencia jelöl a következôk alapján:
• minden ramsari régióból egy ország – Afrika, Ázsia, Kelet-Európa,
Neotrópusok (Latin-Amerika), Észak-Amerika, Óceánia és Nyugat-Európa
(3.7),
• a legutóbbi, Szerzôdô Felek Konferenciájának házigazda országa,
• a következô Szerzôdô Felek Konferenciájának házigazda országa.
Továbbá:
• helyettes képviselôi mind a hét ramsari régiót képviselô tagnak, melyet
szintén a konferencia jelöl ki. Ezek a tagok megfigyelôi státusszal rendelkeznek
a Bizottságban, megerôsített képviseletet jelentenek a régiók
számára, és rendes, szavazó jogkörrel rendelkeznek, ha a rendes képviselô
nem tud részt venni az ülésen.
• azon szerzôdô országok képviselôit, akik házigazdái az IUCN-Világ Természetvédelmi
Uniónak, valamint a Ramsari Irodának (Svájc) és a Wetlands
International-nak (Hollandia 1996-tól), szintén meghívják az ülésre
állandó megfigyelôi státuszba,
• bármely más szerzôdô állam részt vehet megfigyelôként,
• az IUCN-Világ Természetvédelmi Unió, a Wetlands International, a WWF,
és a Birdlife International szintén hivatalos tanácsadói minôségben,
• egyéb megfigyelôk szintén részt vehetnek a teljes konferencián vagy
annak csak bizonyos részein.
A konferencia központi költségvetése támogatást biztosít a fejlôdô országok,
valamint az átmeneti gazdaságú országok képviselôinek és helyetteseinek,
hogy az Állandó Bizottság ülésein részt vehessenek.
3.3. A Titkárság
A Ramsari Egyezmény Irodája az állandó titkársága az egyezménynek és az
egyezmény tevékenységének napi ügyintézése itt folyik.
Az Iroda vezetôje a fôtitkár, aki ellenôrzi a kis számú (jelenleg 15 fôbôl álló)
technikai, kommunikációs és adminisztratív állományt. A ramsari titkárság állo-
21
mánya számos nyelven dolgozik, (fôként angolul, spanyolul, franciául és németül)
és a szakértelem területén széles skálát biztosítanak. Konzultánsok és
más szakértôk megbízása idôrôl idôre történik.
Az Iroda feladatai:
• adminisztratív, technikai és tudományos segítségnyújtás a Szerzôdô Felek
számára, különösen a Ramsari Stratégiai Terv végrehajtása területén
• további országok toborzása az egyezményhez, hogy az „univerzális” tagságot
elérje az egyezmény,
• a Szerzôdô Felek Konferenciájának, a regionális találkozók és az Állandó
Bizottság összehívása és megszervezésének segítése,
• a konferencia és az Állandó Bizottság határozatainak, döntéseinek és
ajánlásainak ismertté tétele,
• a Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület titkársági feladatainak ellátása,
• pénzeszközök szerzése, megôrzése a Ramsari Kis Összegű Alap számára,
a pályázati felhívás évenkénti terjesztése, és a beérkezett pályázatok értékelése,
• a támogatott pályázatok intézése,
• az egyezmény fejlôdésével kapcsolatos hírekrôl folyamatos tájékoztatása
a Szerzôdô Feleknek és a ramsari „közösségnek” általában,
• a Nemzetközi jelentôségű vizes területek jegyzékének (4.1) fenntartása és
tájékoztatás bármilyen változásról, vagy átalakításról, ami a Ramsari Adatbázisban
bekövetkezik (jelenleg az adatbázist kezelését a Wetlands International
végzi),
• Kezelési Útmutatási Eljárás küldetések szervezése a Szerzôdô Felek kérésére
(4.1.6) és hozzájárulás a folyamat ellenôrzéséhez,
• együttműködés kiépítése más egyezményekkel, nemzetközi intézetekkel,
nemzeti és nemzetközi társadalmi szervezetekkel.
3.4. Az adminisztratív hatóságok és a diplomáciai közlések
Minden Szerzôdô Félnek egy nemzeti szervezetet kell jelölnie, mely az egyezmény
adminisztratív hatóságaként működik. Az adminisztratív hatóság a központ
a Ramsari Irodával történô kommunikációban és a legjelentôsebb szervezet
a nemzetközi egyezmény alkalmazásában. Az adminisztratív hatóságnak
konzultálnia és együttműködnie kell egyéb kormányzati szervezetekkel, hatóságokkal,
társadalmi szervezetekkel, hogy a legjobb lehetséges megoldást biztosítsák
a konvenció feladatainak eléréséhez, megvalósításához (lásd 3.8 nemzeti
ramsari bizottságok).
A hivatalos értesítéseket a Ramsari Iroda továbbítja a diplomáciai csatornákon
keresztül Genfbe, az állandó (ENSZ) képviselethez, vagy a berni követségen
keresztül, ahogy a szerzôdô ország meghatározta.
Diplomáciai értesítéseket minden szerzôdô ország adminisztratív hatóságai kapnak.
Ha egy ország nem rendelkezik állandó képviselettel Svájcban, akkor a
legközelebbi olyan fôvárosba küldik az értesítéseket, ahol van nagykövetség,
vagy a New York-i ENSZ képviselethez.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
22
3.5. Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület
A Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület (TTTT) tudományos és technikai
segítséget nyújt az Állandó Bizottságnak, a Ramsari Irodának, és rajtuk keresztül
a Szerzôdô Felek Konferenciájának.
Az Állandó Bizottság a Szerzôdô Felek döntései alapján minden évben speciális
feladatokkal bízza meg a Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület. A
Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület éves munkaterve a Ramsari Irodától
igényelhetô, vagy megtalálható a ramsar web oldalon.
A TTTT hét tagból, valamint a tagok helyetteseibôl áll, akik megfelelô tudományos
ismerettel rendelkeznek, ôket a hét ramsari regióból választják (3.7). Három
esztendôre választja meg a tagokat a Szerzôdô Felek Konferenciája, és
személyes tudásuk, kapacitásuk lényegesebb szempont nemzeti hovatartozásuknál.
Az Állandó Bizottság kéri fel a szerzôdô országokat tagjelöltek állítására,
akiket késôbb a konferencián ajánlanak.
Egyéb szervezetek, országok speciális tanácsadásainak megkérésére felhatalmazták
a Tanácsadó Testületet.
A Birdlife International, az IUCN – Világ Természetvédelmi Unió, a Wetlands
International, és a WWF International dolgozik együtt az egyezménnyel, és
részt vesznek a rendszeres ramsari találkozókon megfigyelôi státusszal.
A Tanácsadó Testület tagjai részvételének költségeit általában a saját ország állja,
fejlôdô országok és átmenti gazdaságú országok esetében az egyezmény
központi költségvetése vagy egyéb megfelelô forrás is átvállalhat költségeket.
A Szerzôdô Felek Konferenciája kéri a Tudományos, Technikai és Technológiai
Kiegészítô Testületet, hogy hozzon létre szoros munkakapcsolatot a Biodiverzitás
Egyezmény Tudományos, Technikai és Technológiai Testületével, valamint
hasonló testületekkel egyéb környezetvédelmi egyezmények esetében.
3.6. A Ramsari Egyezmény költségvetése
A három évente tartott, rendszeres konferenciáján a szerzôdô feleknek áttekintik
az egyezmény pénzügyi rendelkezéseit, és elfogadják a központi költségvetését
az elkövetkezô három évre. Az egyezmény svájci frankot használ pénzügyi
elszámolásaiban. Elôzetes költségvetést és a hozzá fűzôdô magyarázó szöveget
a Ramsari Iroda készíti elô, és az Állandó Bizottságnak nyújtja be elfogadásra
a Szerzôdô Felek Konferenciáját megelôzôen. A költségvetés alapvetôen
a következô tételeket tartalmazza:
• az egyezmény titkárságának fenntartása (lásd a tevékenységeit – 3.3),
• az Állandó Bizottság, valamint a Tudományos és Technikai Tanácsadó
Testületek üléseinek költsége, beleértve a fejlôdô és átmenti gazdaságú
országok képviselôinek költségeit,
• a Ramsari Kis Összegű Alaphoz való hozzájárulás.
23
Hosszú ideig a központi költségvetés nem állta a szervezeti és működési költéseket
a Szerzôdô Felek Konferenciájának, mely teljes egészében a házigazda
ország feladata volt. A Szerzôdô Felek Konferenciájára utazó delegációk utazási
költségét a fejlôdô vagy átmeneti gazdaságú országokból sok esetben az egyedi
hozzájárulások által finanszírozzák.
A Szerzôdô Felek Konferenciája szavazó tagjainak kétharmada fogadja el a
költségvetést, a rendes konferencia ülésein. Minden ország hozzájárul a költségvetéshez
ugyanolyan arányban, mint ahogy az ENSZ költségvetéséhez járul
hozzá, melyet az ENSZ Közgyűlése fogad el. (16. Függelék)
A központi költségvetés 1997 és 1999 között 2 658 000, 2 785 000 és 2 900 000
svájci frank az egyes évekre lebontva.
Az esedékes évi hozzájáruláson kívül, továbbá melyet a tagországok fizetnek
be a központi költségvetésbe, a Ramsari Iroda a szerzôdô országoktól, nem
kormányzati szervezetektôl, és más donor szervezetektôl fogad önkéntes hozzájárulásokat,
speciális projectek, programok végrehajtására. Példákat lehet felhozni
a Kezelési Útmutatási Eljárás költségeinek kifizetésére (4.1.6), a Ramsari
Kis Összegű Alap projektjeire, valamint további kommunikációs fejlesztésekre.
3.7. A Ramsari régiók
Az egyezmény rendszere a ramsari területi régiók alkalmazására és annak
elfogadása a 3.3 Határozat alapján történt 1987-ben, amikor létrehozták
az Állandó Bizottságot, annak érdekében, hogy a konferenciák közötti rendes,
három éves idôszakban áttekintse az egyezmény végrehajtását. Az egyezmény
működésében a regionalizáció jelentôs tényezô, az Állandó Bizottság,
a Ramsari Iroda és a személyi állománya létrehozása mellett a feladatok
meghatározásával, valamint a Szerzôdô Felek regionális megjelenése, és együttműködése
tekintetében.
Gyakorlati és adminisztratív okok miatt a Ramsari Egyezmény összesen
hét régiót határozott meg:
• Afrika
• Ázsia
• Kelet-Európa
• Neotrópusok (Latin-Amerika és a karibi régió)
• Észak-Amerika
• Óceánia
• Nyugat-Európa
A Ramsari Irodában minden régiónak van egy regionális képviselôje (Afrika,
Ázsia, Kelet-Európa, Neotrópusok, Észak-Amerika, Óceánia, Nyugat-Európa).
Az Észak-Amerikát érintô ügyeket részint a régió koordinátora, részint a Ramsari
Iroda egyéb tagjai intézik. Óceánia régióra a Wetlands International – az
ausztrál kormány anyagi támogatásával alkalmaz ramsari összekötô koordintátort,
aki Canberrában dolgozik és szoros munkakapcsolatban van a Ramsari
Irodával és Ázsia regionális koordinátorával.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
24
Regionális találkozók
1991 óta szerveznek az Állandó Bizottság regionális képviselôi és helyetteseik
regionális és szubregionális találkozókat a Ramsari Iroda szervezésében.
A találkozók költségeit, valamint az utazási és a szállással kapcsolatos ügyeket
a Ramsari Iroda szervezi, vagy az egyedi kérésre is történhet. Esetenként más
szervezetek számára is adott a lehetôség regionális találkozók megszervezésére
a szerzôdô országoknak a konferenciák közötti idôszakokban.
Regionális ramsari találkozók 1991 óta
Régió Találkozóhely Idôpont
Ázsia Karachi, Pakisztán 1991. december
Ázsia Islamabad, Pakisztán 1992. május
Netrópusok Caracas, Venezuela 1992. augusztus
Kelet- és Nyugat-Európa Lelystad, Hollandia 1992. szeptember
Ázsia Otsu és Kushiro, Japán 1992. október
Neotrópusok La Paz, Bolívia 1993. január
Afrika Djoudj, Szenegál 1993. március
Neotrópusok Cayenne, Francia Guyana 1993. április
Kelet-Európa Budapest, Magyarország 1994. március
Ázsia Bogor és Pualu Rambut,
Indonézia 1994. március
Ázsia Port Moresby, Pápua Új-Guinea 1994. június
Afrika Nakuru, Kenya 1994. augusztus
Ázsia Új-Delhi, India 1995. március
Kelet- és Nyugat-Európa Várna, Bulgária 1995. május
Neotrópusok
és Észak-Amerika Panama város, Panama 1995. június
Nyugat-Afrika Dakar, Szenegál 1997. április
Ázsia Kuala Lumpur – tervezett 1997. október
Dél-Afrika Cape Town, Dél-Afrika – tervezett 1997. november
Kelet- és Nyugat-Európa Riga, Észtország – tervezett 1998. június
3.8. Nemzeti ramsari bizottságok
A Szerzôdô Felek Konferenciájának 5.7 Ajánlása és a Ramsari Stratégiai Terv
1997–2002 egyaránt sürgeti az országokat, hogy hozzanak létre nemzeti ramsari
bizottságokat, vagy nemzeti vizes terület tanácsot, mely:
• szélesebb körben hívja fel a figyelmet nemzeti szinten az egyezmény
végrehajtására, bevonva a felelôs kormányzati szerveket, tudományos és
műszaki intézményeket, regionális és helyi hatóságokat, helyi közösségeket,
nem kormányzati szervezeteket, és a privát szektort hogy a következô
ügyekkel foglalkozzon:
• nemzeti vizes terület stratégia,
• ramsari területek kezelése,
• a Montreux-i Jegyzék és a Kezelési Útmutatási Eljárás és alkalmazása
(4.1.5),
25
• új területek jelölése a Ramsari Jegyzékbe,
• Ramsari Kis Összegű Alap (4.4.6)
Továbbá, a nemzeti ramsari bizottság:
• a Szerzôdô Felek Konferenciájára benyújtandó nemzeti jelentésekbe
szakértôi hozzájárulást adhat,
• és a Szerzôdô Felek Konferenciája által elfogadott ajánlások és határozatok
végrehajtását áttekintheti, megvizsgálhatja.
Az egyezmény számos országa már létrehozott nemzeti bizottságot, bár ezek
formailag meglehetôsen változatosak különbözô országok esetében. Sok országban
ez a bizottság kormányzati szervek, valamint a jelentôs nem-kormányzati
szervezetek képviselôibôl épül fel, míg más esetekben magukba foglalnak
szakértô személyeket, továbbá van példa arra, hogy ezek a bizottságok kormányzati
tanácsként működnek (regionális képviselôkkel a szövetségi államok
esetén) vagy alapvetôen nem-kormányzati testületek. Ideális esetben a nemzeti
bizottságoknak a lehetô legtöbb kormányzati képviselôt, valamint az érdekeltek
képviselôit kell magába foglalni.
A létezô nemzeti ramsari bizottságokról, és a kapcsolatfelvételrôl a Ramsari Iroda
szolgál információval.
3.9. Külsô kapcsolatok
A Ramsari Egyezmény az Irodán és más testületein keresztül szoros munkakapcsolatot
tart fenn más nemzetközi, kormányközti, és nem-kormányzati szervezetekkel,
hogy stratégiai szövetséget hozzanak létre a vizes területek
megôrzése érdekében. Más, környezetvédelemmel kapcsolatos egyezményekkel
való kapcsolat az 1.10 fejezetben található.
UNESCO
Az Iroda szoros kapcsolatot tart fenn az ENSZ Tudományos, Oktatási és Kulturális
Szervezetével, az UNESCO-val, mely:
• az egyezmény letéteményeseként működik, az egyezményhez csatlakozás
és ratifikáció tekintetében (5.3),
• a Ramsari Jegyzékre jelölt területekrôl információkat kaphat, melyek nem
közvetlenül a Ramsari Irodához érkeznek, ezeket közvetlenül továbbítja
az Irodához,
• hozzájárul a ramsari publikációk költségeihez,
• az egyezmény hivatalos példányait készíti az ENSZ hivatalos nyelvein
vagy másokon.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
26
Partner szervezetek és nem kormányzati
szervezetek általában
Az egyezmény, az Irodán keresztül szorosan együttműködik négy nem kormányzati
szervezettel, mint partnerekkel, akik technikai segítséggel, terepi és
pénzügyi támogatással szolgálnak. Ezek a szervezetek:
• Birdlife International,
• IUCN-Világ Természetvédelmi Unió
• Wetlands International (korábban az IWRB)
• WWF International
A négy nem kormányzati szervezet rendszeres megfigyelôként rész vesz minden,
a Ramsari Egyezmény által szervezett találkozón (Állandó Bizottsági ülés,
a Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület ülései, Szerzôdô Felek Konferenciája).
Sok szerzôdô országban működik egyfajta „NGO (nem kormányzati szervek)-
háttér”, azokból a szervezetekbôl, amelyek a kormányzati szervezetekkel együttműködnek,
és aktívan elôsegítik az egyezmény céljainak elérését. A Ramsari
Iroda minél több helyi, nemzeti vagy nemzetközi NGO szervezettel próbál
kapcsolatot létesíteni (a fent említett négyen kívül), bár az összes, vizes
területekben érdekelt NGO jelentôs száma miatt nehéz megfelelni minden esetben
az együttműködési elvárásoknak.
A nemzeti és nemzetközi NGO-k növekvô száma tekintetében jelentôssé teszi
a társadalmi szervezetek Szerzôdô Felek Konferenciáján való részvételét, mely
a kapcsolatok kiépítése terén és a kormányzatra való hatás miatt jó alkalom.
Külsô támogatási alapok
A Ramsari Egyezmény aktív kapcsolatban van számos külsô támogatási alappal,
mint például a Világ Bank, a Global Environment Facility, regionális fejlesztési
alapok. Mindegyik kínál támogatási lehetôséget a vizes területek projectekre,
vagy vizes területekre ható programokra. Továbbá az Iroda kapcsolatban
áll az OECD Fejlesztési Támogatási Tanácsával, valamint az Európa Bizottsággal.
Egyéb képviseletek, és kezdeményezések
A Ramsari Iroda szándékában áll munkakapcsolatot kiépíteni az általában a
vízkészlettel vagy különösen a vizes területekkel foglalkozó globális intézményekkel.
Ide tartozó szervezetek például a World Water Forum, a Global Water
Partnership, és az International Coral Reef Initiative.

---

27
4. Kötelezettségek és segédeszközök
Ebben a fejezetben bemutatásra kerülnek a fôbb kötelezettségek (4.1.–4.4.),
valamint mindazon eszközök, amelyek a teljesítésükhöz segítséget tudnak
nyújtani.
4.1. Jegyzékbe felvett területek
Az egyezményhez történô csatlakozás során a Szerzôdô Felek kötelezettséget
vállaltak arra, hogy legalább egy területet kijelölnek a Nemzetközi Jelentôségű
vizes területek Jegyzékébe (2.4. cikk). A Ramsar Adatbázisban (4.1.3.) tárolt információkon
alapuló Jegyzéket a Ramsari Iroda kezeli és frissíti fel. A nyilvánosság
számára hozzáférhetô az Interneten (Ramsar Web Site), a Szerzôdô
Felekhez pedig nyomtatott formában diplomáciai úton rendszeres idôközönként
eljuttatják. A tagállamok alfabetikus sorrendjében, a Jegyzék feltünteti az
élôhely nevét, a kijelölés dátumát, a területnagyságokat és a földrajzi koordinátákat.
A Jegyzékbe bármikor felvehetôk újabb területek, illetve a már nyilvántartottak
területhatárai megnagyobbíthatók. Több ország, pl. Ausztrália, Chile, Kanada és
Norvégia a következôket tette: a csatlakozási vagy megerôsítési okirat letétbehelyezése
idején egyetlen területet neveztek meg, azóta azonban további 158
területt jelöltek (1997. júliusig).
Sürgôs nemzeti érdek esetén a Szerzôdô Felek visszavonhatják a már Jegyzékbe
vett területeiket, illetve korlátozhatják ezen területk határait (2.5. cikk).
Az egyezmény azonban elôírja, hogy az ilyen eseteket ellensúlyozni kell:
az eredeti élôhely súlyának megfelelôen új védett területet kell létrehozni akár
ugyanazon térségben vagy valahol máshol (4.2. cikk). Ezt az elôírást eddig ritkán
kellett alkalmazni, sôt még egyetlen területet sem vontak vissza a Jegyzékbôl
kedvezôtlen ökológiai változások miatt.
A Szerzôdô Felek Konferenciája (SzFK) elfogadta a Nemzetközi jelentôségű
Vizes területek azonosításának szempontjait (4.1.1.), valamint jóváhagyott egy
adatlapot a ramsari vizes területkre vonatkozólag (4.1.2.). Ezzel a felek
munkáját megkönnyítik a területek kijelölése terén azáltal, hogy pontos és következetes
adatfelvételt biztosítanak minden egyes élôhelyre. Szintén kidolgozták,
majd jóváhagyták a vizes területek típusainak osztályozási rendszerét
(4.1.4.), amelynek segítségével a terület különbözô élôhelytípusai besorolhatók
a felállított általános kategóriák valamelyikébe, illetve beírhatók a Ramsari
Adatbázisba.
A vizes területek leltárjának felállítása (4.2.3.), amely az országos és nemzetközi
szinten rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményeken alapul,
hatékony eszközként biztosítja, hogy a vizes területek a lehetô legnagyobb
számban legyenek a Ramsari Listába jelölve. Néhány Szerzôdô Fél, mint pl.
Hollandia, Anglia már a ramsari szempontokat (4.1.1.) vette figyelembe az országos
leltár készítésekor. Kidolgoztak egy részletes területlistát, amely megfelel
ezen szempontoknak.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
28
A SzFK 4.6. Ajánlása arra készteti a feleket, hogy minél elôbb hozzanak létre
ilyen leltárakat, amelyek elsôsorban a nemzetközi jelentôségű területeket tartalmazzák.
Igény esetén az Iroda és partnerei segítséget tudnak nyújtani a leltárok
elkészítésében, különösen azokban az államokban, ahol még nem áll rendelkezésre
tudományos szintű országos leltár. Kérik azokat az országokat, ahol
már vannak ilyen nyilvántartások, hogy biztosítsanak technikai és pénzügyi segítséget
a többi állam számára.
Azokat a területeket, amelyeket emberi tevékenység által elôidézett ökológiai
változások fenyegetnek, az érintett fél az ún. Montreux-i Jegyzékbe (4.1.5.)
jelölheti. E területek pénzügyi támogatásban részesülhetnek.
A Ramsari Listába történô jelöléshez nem feltétel, hogy egy terület védetté legyen
nyilvánítva. Azonban biztosítani kell a hosszútávú fenntarthatóságát e területeknek,
különösen ott, ahol azt intenzíven használják akár valamely erôforrás
felhasználásával, akár a terület természetes szerepének a kihasználásával.
Ezt úgy lehet elérni, ha valamennyi érdekelt fél aktív bevonásával a Ramsari
Stratégiai Terv kívánalmainak megfelelô kezelési terv készül, és ezt figyelembe
véve cselekednek.
1996 októberében az Állandó Bizottság (ÁB) felkérte a feleket egy mértékadó
szöveg elfogadására (valamennyi helyi nyelvre lefordítva), amellyel a nemzetközi
jelentôségű vizes területket fel kell terjeszteni (4.5.5.).
4.1.1. A nemzetközi jelentôségű vizes területek kijelölésének
szempontjai (5. Függelék)
Az egyezmény szövege (2.2. cikk) kimondja:
„Ki kell jelölni az ökológiailag, botanikailag, zoológiailag, limnológiailag vagy
hidrológiailag nemzetközileg jelentôs vizes területeket” és, hogy „elsôsorban
a vízimadarak szempontjából jelentôs területeket kell a Listába felvenni”.
Már 1974-ben elkezdôdtek a kijelölések különleges szempontjainak a meghatározásai,
de csak 1980-ban született eredmény. 1987-ben és 1990-ben a SzFK
felülvizsgálta a szempontokat, 1996-ban pedig további kiegészítést tett.
A Tudományos és Technikai Tanácsadó Testületet (TTTT) bízták meg az
újbóli felülvizsgálatra, amit a SzFK következô ülésére kell (1999) elkészíteniük.
Jelenleg négy nagyobb részt különböztetünk meg:
• reprezentatív vagy unikális vizes területek
• növényekre és állatokra vonatkozó általános szempontok
• vízimadár állományon alapuló különleges szempontok
• halakon alapuló különleges szempontok
Annak ellenére, hogy már az elsô három rész használata is megfelelônek bizonyult,
az egyre gyarapodó számú fejlôdô ország (különösen a trópusi országok)
csatlakozása szükségszerűvé tette a meglévô szempontok kiegészítését.
1990-ben a SzFK felkérte a TTTT-t, hogy készítse el a halállományt és a halászatot
figyelembe vevô szempontokat. A halakon alapuló részt az 1996-os kon-
29
ferencia elfogadta, a halászati kérdést azonban további megfontolásra nyitva
hagyta. A SzFK arra is felkérte a TTTT-t, hogy az 1999-es konferencia elôtt újból
vizsgálja át a szempontokat és fontolja meg, hogyan lehetne a hidrológiai
funkciókat, valamint a kulturális értékeket és/vagy a vizes területekbôl származó
elônyöket beépíteni.
A szempontok következetes használatának biztosítása céljából szükségesnek
bizonyult az egyes részek magyarázata. A halállományon alapuló fejezet meglehetôsen
részletes, a többit pedig célszerű tovább finomítani.
A SzFK 5.3. Ajánlása elôírja az Irodának, hogy a TTTT-val együttesen vizsgálják
felül azokat a helyeket, amelyek még a szempontrendszer elfogadása elôtt lett
a Ramsari Listába véve, ugyanis ezen területek nem biztos hogy megfelelnek a
jelen feltételeknek. Amennyiben egy régebben kijelölt terület nem felel meg a
jelen elôírásoknak, az Iroda az érintett országgal közösen megvizsgálja, hogy
milyen intézkedéseket lehetne tenni (pl. kiterjesztés, helyreállítás) annak érdekében,
hogy az adott terület teljesíteni tudja a feltételeket.
Amennyiben a fentiekre nem nyílik lehetôség, az érintett országnak fel kell
szólítania az Irodát, hogy az adott területet vegyék le a Listáról. Ezt követôen
viszont az egyezmény 4.2. cikkében elôírtak szerint, az érintett államnak meg
kell tennie a szükséges lépéseket a kivont terület ellensúlyozására.
4.1.2. Adatlap (7. Függelék)
A SzF adatlapokon adják meg az általuk kijelölt területekre vonatkozó információkat,
és ezek az adatlapok biztosítják a naprakész nyilvántartást is. A rögzítendô
adatok körét az 1990-es konferencia hagyta jóvá (4.7. Ajánlás). Részét
képezik a Ramsar Adatbázisnak, valamint monitorozások és elemzések alapjául
szolgálnak.
Az adatlap nemzetközileg egységesített formátumú. Kívánatos, hogy tartalmazzon
1:25000 vagy 1:50000-es léptékű korszerű térképet is. Mind az adatlapokat,
mind a térképeket közvetlenül az Irodának kell megküldeni.
A kitöltés megkönnyítése érdekében célszerű az alábbi tételeket elôbb áttanulmányozni:
• magyarázó szöveg és iránymutatók az adatlap kitöltéséhez;
• a „területtípusok osztályozása” (4.1.4); és
• a nemzetközi jelentôségű vizes területek kijelölésének szempontjai (4.1.1.
és 5. Függelék).
Elôfordulhatnak olyan országok, amelyeknek nem áll rendelkezésére elég
információ az adatlap megfelelô kitöltésére. Az 5.3. számú határozat nyomatékosan
javasolja, hogy ezen államok nézzenek utána a létezô regionális leltáraknak
és szakértôknek, beleértve a társadalmi szervezeteket is, valamint kérjenek
segítséget az Irodától.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
30
4.1.3. Ramsari Adatbázis
A vizes területek listáját, valamint a Montreux-i Jegyzéket az adatbázisban tárolt
információk alapozzák meg. A Wetlands International hollandiai irodájában kezelik
az adatbázist az Irodával kötött szerzôdés alapján.
Lehetôvé teszi, hogy az Iroda:
• azonnal választ tudjon adni a ramsari területeken bekövetkezô ökológiai
változásokkal kapcsolatos bejelentésekre;
• rövid kivonatokat készítsen a saját munkatársainak, valamint az egyes
projektekben érintett szaktanácsadók számára;
• információval lássa el a fenntartható használat és kezelési tervek projektjein
dolgozó munkatársait;
• eleget tudjon tenni a SzF, a társszervezetek, valamint a kutatók kéréseinek,
igényeinek;
• el tudja készíteni a ramsari kiadványok szövegeit és szemléltetô anyagait;
• alapvetô fontosságú adatokkal tudjon szolgálni egyrészt világméretű,
másrészt pedig regionális és országos szintű élôhelyleltárak létrehozásával
Az adatbázis segítségével lehetôvé válik az is, hogy idôszakosan megjelenjen
az területek listája, amely átfogó képet ad a listázott területek legfrissebb adatairól.
A legelsô ilyen listát az 1993-as konferenciára 4 kötetben adták ki
(I. Afrika, II. Ázsia és Óceánia, III. Európa, IV. Amerika), de hamar el is fogyott.
1996-ban jelent meg az 1993 óta listára jelölt területek jegyzéke. Jelenleg
pedig egy új, átfogó jegyzék készítése folyik, amely valószínűleg elektronikus
formában a SzF következô, azaz 7. konferenciájára (1999) lesz kiadva.
4.1.4. Területtípusok osztályozása (8. Függelék)
Az adatlapon fel kell tüntetni valamennyi olyan élôhelytípust, amelyik a listázott
területen megtalálható. 1990-ben a SzFK jóváhagyott egy osztályozási
rendszert (4.7. ajánlás).
Nem törekedtek arra, hogy a kategóriák tudományosan kimerítô alaposságúak
legyenek, hanem elsôsorban a fôbb élôhelytípusok gyors azonosítása (valamint
az uralkodó típusok megjelölése) volt a cél.
Mindazonáltal a TTTT szóvá tette, hogy a jelen osztályozási rendszer bizonyos
élôhelytípusokat (pl. tôzeglápok, korallzátonyok) nem vesz figyelembe. Fel
fogják kérni a SzF-et, hogy a következô konferencián tekintsék át újra ezt a
kérdést.
4.1.5. Montreux-i Jegyzék (9. Függelék)
A Montreux-i Jegyzék azokat a nemzetközi jelentôségű vizes területek listáján
szereplô területeket tartja nyilván, ahol ökológiai jellegű változás történt, történik
vagy történni fog a technológiai fejlesztések, szennyezések vagy más em-
31
beri beavatkozás következtében. A jegyzék része az Adatbázisnak (4.1.3.).
A SzFK 1990-es ülésének (Montreux, Svájc) 4.8. Ajánlása alapján jött létre e
jegyzék. Az 1993-ban (Japánban) tartott konferencia 5.4. Határozata nyilvánította
Montreux-i Jegyzéknek, továbbá megállapította az elsôdleges célokat (meg
kell határozni az országos és nemzetközi természetvédelmi szempontból figyelmet
érdemlô területeket) és utasította az Irodát, hogy az Adatbázis részeként
kezelje azt.
A jegyzék irányelvei (5.4. Határozat mellékleteként) tartalmazzák a felvételre és
az eltávolításra vonatkozó szabályokat. Az 1996-os konferencia
(Brisbane, Ausztrália) VI. 1. Határozata további pontosításokat vezet be.
Az érintett felek az Irodához intézett hivatalos bejelentés által helyeztetik a területeket
a Montreux-i Jegyzékbe. Ez legtöbbször válaszlépés:
• a nemzeti jelentésekben közzétett információkra;
• a SzF által a konferencia ülésein tett nyilatkozatra; vagy
• az Iroda által tett javaslatra, hogy egy adott Ramsari Területet a
Montreux-i Jegyzékre tegyenek.
A nemzetközi jelentôségű vizes területek listáján nagy MR betűkkel jelölik a
jegyzékben is szereplô területeket. Az érintett országok kérésére, az Iroda egy
küldöttséget küldhet (Kezelési Útmutatási Eljárás) a Montreux-i Jegyzékben
szereplô valamely terület helyzetelemzésére, továbbá hogy tanácsokkal szolgáljon
a megteendô intézkedésekkel kapcsolatban, valamint felmérje, hogy a sikeres
beavatkozásokat követôen levehetô-e egy terület a listáról.
4.1.6. Kezelési Útmutatási Eljárás (11. Függelék)
Különös figyelmet kell szentelni azon listázott területek kezelésére és megôrzésére,
amelyeket ökológiai változás fenyeget. 1988-ban az ÁB kidolgozta a technikai
segítségadás módját, amit a SzF 1990-es konferenciája a 4.7. Ajánlással hivatalosan
is elfogadott. Ennek fô célja, hogy segítséget nyújtson – fejlett és fejlôdô
országokban egyaránt – azokban a problémákban, amelyek szükségessé
tették egy terület felvételét a Montreux-i Jegyzékbe.
A legtöbb esetben a tanácsadás magába foglalja a két vagy több szakemberbôl
álló küldöttséget, akik jelentést tesznek a kapott eredményekrôl, valamint ajánlásokat
állítanak össze. Valamely SzF kérelmét követôen az Iroda az illetékes
hatósággal megegyezik a küldöttség hatáskörérôl, valamint meghatározza, hogy
milyen szakértôkre van szükség.
A küldöttség a jelentés vázlatát véleményezésre megküldi az illetékes szerveknek,
amelyek a segítséget kérték. A végsô áttekintett változat lesz az a hivatalos
dokumentum, amely az adott terület természetvédelmi programjának az
alapjául szolgálhat. Néhány esetben pénzbeli támogatások keretét is biztosítják
ezek a jelentések.
1988 és 1996 között csaknem 40 ramsari területen vették igénybe ezt a szolgáltatást.
Kezdetekben a küldöttség tagja az Iroda valamely munkatársa volt, de
az évek múltával egyre inkább szükségessé vált egy több szakemberbôl álló
küldöttség, amely részletesebb elemzést tud készíteni.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
32
Az Iroda egy elkülönített számlára gyűjti a SzF-tôl és társadalmi szervezetektôl
származó önkéntes adományokat, hogy ebbôl fedezze a küldöttségek
költségeit a fejlôdô és az átmeneti gazdasággal rendelkezô országok esetében.
Az igénybevett tanácsadások listája megtekinthetô az Interneten (Ramsar Web
Site) és igényelhetô az Irodától. Az egyes jelentések másolatai szintén beszerezhetôk
az Irodában.
4.2. A vizes területek fenntartható használata
Az egyezmény 3.1. cikkelye szerint „a Szerzôdô Feleknek megfelelô tervezéssel
és annak végrehajtásával biztosítaniuk kell a Listán szereplô területek megôrzését
és amennyire csak lehetséges annak fenntartható használatát”.
A fenntartható használat meghatározását, valamint végrehajtásának irányelveit
elsô ízben a SzF 1987-es konferenciája (Regina, Kanada) a 3.3. Ajánlással fogadta
el. Ugyanezen az ülésen felállítottak egy munkacsoportot, amelyik kibôvítette
az irányelveket, hogy még több segítséget tudjanak nyújtani a feleknek.
Ez utóbbi változatot az 1990-es konferencia 4.10. Ajánlása fogadta el (lásd 12.
Függelék).
A következô ülésen (1993, Kushiro, Japán) az 5.6. Ajánlással további irányelveket
hagytak jóvá (lásd 13. Függelék). Ez lehetôvé tette, hogy az egyezmény
hazai végrehajtásáért felelôs tisztviselôk az eredetinél több segítséget
kaphassanak.
1990-1993 között a holland kormány egy ún. fenntartható használat projektet
támogatott. Ennek eredményeképpen kiadtak egy 180 oldalas könyvet, amelynek
címe: A vizes területek fenntartható használata felé (szerk. T.J.Davis, Ramsar,
1993). A kiadvány 17 esettanulmányt tartalmaz a világ különbözô területeirôl
(összefoglaló a 4.2.5. alatt).
Az irányelvek felszólítják a feleket, hogy:
• dolgozzanak ki országos politikát a vizes területekre vonatkozólag
(4.2.2.), amelynek felül kell vizsgálnia az idevonatkozó jogszabályokat és
intézményeket;
• alakítsanak ki programokat a következôkre: terület-leltár, monitorozás,
kutatás, szakképzés, oktatás és tájékoztatás; és
• cselekedjenek a terepen is (4.2.4. és 4.3.), dolgozzanak ki integrált területkezelési
terveket.
Az irányelvek egyaránt hangsúlyozzák a vizes területek elônyeit és értékeit az
alábbiak tekintetében:
talajülepedés és erózió, árvizek, a vízminôség megôrzése és a szennyezések
csökkentése, a felszíni és felszínalatti vízkészletek fenntartása, halászat,
legeltetés és mezôgazdaság, szabadidôs tevékenységek és oktatás, éghajlat stabilizálása.
33
Az Iroda a következôkkel segíti a SzF-t a fentiek megvalósításában:
• szakértôk biztosítása (az Iroda munkatársa vagy külsôs szakember);
• projektek pénzügyi támogatása a Ramsari Kis Összegű Alapból; vagy
• egy harmadik fél általi támogatás felkutatása.
A következô fejezetekben meghatározzuk a fenntartható használat fogalmát és
rövid áttekintést adunk az irányelvek legfontosabb elemeirôl.
4.2.1. Mi a fenntartható használat?
A következô meghatározást az 1987-es konferencián dolgozták ki és fogadták
el (3.3. Ajánlás):
„A vizes területek fenntartható hasznosítása az emberiség számára olyan módon,
hogy az összeegyeztethetô legyen az ökoszisztémák természetes sajátosságainak
megôrzésével.”
A „fenntartható hasznosítás” meghatározása:
„Egy vizes terület emberi használata olyan módon, hogy a jelen generáció számára
a legnagyobb hasznot hozza, miközben biztosítja a lehetôséget a jövô generáció
számára is igényeinek és vágyainak teljesítésére.”
Az „ökoszisztémák természetes sajátossága”:
„Annak fizikai, kémiai és biológiai összetevôi, mint a talaj, víz, növények, állatok
és tápanyagok, valamint a közöttük fellépô kapcsolatok.”
4.2.2. Nemzeti vizes terület politika kidolgozása
(a) Intézményi és szervezeti felépítés
A fenntartható használat megvalósításának alapvetô eszköze a vizes területkre
vonatkozó politika kidolgozása országos, regionális és helyi szinten.
Az irányelvek vezérlô elve, hogy a fenntartható használat országos méretekben
összehangolt munkát igényel. Ehhez viszont különbözô célú politikákat kell kidolgozni
a vizes területekre, a természetmegôrzésre vagy tágabb körben a környezetre,
a vízhasználati jogalkalmazásra és erôforrás-gazdálkodásra vonatkozólag,
továbbá létre kell hozni a szükséges intézeteket és hivatalokat.
Nagyon fontos, hogy a helyi lakosságot bevonják a vizes területek használatával
kapcsolatos döntéshozatali folyamatba, amely egyúttal magába foglalja a
tervezett tevékenységekre vonatkozó információ-ellátást is.
(b) Jogszabályalkotás
A fenti politika elôsegítésének fontos eszköze a jogszabályalkotás, amely különbözô
módon is segítheti a fenntartható használat gyakorlati megvalósítását:
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
34
1) A meglévô jogszabályok idôszakos áttekintése;
2) Általános körű jogalkotás az alábbiak szerint:
• vizes területek védelme a földhasználati eljárások során;
• engedélyeztetési eljárás a vizes területekre hatással leendô tevékenységekre;
• környezeti hatások becslése a vizes területekre hatással levô tervezett
munkákra;
• az engedélyezett tevékenységek hatásainak monitorozása, valamint
a befejezést követôen annak környezeti szempontú felülvizsgálata;
• területkezelési megállapodások az illetékes kormányszervek, a tulajdonos
és a használók között;
• pénzügyi ösztönzôk, pl. adók, támogatások;
• terjeszkedésre képes idegen fajok betelepítésének a megelôzése;
• a be-, vagy áttelepített káros fajok megsemmisítése;
• a jogsértô kormánydöntésekkel szembeni fellebbezés.
3) Különleges területekre vonatkozó jogalkotás, például:
• ramsari területek;
• ökológiailag érzékeny területek;
• magas fokú biológiai sokféleséggel rendelkezô területek;
• bennszülött fajokat tartalmazó területek;
• természetvédelmi területek.
4) A kormányszervek közötti hatásköri megosztás felülvizsgálata, különös
tekintettel a vízgyűjtôk integrált kezelésére;
5) A két vagy több ország által érintett vízrendszerek esetén együttműködések
kidolgozása, lehetôleg a már létezô egyezmények figyelembe
vételével.
4.2.3. Vizes területek és értékeik
A területek hatékony kezelése szükségessé teszi, hogy megfelelô ismeretekkel
rendelkezzünk a területek működésérôl. Ebben a leltár, monitorozás, kutatás
és szakképzési tevékenységek vannak a segítségünkre. Fontos információforrás
az Iroda által kiadott esettanulmányok gyűjteménye (A vizes területk fenntartható
használata felé, 1993).
a) Leltár
Ahhoz, hogy megfelelô információhoz jussunk felhasználhatjuk a következôket:
• térképek;
• névjegyzékek;
• regionális elemzések, vagy
• ökológiai vagy kulturális erôforrásokat említô beszámolók.
35
A leltár céljainak a pontos leírása szükséges a módszerek és egy leltár mértékének
a meghatározásához. Valamely leltárt nem szabad végleg lezártnak
tekinteni, hanem inkább egy hosszútávú eljárásnak, amely folyamatosan
gyűjti és frissíti az adatokat.
b) Monitorozás
A monitorozás az az eljárás, amivel valamely területen bekövetkezô ökológiai
változást lehet az idô múlásával nyomonkövetni. A rendelkezésre álló pénzügyi
támogatás és/vagy technológia függvényében különbözô mélységben lehet
ezt elvégezni.
A módszerek magukba foglalják az egyszerű terepi megfigyeléstôl kezdôdôen
a távérzékelést, mennyiségi mintavételezéseket, mint pl. a növények begyűjtése,
egészen a társadalmi észrevételekig (ez utóbbit ott, ahol a változások érintik
a társadalmi értékeket és a földhasználókat).
A SzFK 1996-ban (Brisbane, Ausztrália) a VI.1. Határozattal elfogadta egyrészt
az „ökológiai jelleg” munkadefinícióját, másrészt a ramsari területek ökológiai
sajátosságainak leírására és fenntartására vonatkozó irányelveket. A szöveget a
10. Függelék tartalmazza.
c) Kutatás
A feleket arra buzdítják, hogy szerezzenek ismereteket a vizes területek értékeirôl,
működésérôl és használatáról, továbbá hogy mindezeket osszák meg egymással.
A kutatás bármire irányulhat, ami kibôvíti az alapismereteket. Különösen
figyelmet kell fordítani az alábbiakra:
• a területek értékeinek minôségi és mennyiségi számbavétele;
• a területhasználat fenntarthatósága;
• a tájegység működése és módosítása.
A kutatási témák száma az alkalmazott tevékenységek bevezetésével együtt fog
nôni. Elsôsorban a területkezelési igényeknek kell megszabniuk a célokat.
d) Képzés
A képzési programok kidolgozása során figyelemmel kell lenni a következôkre:
• képzési igények meghatározása;
• régiók, országok és területek közötti eltérô igények (elôször is meg kell
határozni a már rendelkezésre álló programokat, valamint azokat az igényeket,
amelyeket nem lehet a meglevôkkel teljesíteni);
• célcsoport (a társadalom és a politikusok tájékoztatásától kezdve egészen
a szakmai továbbképzésekig (azok számára, akik közvetlenül érintettek
az területkezelések ügyintézésében és megvalósításában)).
• téma (a területkezelôknek és ügyintézôknek alapos szakmai tudással kell
rendelkezniük ahhoz, hogy ki tudják dolgozni és meg tudják valósítani a
bölcs használat elméletét).
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
36
A fenntartható használatban érintett gyakorlati szakemberek számára ajánlott
képzési típusok:
• integrált kezelés (ebben összehozzák a különbözô szakterületek képviselôit
közös álláspont kialakítása végett);
• vizes területek kezelése (a legkorszerűbb technikai információkkal);
• tanfolyamok a területen dolgozó munkatársak - pl. felügyelôk, ôrök -
számára (a fenntartható használat fogalmának megértetése, jogalkalmazás,
tájékoztatás).
E tevékenységeknek katalitikus szerepet kell játszani. Mindezt úgy, hogy bevonják
a kormányzati és társadalmi szervezeteket, valamint lehetôvé teszik például
a regionális szintrôl gyűjtött ismeretek átadását a helyi oktatók számára.
A kézikönyveket és a képzéshez szükséges egyéb anyagokat folyamatos munkával
fejleszteni és frissíteni kell.
e) Oktatás és tájékoztatás
Az oktatás és tájékoztatás eltér attól a képzéstôl, amit a területkezelô szakemberek
igényelnek. Az oktatás egy mélyebb és hosszabbtávú folyamat, míg a tájékoztatás
az egyének ismeretszintjét növeli, ami által gyakran fokozódik az érdeklôdés,
így további tanuláshoz vezet és újabb tettekre serkent.
A vizes területek értékeirôl szóló tájékoztatás még mindig nagyon kezdetleges
állapotban van. Ahhoz, hogy bölcsen használjuk fel a területeket, alapvetô az
oktatás és tájékoztatás fejlesztése. Az alábbiakat kívánatos elvégezni:
• célcsoport kiválasztása (például: területkezelô hatóságok, földtulajdonosok,
helyi kormánytisztviselôk, helyi közösségek, akiknek a mindennapi
megélhetése függ az adott területtôl, nagyközönség);
• piackutatás (meg kell határozni azokat a technikákat, amellyel a leghatékonyabb
a területek értékeirôl szóló tájékoztatás a világ különbözô részein);
• oktatási és tájékoztatási programok kezdeményezése (regionális, nemzeti
és globális szinten összehangolva, hogy lehetôvé váljék a szellemi és
anyagi javak közös felhasználása).
4.2.4. Adott területre irányuló tevékenységek
a) Ökológiai szempontok
A vizes területek ökológiai működésének fenntartása egy integrált, az egész
vízgyűjtôt szem elôtt tartó kezelést igényel, amelyek magukba foglalják a különbözô
fenntartható tevékenységeket.
Az ilyen területkezelés széleskörű tudományos szemléleten alapul és megfogalmazza
a biológia, a közgazdaság, a politika és a társadalmi tudományok alapelveit.
37
A világméretű vonatkozásokat – úgymint a megosztott területek és fajok, az
éghajlat változása – szintén figyelembe kell venni.
b) Emberi tevékenységek
A területek bölcs felhasználásához el kell érni egy egyensúlyi állapotot, amely
biztosítja a területtípusok fenntartását. Különbözô mértékű tevékenységek
léteznek:
• szigorú védelem erôforrás-felhasználás nélkül;
• kismértékű erôforrás-felhasználás;
• nagyléptékű, de fennmaradást biztosító erôforrás-felhasználás; vagy
• aktív beavatkozás, amelybe beletartozik a helyreállítás is.
A területkezelés alkalmazkodik a helyi feltételekhez, fogékony a helyi kultúra
iránt, valamint tiszteletben tartja a hagyományos gazdálkodási módokat.
c) Integrált tervezés
A területkezelés egy adott területre vagy régióra vonatkozó kezelési terv vagy
stratégia kidolgozásával megvalósítható. Ez viszont állandó felülvizsgálatot és
módosítást igénylô folyamat.
A terveknek:
• tartalmazniuk azokat az intézkedéseket, amelyek lehetôvé teszik a
területek természeti sajátosságainak megôrzését a projektek módosítása
elôtt és annak folyamán, majd azt követôen is; és
• biztosítani kell az egyensúlyt a természeti erôforrások megôrzése és
hasznosítása között.
Az 1993-ban tartott konferencián a felek elfogadták a kezelési tervek készítésére
vonatkozó irányelveket (5.7. Ajánlás; 14. Függelék). A feleket nyomatékosan
felkérték arra, hogy az új tervek kidolgozása során használják fel ezeket az
irányelveket, továbbá vegyék figyelembe a meglévô tervek felülvizsgálatakor
és, amennyiben szükséges, korszerűsítésekor is.
A kezelési tervek általában négy részre oszthatók:
1. Leírás (tényszerű adatok, amely alapján a döntések meghozhatók; új ismeretek
birtokában felülvizsgálható);
2. A területen bekövetkezô legutóbbi változások és a fennálló veszélyek
módosulásai;
3. Értékelés és célkitűzés (a hosszú- és rövidtávú célok meghatározása
egyaránt);
4. Cselekvési terv (az elvégzendô munka meghatározása: területkezelés;
fajvédelmi programok; használat; oktatás, bemutatás és kommunikáció;
és kutatás).
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
38
A terveket évenként és hosszabb idôközönként felül kell vizsgálni, ami a leírásban,
célkitűzésekben és a cselekvési tervben módosítást eredményezhet.
Egyéb javaslatok:
• ki kell jelölni egy hatósági szervet, amely a területkezelések végrehajtásával
van megbízva;
• szoros együttműködésre kell törekedni a kormányzati, a társadalmi szervek
és a helyi lakosság között;
• a kezelési tervek tartalmazzák mind a hagyományos, mind a modern
technológiát;
• optimalizálni kell a rendelkezésre álló erôforrások fenntartható használatát.
A területkezelést be kell építeni az átfogó országos politikákba. Különleges
technikai információt a Ramsari Irodától és társszervezeteitôl lehet beszerezni.
Az 5.7. Határozat egyrészt felkéri a SzF-t, hogy minden egyes listára jelölt
területre dolgozzanak ki kezelési tervet, másrészt a ramsari területek és más vizes
területek kezelésének tervezési irányelveit tartalmazza. Másfelôl a Stratégiai
Terv 1997-2002 az 5.2. gyakorlati célkitűzésében fogalmazza meg valamennyi
ramsari terület kezelési tervének a kidolgozását és megvalósítását és hangsúlyozza
a helyi közösségek és más érdekeltek bevonását.
4.2.5. Egy projekt: a fenntartható használat
Azt követôen, hogy az 1990-es konferencia jóváhagyta a fenntartható használat
végrehajtásával kapcsolatos irányelvek kibôvített változatát (12. Függelék), a
holland kormány biztosította a pénzügyi fedezetét egy három éves, az Iroda által
teljesített projektnek, amelyet abból a célból indítottak, hogy tanulságot tudjanak
levonni a fenntartható használat tapasztalataiból. A projekt rendeltetése,
hogy példákkal szolgáljon a világ különbözô régióiból az eltérô sajátosságú területek
fenntartható használatáról, továbbá hogy gyakorlati példákat adjon az
emberi tevékenységek és az területek kapcsolatáról, valamint hogy az országos
terület leltárok és politikák kidolgozásának menetérôl tájékoztasson.
Az Iroda a Fenntartható Használat Munkacsoport (amit az 1987-es konferencián
alakítottak meg), továbbá az IUCN Wetland Programja és a leideni (Hollandia)
Egyetem technikai jellegű támogatásával koordinálta a projektet. Összesen
17 esettanulmány készült a fejlett és a fejlôdô országokban, úgy hogy a különbözô
társadalmi-gazdasági berendezkedés a lehetô legszélesebb körben legyen
képviselve. Ezek megoszlása a következô: két nemzetközi szintű munka (a
földközi-tengeri térség és a Watt-tengeri parti területk); három nemzeti tanulmány
(Kanada, Guinea-Bissau, Uganda); és tizenkét helyi szintű (Ausztrália,
Csád, Costa-Rica; El Salvador; Franciaország; Magyarország, India, Pakisztán,
Fülöp-szigetek, USA, Vietnam és Zambia).
A tanulmány minden egyes esetben kitért a a) felmerült problémákra, b) a
problémák megszűntetésére irányuló módszerekre, c) a kapott eredményekre,
és d) a tanulságokra.
39
Több mint negyven, a projekt által érintett ország, köztük fejlett és fejlôdô
egyaránt, vett részt az esettanulmányok értékelésében, amelyet az Iroda és tanácsadói
áttekintettek, elemeztek és megvitattak azokon a késôbbi tanácskozásokon,
amelybôl kettôt Hollandiában tartottak, míg egyet az Egyesült Államokban.
Legvégül pedig egy jelentést készítettek, amit 1993-ban a következô címmel
adtak ki: A vizes területek fenntartható használata felé.
(a) Az esettanulmányokban felmerült problémák
összefoglalása
Vizes területek lecsapolása:
• intenzív művelés/mezôgazdaság
• urbanizáció
• turizmus fejlesztése céljából.
Feltöltés termôföldnyerés céljából
Infrastruktúra fejlesztés:
• védôgátak/töltések
• partvédelem
• hajókikötôk.
Gátépítés:
• vízellátás
• vízierômű létesítése céljából.
Vízgazdálkodás:
• árvízvédelem
• öntözés
• csatorna hálózat.
Térségi fejlesztés a folyók felsô szakaszánál:
• vízgyűjtôk sérülése
• erózió
Vízkultúra fejlesztés.
Szennyezés és tápanyagbevitel:
• városi
• mezôgazdasági
• ipari és bányászati
• sótartalom változások.
Halászati problémák:
• túlhalászás
• robbanóanyag használata
• a saját célra történô és a kereskedelmi célú halászat ellentéte.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
40
Erdészeti problémák:
• a rendelkezésre álló erôforrások túlzott mértékű igénybe vétele
• pazarlások a helytelen kitermelés következtében
• katonai tevékenységek
• jogellenes kitermelések.
A biológiai sokféleséget érintô problémák:
• idegen fajok betelepítése
• vadászat
• turizmus és szabadidôs tevékenységek
• haszonállatok túlzott mértékű tartása.
Társadalmi tényezôk:
• a területhasználók szegénysége
• a területhasználók nincsenek piaci ellenôrzés alatt
• a pénz visszaáramlása minimális
• a fenntartható gazdálkodási mód ismeretlen
• hiányos táplálkozás
• idegen érdekeltségek a területen.
Intézményi és jogi tényezôk:
• a jogszabályalkotás és a jogalkalmazás hiánya
• romboló hatású politikák (pl. vizes területek lecsapolása)
• tulajdonviszonyok (pl. a közösségi területek magántulajdonba kerülnek)
• a hivatalok szemlélete, a vizes területekhez való hozzáállása
• szakképzett alkalmazottak hiánya
• tervezés hiánya (koordinálatlan fejlesztés)
(b) A tapasztalatok összefoglalása
A fenntartható használat természete:
• kialakítása nagyon hosszú folyamat
• rendkívül összetett
• több ágazatra is kiterjedô
• a helyreállítás költséges
Alapelvek:
• nem szabad megvárni, hogy a nem-fenntartható módú gazdálkodásból
eredô negatív hatások túlságosan nagyok legyenek
• a vizes területeket a vízgyűjtôk részeként kell tekinteni
• a területek életképessége külsô beavatkozásoktól függ
• ökoszisztéma-szemléletre van szükség
• ki kell alakítani az egyensúlyt a megôrzés és a fenntartható használat
között
• alulról kiinduló kezdeményezésre van szükség
• célszerű az erôforrásokat többirányúan felhasználni
Célkitűzések, politikák és tervek:
• megosztott erôforrás-gazdálkodás esetén közös politikát, alapelveket és
célokat kell kialakítani
41
• összhangban kell lennie a helyi és az országos szintű célkitűzéseknek
• a megôrzés és a sokirányú felhasználás igényeinek egyensúlyban tartásához
kidolgozott tervre van szükség
• a vizes területek fogalmát be kell építeni az ágazati politikák szövegeibe
• kizárólag a kezelési tervnek megfelelôen szabad az erôforrásokat igénybe
venni
• az területek helyreállításának támogatása során azokat a területeket kell
elsôsorban elônyben részesíteni, amelyek a legkisebb összegű befektetéssel
is nagyon jó eredményt hoznak.
Helyi lakosok és közösségek:
• részvételük és tapasztalataik alapvetô fontosságú
• a bevételekbôl nekik is részesülniük kell
• a helyi közösségeket érdekelté kell tenni az erôforrások felhasználásában
és a gazdálkodás irányításában
• a helyi területhasználók számára biztosítani kell alternatív, nem-romboló
hatású megoldásokat
• alternatív megoldásokat mindig biztosítani kell, akárhányszor megfosztják
a szegényeket az erôforrások használatától
• lehetôvé kell tenni a számukra, hogy birtokolják és/vagy hozzáférjenek a
természeti erôforrásokhoz
• a helyi decentralizált társadalmi szervek szerepe fontos az erôforrás-gazdálkodásban.
Lakossági problémák:
• a városokhoz közeli területek megôrzése sok problémát idézhet elô
• a fenntartható gazdálkodás nem mindig tudja biztosítani a növekvô számú
lakosság ellátását
• a növekvô közösségek problémáját sokszor a területek közelében kell
megoldani
• a városfejlesztési terveknek figyelembe kellene venni a vizes területeknek
a szennyvizek kezelésében és az erôforrások megújulásában betöltött
értékes szerepét
A kormányzati szervek szerepe:
• a kormányzat valamennyi szintjén meg kell jelennie a politikai akaratnak
• sosem egyetlen szerv a felelôs az területekért
• szükség van egy koordináló szervre
• több ágazatra is kiterjedô szemlélet
• törekedni kell az érdekeltekkel való együttműködésre
• tiszteletben kell tartani a különbözô szervek hatásköreit, valamint a tulajdonosi
jogokat
• jogszabályalkotásra van szükség a politika irányításához és a fenntartható
módon gazdálkodók érdekeinek a megvédéséhez
• a területkezelô szerveknek tudomásul kell venni a többirányú hasznosításokat
• jelentôs technikai segítségre lehet szükség
• a fenntartható használatra irányuló projektek nagyon jó alkalmat adnak a
szükséges intézmények létrehozására
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
42
Felmérés és kutatás:
• a területleltár alapvetô fontosságú a döntéshozatalnál
• a környezeti állapot értékelésére intézkedéseket kell hozni
• szükség van hivatkozási alapra
• folyamatos monitorozás és kutatás szükséges
• a végrehajtást a tapasztalatok tükrében módosítani kell
• a fejlesztéseket társadalmi és gazdasági szempontból is értékelni kell.
Tájékoztatás, hírközlés és bemutatás:
• kölcsönös információ- és tapasztalatcsere szükséges
• fokozni kell a párbeszédet a kormányzati szervek, az ágazatok és a különbözô
érdekcsoportok között
• az integrált területkezeléshez alapvetô fontosságú az információ szabad
áramlása és a szabad hozzáférés
• a fenntartható használat és az ebbôl származó elônyök hatékony bemutatása
mélyíti a területek értékeirôl alkotott ismereteket
• a fenntartható használat bemutatása felhívja a kormányok figyelmét a
területek megôrzésének fontosságára és az ilyen jellegű befektetések
szükségességére
• szükség van oktatási programokra, hogy legyenek kezdeményezések a
fenntartható gazdálkodással kapcsolatban
• fenntartható erôforrás-gazdálkodásra irányuló továbbképzések is kellenek
• a közösségek hozzáértô embereit (szervezôk, mezei munkások) be kell
vonni a projektekbe.
4.2.6. A Ramsari Stratégiai Terv 2. általános célkitűzése
A 2. általános célkitűzés a következôt mondja ki: „A vizes területek
fenntartható használatát az Irányelvek megvalósításával és továbbfejlesztésével
kell elérni”.
Az általános célkitűzés 8 cselekvési célt és 26 programot tartalmaz a következôkkel
kapcsolatban: jogszabályalkotás; országos szintű politika a vizes
területekre; a területek gazdasági értékelése; környezeti hatásvizsgálat;
területek helyreállítása; a helyi közösségek aktív részvétele, beleértve a bennszülötteket,
különösen pedig a nôket.
4.3. Megôrzés és továbbképzés
4.3.1. Megôrzés
Az egyezmény 4.1. cikkelye elôírja, hogy „minden egyes szerzôdô félnek biztosítania
kell a területek védetté nyilvánításával – függetlenül attól, hogy a Listán
szerepelnek vagy nem – a vizes területek és a vízimadarak megôrzését és megfelelô
felügyeletét”.
A 4.4. számú Ajánlás, felismervén a sokféle típusú és méretű vizes terület védetté
nyilvánításának értékét, valamint azt, hogy milyen jelentôs szerepe van a
védett területeknek a természetvédelmi oktatásban, illetve a vizes területek
fontosságának és az egyezmény céljainak a tudatosításában, nyomatékosan javasolja
a feleknek a következôket:
43
• védett területek országos hálózatának felállítása (a listázott és a listán
nem szereplô vizes területekre vonatkozólag egyaránt);
• megfelelô jogi keretek létrehozása, illetve a meglevôk felülvizsgálata (védett
területek fogalmának meghatározásához, védett területek létrehozásához,
illetve hatékony védelméhez);
• a védett területek hálózatához tartozó természetvédelmi oktatási program
kidolgozása;
• a védett vizes területek beépítése az országos leltárba, amely meghatározza
a pontos elhelyezkedésüket, valamint részletesen leírja az értékeiket;
és
• integrált kezelési tervek kidolgozása és végrehajtása.
4.3.2. Továbbképzés
Az egyezmény 4.5. cikkelye elôírja, hogy „a Szerzôdô Feleknek biztosítaniuk
kell a vizes területek kutatásában, kezelésében és felügyeletében érintett munkatársak
képzését”.
A szakképzett személyzet, különösen a kezelés, oktatás és igazgatás területén,
nélkülözhetetlen a vizes területek és erôforrásaik hatékony védelmében és
fenntartható használatában. Ezért alapvetô fontosságú, hogy legyenek továbbképzések.
Az Iroda, ezt felismervén, világszerte építi és ápolja a természetvédelmi
képzésben és oktatásban érintett szervezetekkel és intézményekkel a
kapcsolatot. Az illetékes szervek és a felek összehozásával az Iroda reméli,
hogy a meglevô képzési lehetôségek a lehetô leghatékonyabban lesznek felhasználva.
A 4.5. és 6.5. számú Ajánlások nyomatékkal javasolják a feleknek az alábbiakat:
• dolgozzanak ki átfogó oktatási stratégiákat, egyrészt az iskolák és egyetemek
számára, másrészt pedig a társadalom szélesebb köre részére;
• a fontosabb védett területeken alakítsanak ki olyan oktatási programokat,
amelyhez a lakosság széles rétege is hozzájuthat;
• hozzanak létre oktatási célú védett területeket;
• gondoskodjanak valamennyi szinten országos és regionális szakmai tanfolyamokról;
• fordítsanak nagy figyelmet a kulturális, társadalmi és gazdasági körülményekre
a tanfolyamok kidolgozása során;
• a természetvédelmi költségvetésbôl áldozzanak elegendô pénzt a képzésekre;
és
• a RKÖA elosztásakor biztosítsanak elsôbbséget a képzési tevékenységek
számára.
Az Iroda felismerte, hogy különösen a fejlödô országokban, a képzési programokhoz
szükség van megfelelô pénzügyi források elôteremtésére, ezért arra
törekszik, hogy segítséget tudjon nyújtani akár az RKÖA-ból (4.4.6.), vagy valamely
külsô támogató szervezet felkutatása által (4.4.8.).
A Ramsari Stratégiai Terv 1997–2002 4. általános célkitűzése arra vonatkozik,
hogy valamennyi tagállamban növeljék az intézmények kapacitását, mégpedig
fôleg továbbképzések által.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
44
4.3.3. Területkezelés, övezetek kialakítása és területek
helyreállítása
(a) Területkezelés
Az 5.7. számú határozat felkéri a feleket, hogy:
• dolgozzanak ki kezelési tervet minden egyes területre, amelyet a
Ramsari Listára jelöltek;
• küldjék el a kezelési tervek másolatait az Irodának, különösen azokat,
amelyek a Montreux-i Jegyzékben (4.1.5.) szereplô területekre
vonatkoznak;
• a kezelési tervek alkalmazásához alakítsanak ki megfelelô jogi és igazgatási
rendszert;
• a kezelési tervek végrehajtásához, valamint a munkatársak képzéséhez
biztosítsanak pénzügyi alapot;
• alkalmazzák a kidolgozott irányelveket (14. Függelék); és
• használják fel az irányelveket a már meglevô tervek felülvizsgálatánál és,
amennyiben szükséges, korszerűsítésénél.
A fejlôdô és az átmeneti gazdaságú országok számára az Iroda segítséget tud
nyújtani mind a kezelési tervek elkészítésénél, mind azok alkalmazásánál azáltal,
hogy kérelmüket továbbítja a társadalmi szervezeteket (4.4.8.) is magukba
foglaló külsô támogatókhoz, valamint hogy támogatást nyújt a RKÖA-ból
(4.4.6.).
(b) Övezetek kialakítása
A vizes területek nagyon érzékenyek minden olyan negatív hatásra, amely a
kijelölt határokon kívül esô területeken zajló tevékenységbôl származik. Lehetnek
ezek akár a folyó felsô vagy az alsó szakaszánál zajló tevékenységek, akár
egyéb eredetűek. Amíg a szigorú védelem a legmegfelelôbb eszköz lehet a kisebb
területeknek vagy a különösen érzékeny ramsari területeknek és a védett
területek bölcs használatához, addig ez különösen a nagyobb területek esetén,
nem mindig lehetséges.
A konferenciák több határozata és ajánlása, és különösen a RamsariStratégiai
Terv 1997–2002 felkéri az országokat, hogy tegyenek megfelelô intézkedéseket
a vizes területek ökológiai sajátosságainak megôrzéséhez. Ezek az intézkedések
többek között:
• a vizes területek figyelembe vétele a földhasználati, illetve a vízgazdálkodási
tervezés során;
• egy terület teljes vízgyűjtôjének a kezelése;
• övezetek kialakítása.
A nagyobb ramsari területek és védett területekre vonatkozó övezetenkénti intézkedések
kidolgozása szintén szükséges. Ezek tartalmazzák az alábbiakat:
45
• szigorú védelem a magterületeken;
• a lakosság javára szolgáló és fenntartható használatot biztosító tevékenységek
a magterületeten kívüli övezetekben;
• a ramsari területeket összekapcsoló ökológiai folyosók kialakítása.
(c) területek helyreállítása
A 4.1. és 6.15. számú ajánlások felszólítják:
• a SzF-ket, hogy vizsgálják meg, milyen lehetôségei vannak az területhelyreállítási
projektek kidolgozásának;
• a vizes területekért felelôs ügynökségeket minden egyes tagállamban,
hogy végezzenek terület-rekonstrukciókat.
• a TTTT-ot, hogy készítsenek terület-helyreállítási és monitorozási irányelveket,
valamint határozzanak a helyreállításokra alkalmas idôpontokról.
Sok SzF tájékoztatást nyújt az Iroda számára a helyreállítási munkákkal kapcsolatban.
Ezeket a tájékoztatásokat elsôsorban a konferenciák üléseire elkészítendô
nemzeti jelentésekkel teljesítik (3.1.).
4.4. Nemzetközi együttműködés
A Ramsari Egyezmény központi szerepe abban nyilvánul meg, hogy a legfontosabb
eszköze a kormányok közötti együttműködésnek a vizes területekkel
kapcsolatban.
Az alábbiakban az államok közötti együttműködések azon példái láthatók,
amelyekben az egyezmény által felállított kereteket használják fel:
• Kanada, az USA és Mexikó között (Észak-Amerikai Vízimadárvédelmi
Kezelési Terv);
• Ausztria és Magyarország között (közös Fertô-tavi Nemzeti Park, amely
az elsô határon átnyúló nemzetközi park);
• Hollandia, Németország és Dánia között (a Watt-tenger védelme
és fenntartható használata).
Az egyezmény azon is munkálkodik, hogy lehetôvé tegyék az észak-dél és
dél-dél párbeszédet, ezáltal pedig a fejlôdô országok vizes területei megôrzésének
és fenntartható használatának támogatását a fejlett országok és külsô támogató
szervek (4.4.8.) segítségével.
4.4.1. A Szerzôdô Felek együttműködései
A Ramsari Egyezmény folyamatos információ-áramlást biztosít a tagállamok
között azáltal, hogy megállapítja a vizes területek megôrzésének nemzetközileg
elfogadott módját, valamint hogy nemzetközi fórumot nyújt az idevonatkozó
ügyek megvitatására.
Az Iroda látja el a tagállamok közötti összekötô szerepet azáltal, hogy:
• elôsegíti és megszervezi az egyezmény 5. cikkelye szerinti tevékenysége-
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
46
ket, amelyek az országok által megosztott területekkel és vízrendszerekkel
kapcsolatos;
• regionális üléseket és technikai munkatalálkozókat szervez vagy résztvesz
a szervezésben (3.7.);
• résztvesz többoldalú természetvédelmi kezdeményezésekben, mint például
a MedWet (Földközi-tenger).
4.4.2. Határokon átnyúló területvédelem
Az egyezmény 5. cikkelye felkéri a feleket, hogy tartsanak szakmai megbeszéléseket
abban az esetben, ha közös területekkel vagy vízrendszerekkel rendelkeznek.
A felek által egyénileg végrehajtott élôhelyvédelmi és kezelési intézkedések
nem hatékonyak kellôképpen, mivel:
• sok terület és vízfolyás átlépi a politikai határokat;
• sok a vándorló állatfaj;
• az területek kezelése gyakori tapasztalatcserét igényel;
• a fejlôdô országok természetvédelmi programjait sok esetben támogatni
kell.
Az Iroda az alábbiakkal segíti ezen a téren a tagállamokat kötelezettségeik teljesítésében:
• információgyűjtés a két vagy több fél által megosztott területekrôl és vízrendszerekrôl,
ahol legalább egy terület szerepel a nemzetközi fontosságú
vizes területek listáján;
• a Vándorló fajok védelmérôl szóló Egyezmény (Bonni Egyezmény) titkárságával
és más illetékes titkársággal történô szakmai egyeztetést követôen,
az információk áttekintése abból a célból, hogy meglehessen határozni
azokat a vándorló állatpopulációkat, amelyek két vagy több országot
is érintenek, és amelyek védelmi beavatkozásokat igényelnek.
• a tagállamokkal történô szakmai egyeztetéssel, két- vagy többoldalú
megegyezések elôsegítése olyan esetekben, amikor az területek két vagy
több tagországot is érintô vonulási útvonalak mentén fekszenek;
• beszámolók elkészítése a konferenciákra ezen tevékenységek eredményeirôl.
Példa: A Watt-tenger – több ország által megosztott nemzetközi
jelentôségű vizes terület
A több ország által megosztott területrendszereknek különbözô intézkedésekbôl
származó káros hatásokat kell elszenvedniük, mivel a természetvédelmet és
a fenntartható használatot nem valósítják meg teljes egészében. A fenntartható
használat alapelvének alkalmazása nélkülözhetetlen eszköznek bizonyult
a határokon átnyúló együttműködéseknél, amint azt az északnyugat-európai
Watt-tenger esete is mutatja.
A Watt-tenger sekély vizek, homokpadok, alacsony fekvésű lapályok és
parti mocsarak kiterjedt hálózata az Északi-tenger partja mentén körülbelül
47
500 km hosszúságban. A Dánia, Németország és Hollandia által birtokolt
terület hatalmas biológiai termelékenységgel rendelkezik, továbbá nemzetközileg
nagyon jelentôs:
• a költô és vonuló madárfajok számára (több mint 50 fajnak akár 12 millió
egyede is elôfordulhat itt az év folyamán);
• a halfajok számára (102 faj elôfordulását jelentették, amelybôl 22 különösen
ritka);
• több kereskedelmi szempontból fontos hal számára (pl. sima lepényhal,
közönséges nyelvhal, Pleuronectes platessa, Solea solea);
• a borjúfóka (Phoca vitulina) számára.
A három ország már több mint egy évtizede együttműködve védi és ôrzi a
Watt-tengert. A régió védelmérôl szóló háromoldalú megállapodás központi
gondolata a fenntartható használat ramsari értelmezése. Ez az alapelv a közös
nevezô, amely összekapcsolja a három, különbözô jogi és igazgatási berendezkedésű
országot.
A közösen felállított titkárság Wilhemshavenben (Németország) található. Ôk
felügyelik azoknak a tevékenységeknek a monitorozását és kutatását, amelyek
elôsegítik a vizes területrendszerek egységességének megtartását.
A programmal kapcsolatban részletesebben a következô kiadványban lehet olvasni:
A vizes területek fenntartható használata felé (Ramsar, 1993).
4.4.3. Országok közötti fajvédelmi programok
Az egyezmény 5. cikkelye elôírja, hogy „a felek törekedjenek olyan politikára és
szabályozásra, amely figyelembe veszi a vizes területk, valamint növényés
állatfajaik megôrzését.”
Sok vonuló madárfaj követi azokat az útvonalakat, amelyek mentén vizes területeken
található pihenô- és táplálkozóhelyek vannak. Ezeknek a fajoknak a
hatékony védelméhez szükség van azoknak az államoknak az együttműködésére,
amelyek közösen osztoznak a területeken, vagy amelyek a vonulási útvonalak
mentén találhatók. Az Iroda az ilyen együttműködések létrehozására
törekszik.
A 4.12. Ajánlás elfogadta a vonulási útvonal fogalmát a madárfajok védelmével
kapcsolatban, és arra kéri a feleket, hogy:
• vegyenek részt a nemzetközi vízimadár-felmérésekben, végezzenek külön
felméréseket az országon belül, hogy meg lehessen határozni azokat
a területeket, amelyek az év valamely szakaszában nemzetközileg jelentôsek
a vízimadarak szempontjából;
• kössenek két- vagy többoldalú megállapodást a vándorló madárfajok védelmére;
• működjenek együtt más tagállamokkal, amelyek ugyanazon vonulási útvonalon
fekszenek, a következôk érdekében: pénzügyi támogatás és szakértôk
igénybevétele.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
48
Több együttműködési programot is kidolgoztak már egyrészt a több ország által
is érintett területek fajaival kapcsolatos gazdálkodására, illetve az
egyes fajok megôrzésére.
Fôbb példák:
• Észak-amerikai vízimadarak kezelési terve (1986) Kanada, az USA és
Mexikó között;
• Nyugati-félteke partimadárvédelmi területek hálózata: É- és D-Amerika
keleti és nyugati partjai mentén (1985);
• Grönlandi nagylilik védelmi program (1992) Dánia, Izland, Írország és az
Egyesült Királyság között;
• Afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarakról szóló megállapodás (1996), a
Bonni Egyezmény zászlaja alatt;
• „Brisbane kezdeményezés” a listán jegyzett területek hálózatának felállítása
a kelet-ázsiai és az ausztráliai vonulási útvonal mentén (1996); és
• Kelet-atlanti vonulási útvonal: program a Föld Barátai /Spanyolország/
kezdeményezésére (1997).
A Ramsari Iroda és a Bonni Egyezmény titkársága aláírt egy megállapodást a
két egyezmény közötti együttműködés fokozására.
4.4.4. Csereprogramok
A 4.4. Határozat felkéri az Irodát, hogy a Ramsari Egyezmény keretén belül segítse
elô a két- és többoldalú csereprogramok létrejöttét.
1992-ben Franciaország és Románia aláírtak egy csereprogram megállapodást,
amely két ramsari területet érint: Camargue és Duna-delta.
A csereprogramban szereplô területek megôrzését és fenntartható használatát
célzó ilyen megállapodás szövege tartalmazza az alábbiakat:
• a területek biológiai sokféleségének tanulmányozása és monitorozása,
amely magába foglalja az adatkezelés, a leltározás és a monitorozási
technikák területén kapott szakmai eredmények cseréjét is;
• a térképészet és korszerű, új technológiák (pl. távérzékelés) igénybe
vétele;
• jogi szempontú tanulmányok;
• a területek helyreállítási technikáival kapcsolatos információk cseréje;
• kezelési tervek kidolgozása;
• oktatási és tájékoztatási programok kidolgozása.
A Stratégiai Terv 1997-2002 7.1.2. cselekvési pontja a következô:
„A határokon átnyúló és egyéb, hasonló tulajdonságú vizes területek csereprogramjának
az elôsegítése, valamint a sikeres esetek felhasználása a nemzetközi
együttműködés elônyeinek a bemutatására”.
49
4.4.5. A MedWet
A földközi-tengeri térség vizes területeinek drámai mértékű csökkenése a XX.
században, valamint a megmaradt területekre fokozódó nyomás volt a központi
témája annak a nemzetközi tanácskozásnak, amelyet 1991-ben tartottak
(Grado, Olaszország). A 28 országból és számos szervezettôl érkezett képviselôk
belátták, hogy a negatív trendeket csak egy összehangolt, regionális léptékű,
a fenntartható használatra összpontosító beavatkozás tudja megállítani,
illetve visszafordítani, és csak ez vezethet a területek hatékony megôrzéséhez.
Az ülésen fogalmazták meg az ún. MedWet kezdeményezést, amely a földközitengeri
térség államainak kormányait és társadalmi szervezeteit mozgósítja egy
közös cél érdekében.
1993-ban kezdték az elsô nagyobb akciót. Ez egy hároméves program volt a
francia, görög, olasz, portugál és spanyol kormányok, az Európai Bizottság
részvételével, valamint a következô szervezetek bevonásával: Station Biologoque
de la Tour du Valat (Camargue, Franciaország), Wetlands International
(IWRB), WWF és a Ramsari Iroda. A 6 millió ECU-s projektet elsôsorban a Bizottság
támogatta (ACNAT), míg a fennmaradó kisebb hányadot a többi fél közösen.
Az elsô MedWet projekt az érintett 5 EU tagállam mindegyikében az alábbiakat
jelenti:
• összehasonlítható területleltárak módszertanának kidolgozása;
• az ökológiai változások monitorozási tapasztalatainak elemzése és értékelése;
• a kutatási eredmények alkalmazásának elemzése és értékelése;
• a kezelési módszerek kézikönyvének kidolgozása;
• továbbképzési modulok kidolgozása;
• új módszerek kifejlesztése az egyre növekvô tájékoztatási igény kielégítésére;
• az egyes módszerek terepi kipróbálása egy kiválasztott területen.
A MedWet elsô szakaszában az Iroda és egy erre a célra felállított titkárság
(a WWF-Olaszország és az olasz kormány által) közösen koordinálta a programot.
A kormányokkal, a Bizottsággal és a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásért
az Iroda felelt. Több technikai és általános jellegű kiadvány született
a három év alatt. Bôvebb információ az Irodában kapható.
A projekt csúcspontját egy nemzetközi konferencia (Velence, Olaszország,
1996. június) jelentette, ahol a résztvevôk jóváhagytak egy regionális stratégiai
tervet (MWS), amelynek alapja a Ramsari Stratégiai Terv volt. Ez angolul megtekinthetô
az Interneten, továbbá a francia változattal együtt beszerezhetô az
Irodában.
Az Európai Unió LIFE-programja keretén belül támogatott második szakasz befejezését
1997 végére tervezték és kitűzték célul, hogy a közös módszertant további
5, a térségben fekvô nem EU tagállamra is kiterjesztik: Albánia, Algéria,
Horvátország, Marokkó és Tunézia. A projektben szoros együttműködés ta-
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
50
pasztalható a kormányok és a társadalmi szervezetek között. Az Iroda egy kijelölt
koordinátor segítségével irányította a munkát.
1997-ben a MedWet további pénzügyi és stratégiai támogatást kapott, miután a
Globális Környezeti Program (GEF) jóváhagyta egy többmillió dolláros projekt
támogatását: Földközi-tenger parti ökoszisztémáinak és vizes területeinek megôrzése
(Albánia, Egyiptom, Libanon, Marokkó, Tunézia és a palesztin fennhatóságú
területek). A programot a GEF-Franciaország is támogatta.
1996-ban az Állandó Bizottság jóváhagyta egy külön bizottság felállítását (benne
kormányok, intézetek és társadalmi szervek képviselôi), hogy hosszútávon
biztosítsa és irányítsa a MedWet programot, mint a regionális stratégia végrehajtásának
egyik eszközét. A görög és a francia kormányok pénzügyi támogatásával
lehetôvé vált egy koordinátor (Athén) kijelölése, akinek két titkársági
iroda is a rendelkezésére áll (Greek Biotope/Wetland Centre és a Tour du
Valat).
A MedWet által sikeresen elindított regionális együttműködés a jövôben példaképként
szolgálhat a vizes területek megôrzése és fenntartható használata terén
más régiókban is.
4.4.6. Ramsari Kis Összegű Alap (RKÖA)
A támogatási alapot a 4.3. Határozattal (1990) hozták létre (Wetland Conservation
Fund néven) a vizes területek megôrzésére és fenntartható használatára.
Az alap célja, hogy pénzügyi támogatást nyújtson (igaz szerény mértékűt –
max. 40.000 svájci frank projektenként) a fejlôdô és az átmeneti gazdaságú országok
számára. Elsôsorban a Stratégiai Terv 1997-2002 végrehajtását hivatott
segíteni, de a sűrgôs beavatkozást igénylô eseteket is segélyezik.
Az Alapot részben az egyezmény központi költségvetésébôl fedezik, a nagyobbik
hányadot viszont önkéntes hozzájárulások adják. A SzFK 1 millió USA dollár/
év keretet tűzôtt ki célul.
Az igényléseket (angol, francia és spanyol nyelven) minden év március 31-ig
kell beküldeni, de sűrgôs esetekben az év bármely részében. Miután az Iroda
(valamint szükség esetén a TTTT és/vagy a társszervezetek) kiértékelte a beküldött
anyagokat, ajánlásait az ÁB elé terjeszti, amelyet az évenként megrendezett
ülésükön (általában szeptember–október havában) tekintenek át.
Útmutató és igénylôlap angol, francia és spanyol nyelven beszerezhetô az Irodából
vagy letölthetô az Internetrôl (http.//iucn.org/themes/ramsar/).
1996-ban RKÖA által segélyezett projektek, például:
Algéria: A Macta mocsarak közelmúltban történô pusztulásának tanulmányozása
Argentína: területkezelési tervek készítése több, magasan fekvô területre
Banglades: intézmények fejlesztése és oktatási kézikönyvek készítése
Ecuador: területek leltározása az ország belsô területein
51
Fülöp-szigetek: térképfelvétel (Olango-sziget)
Guatemala: területkezelés megvalósítása (Bocas del Polchic)
Honduras: területkezelés megvalósítása (Jeanette Kawas Nemzeti Park)
Irán: ökológiai vizsgálatok (Gomishan mocsárvidék)
Kenya: vízimadarak monitorozása a jelentôsebb területeken
Mali: a helyi közösségek bevonása a Belsô-Niger deltavidék kezelésébe
Pakisztán: területkezelôk továbbképzése
Szuriname: területkezelés (North Coronie)
Togo: tanulmányok készítése Kéran és Togodo kezelési tervéhez
Trinidad és Tobago: környezeti terhelések vizsgálata (Nariva mocsárvidék)
Üzbegisztán: területek és vízimadárfajok védelme
4.4.7. Projektek támogatása
Az Iroda hatáskörébe tartozik a külsô támogató szervekkel való kapcsolatfelvétel
és -tartás. Egyrészt érzékeltetni kell velük a vizes területek megôrzésének és
fenntartható használatának szükségességét, amelyek a projektek szerves részét
képezik, másrészt pedig jelezni kell, hogy a projektek még nagyobb támogatására
van igény.
Példának okáért az Iroda tanácsadó küldöttségének ajánlásai végrehajtása jelentôs
beruházásokat igényelhet, ez pedig külsô segítséget tesz szükségessé
mind a fejlôdô, mind az átmeneti gazdaságú országok esetében. Kívánatos
ezért, hogy a támogató kormányok és szervezetek fordítsanak nagyobb figyelmet
erre.
A következô példák bemutatják, hogy milyen fontos szerepe van a Ramsari
Egyezményen belüli nemzetközi együttműködésnek a területek megôrzésében
és fenntartható használatában.
Az elsô két példa kétoldalú együttműködést mutat be, míg a harmadikban példák
vannak arra vonatkozólag, hogy a különbözô kormányok pénzügyileg támogatták
az Iroda által koordinált projekteket.
(a) Vizes területek a jövôért
Az Iroda 1995 óta koordinálja az USA kormánya által támogatott (750.000 dollár)
kezdeményezést. A kezdeményezés célja, hogy az amerikai földrész trópusi
területein elôsegítse azt a képzési tevékenységet, amely része a ramsari értelemben
vett fenntartható használatnak. A segélyekhez (3.000–20.000 US dollár
lehet) hozzájuthatnak a kormányok, társadalmi szervek, továbbképzô intézetek,
valamint a kutatók egyénileg is. Az útmutatók és igénylôlapok beszerezhetôk
az Irodán vagy letölthetôk az Internetrôl.
(b) Bulgária: vizes területek megôrzésének
cselekvési terve
1940 óta Bulgária elvesztette vizes területeinek csaknem 90%-át a szennyezések,
lecsapolások és fejlesztések következtében. Annak tudatában, hogy nagy a
veszélye a megmaradt vizes területek elvesztésének is, a bolgár hatóságok se-
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
52
gítséget kértek a Ramsari Irodától egy nemzeti cselekvési terv elkészítéséhez,
amelynek célja az ország vizes területeinek a megôrzése.
A Ramsari Iroda küldöttsége elôször látogatást tett a Srebarna-tónál (Ramsari
Terület és a Világörökség része) és egyéb duna-menti és fekete-tengeri jelentôsebb
területeknél, majd 18 hónappal késôbb a francia kormány pénzügyi támogatásával
kiadták a cselekvési tervet. A terv a következôket tartalmazta:
• az ország vizes területeinek (amelyet 5 részre osztottak) állapotelemzése;
• jogi szempontok;
• intézményi berendezkedés;
• társadalmi ügyek;
• gazdasági szempontok;
• az egyes régiókban elsôbbséget élvezô tevékenységek; és
• a javaslatok végrehajtásának költségbecslése.
A Bolgár Ramsari Nemzeti Bizottság, amelynek tagjai kormánytisztviselôk, kutatók,
valamint társadalmi természetvédelmi szervezetek képviselôi, folyamatosan
figyelemmel kíséri a terv szerinti munkát, értékeli az eredményeket és szükség
esetén helyesbítést tesz.
(c) A Ramsari Iroda által koordinált egyéb projektek,
amelyeket különbözô kormányok támogatnak
• A Fenntartható Használat Projekt (1990-1993, Hollandia; lásd 4.2.5.);
• Csereprogramok (1992, Franciaország; 4.4.4.);
• A Don˘ana Bizottság szakértôkkel való ellátása annak érdekében, hogy
elkészüljön egy megôrzési terv és stratégia a Don˘ana-régió fenntartható
társadalmi és gazdasági fejlesztéshez (1992, Spanyolország);
• MedWet (1993, Európai Bizottság; 4.4.5.);
• Helyreállítási és területkezelési program egy szlovákiai ramsari területen
(1992-1993, Svájc);
• Területkezelési tervek kidolgozása Costa Ricában és Peruban (1992-1993,
USA);
• A legfontosabb természetvédelmi kérdések meghatározása Albániában
(1993, Franciaország);
• Lengyel nemzeti cselekvési terv kidolgozása a vizes területekre (1994,
Franciaország);
• Sürgôs RKÖA segély a Cseh Köztársaság javára (1997, USA).
4.4.8. Külsô támogató szervezetek
A fenti, címbeli szervezetek alatt a következôk értendôk: bankok, kormányhivatalok
és nemzetközi kormányzati szervezetek, amelyek jelentôs szerepet játszanak
az egyes országok fejlesztési támogatásában.
A 3.4. ajánlás nyomatékosan felszólítja a fejlesztési szervezeteket, hogy
• dolgozzanak ki koherens fejlesztési politikát és alkalmazzák azt a vizes
53
területek fenntartható hasznosításánál, bölcs gazdálkodásánál, valamint
megôrzésénél;
• alakítsanak ki speciális regionális programokat annak érdekében, hogy
biztosítsák ennek a politikának az integrációját valamennyi tevékenységeikbe;
• nemzetközi szinten hangolják össze programjaikat, hogy tevékenységeik
ne okozzanak káros hatást a területekre;
• mélyítsék az ökológiai szaktudást valamennyi munkahelyen, amelyek
érintve vannak a vizes területekre hatással levô projektek kidolgozásában
és megvalósításában;
• dolgozzanak ki útmutatókat a környezeti szempontok figyelembevételére
a projekt végrehajtásának összes szintjén;
• biztosítsák a környezeti hatásvizsgálatot a támogatásokat megelôzôen, valamint
az ajánlott intézkedések végrehajtását;
• rendszeresen értékeljék politikáikat; és
• állítsák helyre azokat a vizes területeket, amelyeket a fejlesztések által
tönkretettek.
Továbbá a 3.4. Ajánlás felszólítja még a fejlesztési szervezeteket, illetve a támogatást
élvezô kormányokat az alábbiakban:
• segítsék elô a fenntartható használatra és élôhely megôrzésre irányuló országos
szintű politika kidolgozását és alkalmazását;
• fejlesszék az intézményi hálózatot és az ökológiai szakmai ismereteket
mind országos szinten, mind pedig a projektekben regionálisan érintett
területfejlesztési hatóságok között, hogy a fenti politikákat végre lehessen
hajtani; és
• a projekt megvalósításában érintett személyeket képezzék ki és részesüljenek
oktatásban.
A 3.5. Ajánlás rendelkezik az Irodának a területfejlesztési szervekkel kapcsolatos
feladatairól. Az Iroda segítséget nyújt a fejlôdô országoknak a
területek fenntartható használatára és megôrzésére irányuló projektek
tervezésében:
• a területfejlesztési szerveket a projektek pénzügyi támogatására buzdítja;
• összekötô szerepet játszik a potenciális támogatók és támogatandók között;
• elôsegíti a területek fenntartható használatának alapelveit bemutató projektek
megvalósítását;
• elômozdítja a területek fenntartható használatát és megôrzését a fejlôdô
országokban mind a területfejlesztési szerveknél, mind az illetékes hatóságoknál;
• felkéri a területfejlesztési szerveket, hogy lássák el információval azokról
az intézkedésekrôl, amelyeket a területekre hatással lévô projektek esetében
hoztak a környezeti szempontok integrálása érdekében (pl. tervezésükrôl
és végrehajtásukról, hatékonyságuk monitorozásáról); és
• évenként jelentést készít ezekkel kapcsolatos tevékenységeirôl a SzF-nek.
A Világ Környezeti Alappal (GEF) és végrehajtó szerveivel (Világbank, UNDP,
UNEP) való együttműködésrôl szól a VI.10. Határozat, amely „utasítja az Irodát,
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
54
hogy a folyamatban levô, a GEF titkársággal és a GEF végrehajtó szervezeteivel
való együttműködését terjessze ki és mélyítse tovább”. A határozat szintén „felkéri
a GEF-t, hogy adjon közvetlen támogatást a rászoruló feleknek, ezáltal is
segítvén ôket a Stratégiai Terv 1997-2002 megvalósításában”.
A Stratégiai Terv 7. számú általános célkitűzése, amely 21 programot tartalmaz,
kimondja, hogy „más egyezményekkel és szervekkel összefogva, legyen az
akár kormányzati vagy társadalmi, elô kell segíteni a nemzetközi együttműködést
és mozgósítani kell a pénzügyi támogatásokat a területek megôrzése és
fenntartható használata érdekében”.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a Világ Természetvédelmi
Uniójával (IUCN) közösen kidolgozta a következôt: „Útmutató a
segélyszervezetek számára a trópusi és szubtrópusi vizes területek fokozott
megôrzésének és fenntartható használatának érdekében”. Ezt az útmutatót az
1996-os konferencián mutatták be, a támogatandó országokat pedig felkérték,
hogy észrevételeiket küldjék meg az Irodának.
Jelenleg tervezési szakaszában van egy, az Iroda és a Világbank Környezeti
Osztálya közötti egyetértési emlékeztetô (Memorandum of Understanding).
4.5. Az egyezmény megismertetése a nagyvilággal
Az egyezmény ismertetését, a vizes területek és természeti erôforrásaik megôrzésében
és fenntartható használatában betöltött szerepérôl, nemzetközi szinten
az Iroda és társszervezetei, míg országos és helyi szinten a felek és a helyi társadalmi
szervek végzik.
(a) A felek tevékenységei
Az egyezmény 6.3. cikkelye elôírja, hogy a „SzF biztosítsák, a területek kezeléséért
bármely szinten felelôs személyek és szervezetek tájékoztatását, és hogy vegyék
figyelembe a konferenciák ajánlásait, amelyek a területek megôrzésével,
kezelésével és fenntartható használatával kapcsolatosak”.
Az Iroda buzdítja és, amennyiben szükséges, segíti az országos hatóságokat, a
ramsari nemzeti bizottságokat és a nemzeti társadalmi szervezeteket, hogy:
• országaikban reklámozzák az egyezményt, például a ramsari embléma
(4.5.4.) megjelenítésével a vizes területekrôl szóló kiadványokon és az
onnan származó termékek esetében (4.5.3.);
• ünnepeljék meg február 2-án a Vizes Területek Világnapját (ami az
egyezmény aláírásának az évfordulója) (4.5.6.);
• készítsenek tájékoztató anyagokat, vagy fordítsák le a már meglévô
egyezményi dokumentumokat, és széles körűen terjesszék azokat;
• jutassák el egymáshoz a kutatásokkal és területkezeléssel kapcsolatos
információkat;
• indítsanak el országos méretű tájékoztatási mozgalmakat a területek megôrzéséért;
• hozzanak létre országos információs hálózatot, amely az ország vala-
55
mennyi ramsari területét tartalmazza (a nemzeti bizottság által koordinálható,
3.8.).
Az RKÖA (4.4.6.) szintén felhasználható anyagi forrásként a tájékoztatási és oktatási
tevékenységek támogatására.
A Stratégiai Terv 3. általános célkitűzése azokra a tevékenységekre vonatkozik,
amelyek a „világ valamennyi részén és minden szinten megismertetik a területk
értékeit és működéseit”, továbbá a cselekvési célok egyike, hogy „dolgozzanak ki
és támogassák azokat az oktatással és tájékoztatással kapcsolatos országos programokat,
amelyek az emberek szélesebb körét célozzák meg, így a döntéshozókat,
a vizes területeken, illetve környékén élô embereket, egyéb területhasználókat,
valamint magát a lakosság egészét”.
(b) Az Iroda tevékenységei
Az Iroda alapvetô tevékenysége általánosságban az, hogy elôsegítse a tájékoztatást
a vizes területek megôrzésével kapcsolatos dolgokról, külön hangsúlyt
fektetve az egyezmény népszerűsítésére, az alábbiak által:
• a ramsari emblémával (4.5.4.) ellátott tájékoztató közlemények, kiadványok
(4.5.2.) és más népszerűsítô anyag (4.5.3.), ideértve a Ramsar Hírlevelet
is;
• elôadások tartása, újságcikkek;
• részvétel más szervezetek írásos anyagainak elkészítésében; és
• információs anyagoknak a nemzetközi tanácskozásokon való kiosztása,
valamint igény szerinti megküldése.
4.5.1. A Ramsari Egyezmény és az Internet
Az elektronikus újság (Ramsar Web site), amelyet 1996 februárjában hoztak létre,
1997 júliusában már több mint 500 fájlt tartalmazott és havi látogatóinak
száma 1800 körül volt. Teljes mértékben az Iroda kezeli és tartja fenn, míg a
szervert az IUCN biztosítja. A célkitűzésben az alábbiak szerepelnek:
• az egyezménnyel kapcsolatos információk szolgáltatása (gyakran felmerült
kérdések, hatóságok és munkatársak jegyzéke, kapcsolódás másik, a
témában érintett elektronikus újságokhoz, a ramsari szakkifejezések jegyzéke
stb.);
• az egyezmény eddig megjelent valamennyi iratának összegyűjtése és tárolása,
így például a Stratégiai Terv, az 1980 óta kiadott határozatok és
ajánlások szövegei, a felállított szempontok és irányelvek, az ülések jegyzôkönyvei,
emlékeztetôk, beszédek, jegyzékek a Szerzôdô Felekrôl és a
Ramsari Területekrôl stb.; és
• folyamatos hírközlés az Iroda, a SzF, a társadalmi szervezetek tevékenységeirôl
és egyéb fontos dolgokról.
Az Iroda kezeli az ún. Ramsar Fórumot, amely egy nyilvános elektronikus levelezési
rendszer. Azért hozták létre, hogy lehetôvé tegye elektronikus formában
is a hírek, bejelentések, közlemények átadását, valamint az egyezménnyel kap-
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
56
csolatos ügyekben az információ- és tanácsadást. A Fórum nagyon fontos szerepet
tölt be ott, ahol még nem férnek hozzá az Internethez, ugyanakkor
elektronikus levelezést már tudnak folytatni. Azok, akik szeretnének csatlakozni
a Fórumhoz, írjanak a következô címre: ramsar-mgr@indaba.iucn.org.
Szövegnek csak ezt írják: join ramsar-forum. A további tudnivalókat a válaszban
megtalálják.
1997 júniusában kialakítottak egy zártkörű tagságot (Ramsar Exchange), hogy
lehetôvé tegyék az egyezményben hivatalosan is érintettek közötti hivatalos
párbeszédet. Mindez három különbözô nyelven is történhet (angol, spanyol és
francia). Az érintettek pedig a következôk: a SzF valamennyi államigazgatási
szerve és diplomáciai képviselete, a ramsari nemzeti bizottságok, továbbá az
állandó megfigyelôk és a társadalmi társszervezetek. Az ÁB és a TTTT jegyzékében
kizárólag csak ez a két testület szerepelhet.
4.5.2. Kiadványok
Az Iroda kiadványainak többsége az egyezmény három elfogadott nyelvén (angolul,
franciául és spanyolul) jelenik meg. Amennyiben pótlólagos pénzügyi
alapok állnak a rendelkezésre vagy szponzori támogatás esetén más nyelven is
megjelennek.
Az Iroda tájékoztató jellegű kiadványai:
• Ramsari Stratégiai Terv 1997–2002;
• az 1996-os konferencia által elfogadott határozatok és ajánlások;
• Ramsar Hírlevél: egyike az Iroda legfontosabb tájékoztató eszközeinek.
Évente több alkalommal is megjelenik. Folyamatosan szolgáltatja a híreket
az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos eseményekrôl és a jelentôsebb
történésekrôl. A Hírlevélben megjelent írások többségét az Interneten
már elôzetesen leközölték. Ez utóbbit naponta töltik fel friss hírekkel.
• szórólap az egyezményrôl: idôszakosan felfrissített, tömör áttekintést ad a
Ramsari Egyezményrôl;
• a SzF jegyzéke, valamint a jelentôsebb területek listája: megjelenik A4
formátumú lapokon és az Interneten, folyamatosan helyesbítik.
Az Iroda technikai jellegű kiadványai:
• konferencia jegyzôkönyvek: az egyes üléseket követôen adják ki;
• a nemzetközi jelentôségű vizes területek címjegyzéke (1993; módosítva
1996.);
• A vizes területk fenntartható használata felé (1993; szerkesztô
T.J. Davis): az 1990-1993 között megvalósított projekt leírása;
• A Ramsari Egyezmény alkalmazásának és megvalósításának jogi elemzése
– Dánia (1989; Veit Koester);
• A Ramsari Egyezmény története és fejlôdése (1993; prof. G.V.T.
Matthews);
• A Ramsari Egyezmény jogi fejlôdése (1995; C.de Klemm and I. Creteaux);
• A világ Ramsari Területei (1996; Scott Frazier, Wetlands International);
• A vizes területek gazdasági értékelése: Útmutató a politikusok és a terve-
57
zôk számára (1997; E. B. Barbier, M. Acreman and D. Knowler);
• Ramsari Kézikönyv: Útmutató az egyezményhez (1971; Ramsar, Irán)
2. kiadás (1997);
• Vizes területek, biológiai sokféleség és a Ramsari Egyezmény
(1997; szerkesztô S. L. Hails).
A kiadványok jelenleg érvényben lévô árjegyzéke megtekinthetô az Interneten
és beszerezhetô az Irodától. A ramsari kiadványok a következô címen rendelhetôk
meg: IUCN Publication Services Unit, 219c Huntingdon Road, Cambridge
CB3 0DL, U.K. (fax: +44 1223 277 175, iucn-psuwcmc.org.uk).
4.5.3. Népszerűsítô árucikkek
Az egyezményt népszerűsítô árucikkeket részben az Iroda központi költségvetésébôl
fedezik, részben pedig külsô szponzorok támogatják.
• A vizes területek világa – egy rövid videofilm, amely a területek szépségeit
és sokféleségét mutatja be;
• A vizes területek fenntartható használata – egy 17 perces videofilm,
amely esettanulmányok (ezek a Fenntartható Használat Projekt részei)
felhasználásával ismerteti meg a fenntartható gazdálkodás fogalmát;
• A madarak kórusa – Európa vízimadarainak hangja CD-n és kazettán,
amely a francia Környezetvédelmi Minisztérium segítségével készült;
• Ramsar pólók – fehér színben és a ramsari emblémával ellátva;
• Selyem sálak és nyakkendôk – az embléma színeiben;
• Karórák – emblémával ellátva;
• Öntapadós címkék – a ramsari emblémával és felirattal (Convention on
Wetlands).
Érvényes árjegyzéket és megrendelôlapot az Irodából lehet beszerezni.
4.5.4. Ramsari Területek felterjesztése
Az ÁB a 19. számú határozatában felkéri a SzF-t, hogy a ramsari területeik kijelölését
az alábbi szövegezéssel terjesszék fel:
A kormány ezúton terjeszti felvételre ezt a XXX hektáros területet a Nemzetközi
Jelentôségű Vizes területek Listájába, amelyet a vizes területekrôl szóló egyezmény
keretén belül hoztak létre. Az egyezmény a Ramsarban (Irán) 1971-ben
aláírt nemzetközi szerzôdés, és a vizes területek megôrzésének és fenntartható
használatának elôsegítésére irányul.
A terület védelméért és kezeléséért felelôs: (az illetékes szerv neve és címe,
telefon- és fax-száma)
4.5.5. Vizes területek világnapja
Az Állandó Bizottság 1996 novemberében nyilvánította február 2-t (az 1971-ben
aláírt egyezmény évfordulója) a vizes területek világnapjává, hogy világszerte
oktatási és ismeretterjesztési tevékenységekkel hívják fel a figyelmet a vizes
területek értékeire, különösen pedig a Ramsari Egyezményre. 1997. február
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
58
2-án több mint 30 ország kormányzati és társadalmi szervezete támogatta
a megemlékezô ünnepségeket, amelyek többek között az alábbiakat tartalmazták:
művészeti versenyek, területek látogatása szakmai vezetéssel, vizes
területkrôl származó termékek kiállítása, számos rádió interjú és sajtóközlemény,
televíziós műsorok, új ramsari területek kijelölése, valamint országos politikák
kidolgozása.
A Ramsari Irodában beszerezhetôk a megemlékezéssel kapcsolatos beszámolók
és a jövôre vonatkozó javaslatok.

---

59
1. Függelék
1993. évi XLII. törvény
a nemzetközi jelentôségű vadvizekrôl,
különösen mint a vízimadarak tartózkodási
helyérôl szóló, Ramsarban, 1971. február
2-án elfogadott Egyezmény és annak 1982.
december 3-án és 1987. május 28.-június
3. között elfogadott módosításai egységes
szerkezetben történô kihirdetésérôl1
(A Magyar Köztársaság csatlakozási okiratainak letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek
Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete fôigazgatójánál, Párizsban, 1979. április
10. napján, 1986. augusztus 26. napján és 1990. szeptember 20. napján megtörtént.)
1. § Az Országgyűlés a nemzetközi jelentôségű vadvizekrôl, különösen mint a vízimadarak
tartózkodási helyérôl szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény,
valamint annak 1982. december 3-án és 1987. május 28.–június 3. között elfogadott
módosításai egységes szerkezetbe foglalt szöveget e törvénnyel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar fordítása a következô:
„EGYEZMÉNY
a nemzetközi jelentôségű vadvizekrôl, különösen mint a
vízimadarak tartózkodási helyérôl,
melyet a vadvizekrôl s a vízimadarakról tárgyaló nemzetközi konferencia fogadott el
az iráni Ramsarban, 1971. február 2-án.
Szerzôdô Felek
felismerve az embernek és környezetének kölcsönös egymástól függését;
figyelembe véve a vadvízeknek, mint a vízrendszerek szabályozóinak, és mint jellegzetes
növény és állatvilágnak, különösen a vízimadarakat fenntartó természetes környezetnek
alapvetô ökológiai funkcióit;
abban a meggyôzôdésben, hogy a vadvizek a gazdaságnak, a kulturának, a tudománynak
és a felüdülésnek olyan értékes tartalékai, amelyeknek az elvesztése pótolhatatlan
lenne;
attól az óhajtól vezettetve, hogy a jelenben és a jövôben megakadályozzák a vadvizek
természetes csökkenését és károsítását;
felismerve, hogy a vízimadarak idôszakos vándorlásuk idején országhatárokon repülnek
át, ezért nemzetközi vagyonnak kell tekinteni ôket;
meggyôzôdve arról, hogy a vadvizeknek, valamint a növény- és állatvilágának a védelmét
biztosítani lehet nemzetközi tevékenységgel egybehangolt állami intézkedésekkel,
az alábbiakban állapodtak meg:
1. Cikk
A jelen Egyezmény értelmében vadvíznek tekintendôk azok az akár természetes, akár
mesterséges, állandó vagy ideiglenes mocsaras, ingoványos, tôzeglapos vagy vízi terüle-
1 Kihirdetve: 1993. IV: 27.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
60
tek, amelyeknek vize állandó vagy áramló édesvizű, félsós vagy sós, ideértve azokat a
tengervizű területeket is, amelyek mélysége apálykor a hat métert nem haladja meg.
2. Az Egyezmény szempontjából vízimadaraknak tekintendôk a vadvizektôl ökológiailag
függô madarak.
2. Cikk
1. Mindegyik Szerzôdô Fél meghatározza, hogy melyek a területén a vadvizek a
„Nemzetközi Jelentôségű Vadvizek Jegyzéké”-ben történô bejegyzés céljából, amelynek
az elnevezése a továbbiakban: „Jegyzék”, és amelyet a 8. Cikk alapján létesített iroda
vezet. A vadvizek határát pontosan meg kell határozni és térképen meg kell jelölni; ehhez
tartozhatnak még a vadvizekkel szomszédos partmenti és tengerparti területek, szigetek,
vagy a vadvizek területén lévô, apálykor hat méternél nem mélyebben fekvô tengeri
vízterületek is, elsôsorban akkor, ha azok a vízimadarak tartózkodási területei
szempontjából fontosak.
2. A Jegyzékbe történô bejegyzéshez a vadvizeket nemzetközi, okológiai, botanikai,
zoológiai, limnológiai vagy hidrológiai fontosságok szerint kell kiválasztani. Elsôsorban
a vízimadarak szempontjából bármely évszakban nemzetközileg fontos vadvizeket kell
a Jegyzékbe felvenni.
3. A vadvizek Jegyzékbe történô bejegyzése nem korlátozza annak a Szerzôdô Félnek
kizárólagos szuverén jogát, amelynek területén azok a vadvizek vannak.
4. Minden Szerzôdô Fél az Egyezmény aláírásakor vagy a 9. Cikk szerinti megerôsítô
vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésekor legalább egy vadvízterületet köteles megjelölni
a Jegyzékbe történô bejegyzés céljából.
5. Mindegyik Szerzôdô Félnek joga van a területén lévô további vadvizeket a Jegyzékbe
felvenni, az általa már Jegyzékbe vett vadvizek határát bôvíteni, vagy jelentôs állami
érdekbôl az általa már Jegyzékbe foglalt vadvizek határait törölni, vagy csökkenteni,
és köteles a lehetô legkorábbi idôpontban minden változásról a 8. Cikkben megjelölt
állandóan működô iroda feladatainak végrehajtásáért felelôs szervezetet vagy Kormányt
tájékoztatni.
6. Mindegyik Szerzôdô Fél nemzetközi kötelezettségnek köteles tekinteni a vándor vízimadár-
állomány megóvását, gondozását és célszerű felhasználását, mind a Jegyzékbe
történô bejegyzések megjelölésénél, mind annak a jognak gyakorlásakor, amikor a területén
lévôvadvizekkel kapcsolatban a Jegyzékben szereplô bejegyzéseken változtat.
3. Cikk
1. A Szerzôdô Felek a terveiket úgy kötelesek felvázolni és megvalósítani, hogy a
Jegyzékbe foglalt vadvizek megóvását és – amennyiben lehetséges – a területükön lévô
vadvizek célszerű felhasználását elôsegítsék.
2. Mindegyik Szerzôdô Fél köteles intézkedéseket tenni, hogy a lehetô legkorábbi
idôpontban tájékoztatást tudjon adni, ha a területén lévô és a Jegyzékbe vett vadvíz
ökológiai jellege megváltozott, változóban van, valószínűleg majd megváltozik a technológiai
fejlôdés, a szennyezôdés vagy más emberi beavatkozás eredményeként. Az
ilyen változásokról szóló tájékoztatást a 8. Cikkben megjelölt, állandóan működô iroda
feladatainak végrehajtásáért felelôs szervezetnek vagy Kormánynak kell késedelem nélkül
továbbítani.
4. Cikk
1. Mindegyik Szerzôdô Fél elôsegíti a vadvizek és vízimadarak megóvását azáltal,
61
hogy a vadvizeket védett területté nyilvánítja – függetlenül attól, hogy azok a Jegyzékben
szerepelnek-e vagy sem – és ezek megfelelô felügyeletét biztosítja.
2. Amikor valamely Szerzôdô Fél nyomós állami érdekbôl a Jegyzékbe vett valamely
vadvíz határát törli, vagy területét csökkenti, a vadvízterület veszteségét, amennyire lehetséges,
pótolni kell, és különösen a vízimadarak számára – azok megóvása céljából –
akar ugyanazon a területen, akár másutt, az eredeti tartózkodási területtel arányosan további
védett területeket kell kialakítani.
3. A Szerzôdô Felek a vadvizekkel, és azok növény- és állatvilágával kapcsolatos kutatást,
adatcserét és tájékoztatást elôsegítik.
4. A Szerzôdô Felek törekszenek arra, hogy meglévô vadvizeikben a vizimadár-állomány
növekedjek.
5. A Szerzôdô Felek elôsegítik megfelelô szakemberek képzését a vadvizek kutatásához,
kezeléséhez és gondozásához.
5. Cikk
A Szerzôdô Felek az Egyezménybôl eredô kötelezettségek végrehajtásával kapcsolatban
egymással tanácskoznak, különösen abban az esetben, ha a vadvíz területe több
Szerzôdô Fél területére terjed ki, vagy ha valamely vízrendszer a Szerzôdô Felek között
oszlik meg.
6. Cikk
1. A Szerzôdô Felek részvételével az Egyezmény végrehajtásának felülvizsgálatára és
elôsegítésére Konferencia hívandó össze. A 8. Cikk 1. bekezdésében hivatkozott irodának
3 évnél nem hosszabb idôközönként össze kell hívnia a Szerzôdô Felek Konferenciájának
rendes üléseit, hacsak a Konferencia nem dönt másképpen, illetve rendkívüli
ülését a Szerzôdô Felek legalább egyharmadának írásbeli igénye alapján. A Szerzôdô
Felek Konferenciájának minden rendes ülésén meg kell határozni a következô rendes
ülés idejét és helyét.
2. A Szerzôdô Felek Konferenciája illetékes lesz:
a) a jelen Egyezmény végrehajtásának a megvitatása;
b) a Jegyzék bôvítésének és változtatásának a megvitatása;
c) a 3. Cikk 2. bekezdésének rendelkezése szerint a Jegyzékben szereplô vadvizek
környezettani jellegének változásáról szóló tájékoztatásokat vizsgálni;
d) a vadvizek és azok növény- és állatvilága megóvásával, gondozásával és célszerű
felhasználásával kapcsolatban általános és különös ajánlásokat tesz a Szerzôdô Feleknek;
e) jelentések és statisztikai adatok elkészítésére kérik fel az illetékes nemzetközi szerveket
olyan kérdésekben, amelyek a vadvizek vonatkozásában lényegében nemzetközi
jellegüek;
f) más ajánlásokat vagy határozatokat elfogadni az Egyezmény müködésének elôsegítésére.
3. A Szerzôdô Felek biztosítják, hogy mindazok, akik felelôsek a vadvizek kezeléséért
a Konferenciák olyan ajánlásairól, amelyek a vadvizek és azok növény- és állatvilága
védelmére, gondozására és célszerű felhasználására vonatkoznak, tájékoztatást kapjanak,
és azokat figyelembe vegyék.
4. A Szerzôdô Felek Konferenciájának minden egyes ülésén el kell fogadni az eljárási
szabályzatot.
5. A Szerzôdô Felek Konferenciájának létre kell hoznia és állandóan figyelemmel
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
62
követnie az Egyezmény pénzügyi szabályozását. Minden rendes ülésén a jelenlévô és
szavazó Szerzôdô Felek kétharmados többségével fogadja el a következô pénzügyi
idôszak költségvetését.
6. Minden egyes Szerzôdô Félnek olyan arányban kell hozzájárulnia a költségvetéshez,
amelyet a Szerzôdô Felek Konferenciájának rendes ülésén jelenlévô és szavazó
Szerzoôdô Felek egyhangúlag elfogadtak.
7. Cikk
1. A Konferenciákon a Szerzôdô Felek képviselôi olyan személyek, akik a tudományos,
igazgatási vagy más megfelelô területen szerzett tudásuk és tapasztalatuk alapján
a vadvizek vagy vízimadarak vonatkozásában szakértôk.
A Konferencián képviselt minden egyes Szerzôdô Félnek egy szavazata van, az ajánlásokat,
határozatokat és döntéseket a jelenlévô és szavazó Szerzôdô Felek egyszerű
többséggel fogadják el, hacsak az Egyezmény másképpen nem rendelkezik.
8. Cikk
1. Ennek az Egyezménynek alapján az állandóan működô iroda feladatait a Természet
és a Természeti Erôforrások Védelmével Foglalkozó Nemzetközi Szövetség látja el,
mindaddig, míg a Szerzôdô Felek kétharmados szavazattöbbséggel egy másik szervezetet
vagy Kormányt nem jelölnek ki.
2. Az állandóan működô iroda feladatai a következôk:
a) a 6. Cikkben megjelölt Konferenciák összehívásának és megszervezésének elôsegítése;
b) a Nemzetközi Jelentôségű Vadvizekrôl szóló Jegyzék vezetése és a 2. Cikk 5. bekezdése
alapján a Jegyzékben szereplô vadvizekre vonatkozó bejegyzésekrôl,
bôvítésérôl, törlésekrôl vagy csökkentésekrôl a Szerzôdô Felek tájékoztatása;
c) a 3. Cikk 2. bekezdésének a rendelkezése szerint a Jegyzékben szereplô vadvizek
ökológiai jellegének megváltozásáról a Szerzôdô Felek tájékoztatásainak átvétele;
d) a Szerzôdô Felek értesítése a Jegyzék bármely módosításáról, vagy az abban szereplô
vadvizek jellegének megváltoztatásáról, és e kérdések megtárgyalásának biztosítása
a következô Konferencián;
e) az érintett Fél értesítése a Konferenciák olyan ajánlásairól, amelyek a Jegyzék
módosításával vagy a Jegyzékbe felvett vadvizek megváltoztatásával kapcsolatosak.
9. Cikk
1. Az Egyezmény az aláírásra határozatlan ideig nyitva áll.
2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, vagy valamely szakosított intézményének,
vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségének bármely tagja, vagy a Nemzetközi
Bíróság Szabályzatának bármely részese az Egyezmény tagja lehet, mégpedig:
a) a megerôsítés fenntartása nélküli aláírással;
b) a megerôsítés fenntartásával tett aláírással és utólagos megerôsítéssel;
c) csatlakozással.
3. A megerôsítés vagy a csatlakozás a megerôsítô- vagy csatlakozási okiratnak az
Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének fôigazgatójánál
(a tovabbiakban: Letéteményes) történô letétbe helyezéssel válik hatályossá.
63
10. Cikk
1. Az Egyezmény azt követô négy hónap elteltével lép hatályba, miután a 9. Cikk 2.
bekezdése alapjén az Egyezménynek hét állam részesevé vált.
2. Ezután az Egyezmény mindegyik Szerzôdô Félre nézve, a megerôsítes fenntartása
nélküli aláírás napjától, illetôleg a megerôsítô vagy csatlakozási okirat letétele napjatól
számított négy hónap elteltével lép hatályba.
10/A. Cikk
1. Az Egyezmény a jelen Cikknek megfelelôen a Szerzôdô Feleknek ezzel a céllal
összehívott közgyűlésen módosítható.
2. Módosítási javaslatot bármely Szerzôdô Fél tehet.
3. Bármely javasolt módosítás szöveget és indokolását továbbítani kell az Egyezmény
szerinti állandóan működô irodához vagy Kormányhoz (a továbbiakban: Hivatal), amely
Hivatal azonnal értesíti az összes Szerzôdô Felet.
A Szerzôdô Felek a szövegre vonatkozó észrevételeiket megküldik a Hivatalnak azon
idôponttól számított 3 hónapon belül, amikor a Hivatal a módosításokat a Szerzôdô Felekkel
közölte. A Hivatal az észrevételek beküldési határideje utolsó napját követôen
azonnal közli a Szerzôdô Felekkel az addig a napig beérkezett összes véleményt.
4. A Szerzôdô Felek egyharmadának irásbeli kérésére a Hivatal összehívja a Szerzôdô
Felek közgyűlését, hogy véleményezzék a 3. bekezdés szerint közölt módosítást. A Hivatal
a közgyűlés idejét és helyét illetôen a Szerzôdô Felekkel konzultál.
5. A jelenlevô és szavazó Szerzôdô Felek kétharmados többsége fogadja el a módosításokat.
6. A módosítás az azt elfogadó Szerzôdô Felek számára attól az idôponttól számított
negyedik hónap elsô napján lép hatályba, amelyen a Szerzôdô Felek kétharmada elfogadási
okmányt helyezett el a Letéteményesnél.
Minden Szerzôdô Fél számára, amely elfogadási nyilatkozatát azon idôpont után helyezi
letétbe, amelyen a Szerzôdô Felek kétharmada már letétbe helyezte az elfogadási
okmányt, a módosítás az elfogadási nyilatkozat letétbe helyezési idôpontját követô negyedik
hónap elsô napján lép hatályba.
11. Cikk
1. Az Egyezmény határozatlan idôtartamig marad hatályban.
2. Bármely Szerzôdô Fél a Letéteményeshez intézett írásbeli értesítéssel az Egyezményt
attól a naptól számított öt év elteltével mondhatja fel, amikor az Egyezmény a
Fél tekintetében hatályba lépett. A felmondás négy hónap elteltével lép hatályba, attól a
naptól számítva, amikor az errôl szóló értesítést a Letéteményes kézhez kapta.
12. Cikk
1. A Letéteményes azokat az államokat, amelyek az Egyezményt aláírták, illetôleg
ahhoz csatlakoztak, haladéktalanul tájékoztatja;
a) az Egyezmény aláírásáról;
b) az Egyezményt megerôsítô okiratok letétbe helyezésérôl;
c) az Egyezmény hatálybalépésének idôpontjáról;
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
64
d) az Egyezmény felmondására vonatkozó értesítésekrôl.
2. Az Egyezmény hatálybalépése után a Letéteményes köteles az Egyezményt az Alapokmány
102. Cikke alapján az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságán nyilvántartásba
vétetni.
Ennek hiteléül az aláírásra kellôen felhatalmazott alulírottak az Egyezményt aláírták.
Készült Ramsarban, 1971. február 2-án egy eredeti példányban, angol, francia, német
és orosz nyelven, minden szöveg egyformán hiteles, amit letétbe kell helyezni a Letéteményesnél,
amely valamennyi Szerzôdô Félnek a hiteles másolatát megküldi.
JEGYZÔKÖNYV
a nemzetközi jelentôségű vadvizekrôl, különösen mint a
vízimadarak tartózkodási helyérôl szóló Egyezmény
módosításáról
A Szerzôdô Felek
tekintetbe véve, hogy a nemzetközi jelentôségű vadvizekrôl, különösen mint a vízimadarak
tartózkodási helyérôl szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény
(a továbbiakban: Egyezmény) hatékonysága érdekében a Szerzôdô Felek számának
növelése feltétlenül szükséges;
annak tudatában, hogy további hiteles, más nyelvű változatok megkönnyítenék az
Egyezményben való szélesebb körű részvételt;
figyelembe véve továbbá, hogy az Egyezmény szövege nem rendelkezik módosítási
eljárásról, ami megnehezíti a szöveg szükségesnek ítélhetô módosítását;
megegyeztek a következôkben:
1. Cikk1
2. Cikk1
3. Cikk1
Az Egyezmény eredeti francia nyelvű változatának javított szövegét a Jegyzôkönyv
függeléke tartalmazza.
4. Cikk
A Jegyzôkönyv aláírásra nyitva áll az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és
Kulturális Szervezetének (UNESCO) Központjában, Párizsban, 1982. december 3. napjától
kezdôdöen.
1 Ezen rendelkezéseket az Egyezmény egységes szerkezetbe foglalt szövege tartalmazza.
65
5. Cikk
1. Az Egyezmény 9. Cikke 2. bekezdésében említett bármely állam a Jegyzôkönyv
Szerzôdô Felévé válhat, az alábbiak révén:
a) megerôsítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírással;
b) megerôsítés, elfogadás vagy jóváhagyás fenntartásával történô aláírás esetén megerôsítéssel,
elfogadással vagy jóváhagyással;
c) csatlakozással.
2. Megerôsítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás a megerôsítési, elfogadási,
jóváhagyási vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és
Kulturális Szervezeténél (a továbbiakban: Letéteményes) való elhelyezésével történik.
3. Bármely állam, amely a Jegyzôkönyv hatálybalépését követôen válik az Egyezmény
Szerzôdô Felévé, hacsak az Egyezmény 9. Cikkében hivatkozott okirat aláírása vagy letétbe
helyezése idején nem él fenntartással, a Jegyzôkönyvvel módosított Egyezmény
Szerzôdô Felévé válik.
4. Bármely állam, amely anélkül lesz Szerzôdô Fele a Jegyzôkönyvnek, hogy az
Egyezmény Szerzôdô Fele volna, a Jegyzôkönyvvel módosított Egyezmény Szerzôdô
Felévé válik a Jegyzôkönyvnek az állam számára történô hatálybalépése idôpontjától
kezdve.
6. Cikk
1. A Jegyzôkönyv azt az idôpontot követô negyedik hónap elsô napján lép hatályba,
amely idôpontban az Egyezmény Szerzôdô Feleit alkotó államok kétharmada – a Jegyzôkönyv
aláírásra történt elkészítését követôen – azt megerôsítésre, elfogadásra vagy
jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül aláírta, vagy azt megerôsítette, elfogadta, jóváhagyta,
illetve ahhoz csatlakozott.
2. Bármely olyan állam vonatkozásában, amely az 5. Cikk 1. és 2. bekezdésében szabályozott
módon a Jegyzôkönyv hatálybalépését követôen válik annak részesévé, a
Jegyzôkönyv megerôsítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélkül
történô aláírásának napján vagy ennek megerôsítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor,
illetve az ehhez történô csatlakozáskor lép hatályba.
3. Bármely olyan állam tekintetében, amely az 5. Cikk 1. és 2. bekezdésében meghatározott
módon a Jegyzôkönyv aláírásra történô elkészítésének idôpontja és hatálybalépése
közötti idôszakban válik a Jegyzôkönyv Szerzôdô Felévé, a Jegyzôkönyv az 1. bekezdésében
meghatározott idôpontban lép hatályba.
7. Cikk
1. A Jegyzôkönyv eredeti példányát angol és francia nyelven – mindegyik változat
egyaránt hiteles – a Letéteményesnél kell letétbe helyezni. A Letéteményes ezen változatok
hitelesített másolatait minden olyan államnak megküldi, amely a Jegyzôkönyvet
aláírta vagy csatlakozási okiratát letétbe helyezte.
2. A Letéteményes, mihelyt lehetséges, tájékoztatja az Egyezmény minden Szerzôdô
Felet és minden államot, amely aláírta és csatlakozott a Jegyzôkönyvhöz, a következôkrôl:
a) a Jegyzôkönyv aláírása;
b) a Jegyzôkönyv megerôsítési, elfogadási vagy jóváhagyási okiratainak a letétbe helyezése;
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
66
c) a Jegyzôkönyv hatálybalépésének idôpontja.
3. A Jegyzôkönyvet hatálybalépését követôen a Letéteményes az Egyesült Nemzetek
Titkárságánál az ENSZ Alapokmánya 102. Cikke alapján nyilvántartásba véteti.
Ennek hiteléül az aláírásra kellôen felhatalmazott alulírottak a Jegyzôkönyvet aláírták.
Készült Párizsban, 1982. december 3-án.”
3. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a csatlakozás alkalmával a következô
nyilatkozatot tette:
„Az Egyezmény 9. Cikke, amely korlátozza azt a lehetôséget, hogy egyes országok az
Egyezmény részeséve váljanak, ellentmond az államok szuverenitása általános elvének.”
4. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követô 15. napon lép hatályba, egyidejűleg az
1979. évi 28. törvényerejű rendelet hatályát veszti.
(2) A törvény végrehajtásáról a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter gondoskodik.

---

67
2. Függelék
A Ramsari Egyezmény Nyilatkozata létrejöttének
25. évfordulójára
(elfogadták a Szerzôdô Felek 6. Konferenciáján, az ausztráliai Brisbane-ben,
1996. március 19-27. között)
1. A vizes területek egyezményét 1971. február 2-án, az iráni Ramsar városában,
a Kaszpi-tenger partjánál fogadták el. Huszonöt évvel késôbb, az ausztrál
Brisbane-ben, a szerzôdô országok 6. konferenciájának résztvevôi – 121 nemzetet,
kormányközi intézményeket és nagyszámú nemzetközi valamint nemzeti nem
kormányzati szervezetet képviselve – megragadják az alkalmat, hogy áttekintsék
a konvenció eredményeit a vizes területek védelme és a fenntartható hasznosítás
terén és hogy elôre tekintsenek az egyezmény jövôjét illetôen.
2. Az elmúlt negyedszázad alatt:
a) A vizes területek értékei iránt jelentôsen megnövekedett a figyelem a kormányok,
nem kormányzati szervezetek, a privát szektor és a széles közvélemény
körében, melyek igen nagy termelékenységük és természetes funkcióikon
keresztül rendkívül fontos termékeket, szolgáltatásokat nyújtanak a humán
népesség számára és gazdag biológiai sokféleséget tartanak fenn.
b) Az egyezmény féltve ôrzött koncepcióját, a bölcs hasznosítás elvét, megfelelôen
kidolgozva jelenleg a „fenntartható használat” elv szinonimájának tekintik.
Rengeteg kormány kezdett el kidolgozni, kifejleszteni nemzeti vizes
terület politikát, bölcs hasznosítás irányelveket, és/vagy a vizes területekkel
kapcsolatos ügyeket egyre inkább bevonva a területfejlesztési tervekbe. A
25. évfordulós konferencia megbeszélésein körvonalazódtak azok a bíztató
jelek, melyek különbözô országok által megkezdett folyamatokról szólnak,
a különféle régiókban, a gazdasági fejlôdés más és más fokán.
c) Az egyezményt aláíró országok több mint 800 vizes területet jelöltek a Ramsari
Jegyzékre, melyek több mint fél millió négyzetkilométeres területet ölelnek
fel. Továbbá az egyezmény igen jelentôs formáját alakította ki a technikai
tevékenységnek, mellyel a szerzôdô országok a területükön lévô ramsari
területek és egyéb vizes területek ökológiai jellegét tartják fenn.
d) Nagyon sok jó példa van országok közötti együttműködésre megosztott vizes
területek, fajok esetén, ide értve a ramsari területek csereprogramot is.
A Ramsari Kis Összegű Alap tovább segítette a nemzetközi együttműködés
fejlôdését az egyezményen keresztül a vizes területek védelméért és fenntartható
használatukért.
3. A brisbane-i konferencia résztvevôi tudatában vannak a ténynek, hogy nagy szükség
van a vizes területek funkcióinak, értékeinek és kezelési folyamatainak megértésére
és az ezzel kapcsolatos tapasztalatcserére, ezáltal javasolják, hogy kidolgozott
programokkal fejlesszék oktatási, továbbképzési, tapasztalatcserélési lehetôségeket,
hogy elôsegítsék a vizes területek védelmének és bölcs hasznosításának
végrehajtását.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
68
4. E konferencia kiemeli az egyezmény aláírásának 25. évfordulóját elfogadva – elsô
ízben – a stratégiai tervet a 1997–2002 közötti idôszakra. A terv hajtóerôt jelent a
Ramsari Egyezmény gyakorlati munkájában és megcélozza a már meglévô folyamatok
még jobb végrehajtását. A terv számos kulcsfontosságú témát határoz meg
az egyezmény számára, mellyel a 21. század kihívásaira készülhet fel. Ezek a témák,
melyek a konvenció erôfeszítésének elôterébe kerültek magukba foglalják:
a) valamennyi ramsari terület megfelelô kezelésének szükségességét, és ahol
szükséges, rekonstrukciós folyamatok indítását a Kezelési Támogatási Folyamat
részeként,
b) természetvédelmi (megôrzési) és fenntartható használat koncepció oktatási
programokba építésének szükségességét, és a vizes területek funkcióinak és
értékeinek minél jobb megismertetését világviszonylatban és minden szinten,
c) kormányzatok, nem kormányzati szervezetek, helyi közösségek és a privát
szektor kapacitásának erôsítése a vizes területek megôrzésére és fenntartható
használatuk elérésére,
d) a fenntartható használat teljes mértékű beépítése a tervezési és döntéshozó
folyamatokba, kihangsúlyozva a helyi közösségek részvételét, a külsô érdekeltek
bevonását, felismerve azt, hogy a vizes területek fenntartható- és sok
szektor számára alkalmas fejlôdést jelentenek,
e) további vizes területek jelölésének fontosságát, melyek kielégítik a kritériumokat,
különösen a nem megfelelôen képviselt vizes területek esetében
(tôzeges területek, korallzátonyok, mangrove mocsarak, és sekélytengeri
vidékek),
f) a nemzetközi együttműködés fejlesztésének szükségességét, más egyezményekkel
és intézményekkel (kormányzati és nem kormányzati oldal is) való
kapcsolat erôsítését, szakértôk és szaktanácsadás csere támogatását, hálózatok
kiépítését, vándorlási útvonalak védelmét, védelmi stratégiák és helyi
védelmi programok végrehajtását.
g) a konvenció serkentô szerepének elôsegítését, hogy pénzügyi alap álljon
rendelkezésre a fejlôdô országok és az átmenti gazdaságú országok vizes
területekkel kapcsolatos munkájára.
h) a világ nemzeteinek bevonását az egyezmény feladatainak eléréséhez.
5. A 25. évforduló a megfelelô idôpont az egyezménynek, hogy ambiciózus legyen
és áttekintsen, vajon tényleg fontos szerepet játszik-e a nagy környezeti problémák
intézésében, mellyel jelenleg és a jövôben szembesülünk. A növekedô népesség
víz- valamint egyéb forrásigényeit kielégíteni és egyúttal a vizes területek
biológiai sokféleségét megtartani az egyik legnagyobb kihívása lesz a döntéshozóknak
és a tervezôknek az elkövetkezô 25 évre és azt követôen. A vizes
területeket érintô döntések hatnak azok forrásaira, beleértve a vízvagyon minôségét
és elérhetôségét is. A vizes területek egyezményének lesz a feladata, hogy a
69
döntésekben számításba vegyék a vizes területek funkcióit és értékeit,
gazdag biológiai sokféleségüket és termékenységüket abból a célból, hogy
a vizes területekkel szemben támasztott igények környezetileg fenntartható
módon alakuljanak.
6. A múlt tapasztalatait kell felhasználnunk, hogy a jövôre nézve hatékony pályát
határozzunk meg az egyezmény számára. A 25. évforduló és a jövô évfordulói
jó alkalmat adnak a múlt áttekintésére, a jelen értékelésére és a jövôbe tekintésre.
A vizes területek megôrzését, kezelését, és a rekonstrukciós munkák sikerét figyelemmel
kell követni, monitorizálni és rendszeres idôközönként értékelni kell.
7. Az egyezménynek fokoznia kell a figyelemfelkeltést a tengeri és partvidéki vizes
területek irányába, melyek a meglehetôsen széles ramsari vizes terület-meghatározásba
beletartoznak. Tekintettel az emberi tevékenység tengeri és partvidéki zónát
pusztító hatására, az egyezménynek fokozottan fel kell hívnia a figyelmet ezekre
az területekre, a korallzátonyokra, mangrove mocsarakra és sekélytengeri területekre,
melyek mindeddig nem megfelelôen voltak képviselve az egyezmény munkájában.
8. A vizes területek egyezménye készen áll megerôsíteni együttműködését más,
vizes területek védelmében, fenntartható használatukban érdekelt szervezetekkel,
hogy „vizes területek védelme folyamat” alakuljon ki, melyet széles körű együttműködés
hajt. Ezek a testületek alapvetôen az Egyezmény a biológiai sokféleségrôl,
a Keretegyezmény az éghajlatváltozásról, az Egyezmény a vándorló fajok Védelmérôl
és más, környezetvédelemmel kapcsolatos megállapodások. Ide tartoznak
az egyezmény felé már aktív kapcsolattal rendelkezô NGO-k is, a Birdlife International,
az IUCN-Világ Természetvédelmi Unió, a Wetlands International, a
WWF valamint más együttműködô NGO-k és hálózatok világszerte. Az együttműködésnek
mind a politika, mind a terepi oldalról érvényesülnie kell, regionálisan,
nemzeti, és nemzetközi szinteken, hogy a rendelkezésre álló források racionális
és hatékony használatát elérjük.
9. Az egyezménynek tovább kell munkálkodnia a társadalomban, hogy a további vizes
terület pusztulást megakadályozza, a bölcs hasznosítást elérje abból a célból,
hogy – szükség esetén – fenntartsa, rekonstruálja, vagy gazdagítsa a vizes
területek funkcióit és biológiai sokféleségüket.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
70
3. Függelék
A Ramsari Egyezmény Szerzôdô Feleinek Konferenciája
által elfogadott határozatok és ajánlások
1. Konferenciája a szerzôdô országoknak (Cagliari, Olaszország,
1980 november)
1.1. Ajánlás Új tagországok toborzása az egyezménybe
1.2. Ajánlás A fejlôdô országok egyezményhez való hozzájárulásának
támogatása
1.3. Ajánlás A Nemzetközi jelentôségű vizes területek jegyzékén szereplô
területek számának növelése
1.4. Ajánlás Irányelvek fejlesztése a Nemzetközi jelentôségű vizes területek
jegyzékére jelölendô területek szelekciójához
1.5. Ajánlás Nemzeti vizes terület leltárok
1.6. Ajánlás Vizes területek értékeinek felmérése a tervezési folyamat
részeként
1.7. Ajánlás Hivatalos dokumentum elôkészítése az egyezmény
módosításának folyamatára
1.8. Ajánlás Az egyezmény módosításának elôkészítése tekintettel
az egyezmény hatékonyságának megnövelésére
1.9. Ajánlás Az 1.7 pont által elôterjesztett Ajánlás életbelépését követôen
a szerzôdô országok konferenciájának összehívása
1.10. Ajánlás A Ramsari Egyezménynek állandó titkárság létesítése
1.11. Ajánlás Köszönetnyilvánítás az olasz házigazdáknak
2. Konferenciája a szerzôdô országoknak (Groningen, Hollandia, 1984 május)
2.1. Ajánlás Nemzeti jelentések benyújtása
2.2. Ajánlás Az egyezmény módosítása
2.3. Ajánlás Akciók elsôdlegessége
2.4. Ajánlás A belsô titkárság pénzügyi vagy egyéb támogatása
2.5. Ajánlás A Watt-tenger jelölése a Nemzetközi jelentôségű vizes területek
jegyzékére
2.6. Ajánlás A Szahel-övezet vizes területeinek védelme és kezelése
2.7. Ajánlás A szenegáli Djoudj Nemzeti Park megôrzése
2.8. Ajánlás Védett terület létrehozása a Szenegál folyó medencéjében,
Mauritániában
2.9. Ajánlás A Nemzetközi jelentôségű vizes területek jegyzékén nem
szereplô területek megôrzése és védelme
2.10. Ajánlás Köszönetnyilvánítás a holland kormánynak
3. Konferenciája a szerzôdô országoknak (Regina, Kanada, 1987 május-június)
3.1. Határozat Titkársági ügyek
3.2. Határozat Pénzügyi és költségvetési ügyek
3.3. Határozat Az Állandó Bizottság létrehozása
71
3.4. Határozat Az egyezmény módosításának ideiglenes végrehajtása
3.1. Ajánlás Kritériumok a nemzetközi jelentôségű vizes területek
meghatározásához, és irányelvek a használatukhoz
3.2. Ajánlás A vándorlási útvonalak tanulmányozásának szükségessége
3.3. Ajánlás A vizes területek bölcs hasznosítása
3.4. Ajánlás Fejlesztési képviseletek felelôssége a vizes területek irányában
3.5. Ajánlás Az Iroda feladatai a fejlesztési képviseletekre tekintettel
3.6. Ajánlás További szerzôdô országok Afrikában
3.7. Ajánlás További szerzôdô országok Közép- és Dél-Amerikában
és a karibi régióban
3.8. Ajánlás Az Azraq Ramsari Terület megôrzése
3.9. Ajánlás A ramsari területek ökológiai jellegének változása
3.10. Ajánlás További szerzôdô országok Ázsiában és a pacifikus régióban
3.11. Ajánlás Köszönetnyilvánítás a kanadai házigazdáknak
4. Konferenciája a szerzôdô országoknak (Montreux, Svájc 1990 június-július)
4.1. Határozat A 10. cikkely értelmezése megismételve a 6. bekezdést
az egyezménybôl
4.2. Határozat A szerzôdô országok konferenciájának munkanyelvei
4.3. Határozat Vizes terület megôrzési alap
4.4. Határozat Az egyezmény 5. cikkelyének végrehajtása
4.5. Határozat Csatlakozási követelmények
További négy határozatot fogadott el a szerzôdô országok konferenciája:
Melléklet a C. 4.12. dokumentumhoz: Határozat az egyezmény végrehajtásának
szerkezetérôl, és prioritások 1991–1993-ra
Melléklet a C. 4.13. dokumentumhoz: Határozat pénzügyi és költségvetési ügyekben
Melléklet a C. 4.14. dokumentumhoz: Határozat az Állandó Bizottságról
Melléklet a C. 4.15. dokumentumhoz: Titkársági ügyek
4.1. Ajánlás Vizes területek rekonstrukciója
4.2. Ajánlás Kritériumok a vizes területek nemzetközi jelentôségének
meghatározásához
4.3. Ajánlás Nemzeti jelentések
4.4. Ajánlás Vizes terület természetvédelmi területek létrehozása
4.5. Ajánlás Oktatás és továbbképzés
4.6. Ajánlás Potenciális ramsari területek nemzeti tudományos leltára
4.7. Ajánlás A Ramsari Egyezmény továbbfejlesztett alkalmazásának
mechanizmusa
4.8. Ajánlás A ramsari területek ökológiai jellegének változása
4.9. Ajánlás Egyes országok területén található ramsari területek
4.9.1. Ajánlás Don˘ana Nemzeti Park, Spanyolország
4.9.2. Ajánlás Everglades, USA
4.9.3. Ajánlás Azraq oázis, Jordánia
4.9.4. Ajánlás Leybucht német szövetségi köztársasági terület védelme
4.9.5. Ajánlás Görög ramsari területek
4.10. Ajánlás Irányelvek a bölcs hasznosítás koncepció végrehajtásához
4.11. Ajánlás Nemzetközi szervezetekkel való együttműködés
4.12. Ajánlás Együttműködés más szerzôdô országgal a vándorló
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
72
fajok kezelése érdekében
4.13. Ajánlás Többoldalú fejlesztési bankok felelôssége a vizes területek
irányában
4.14. Ajánlás Köszönetnyilvánítás a svájci házigazdáknak
5. Konferenciája a szerzôdô országoknak (Kushiro, Japán, 1993. június)
5.1. Határozat A Kushiro Nyilatkozat és a konvenció végrehajtásának kerete
5.2. Határozat Pénzügyi és költségvetési ügyek
5.3. Határozat A kezdeti területjelölés folyamata a Nemzetközi jelentôségű
vizes területek listára
5.4. Határozat Vizes területek jegyzéke, ahol az ökológiai jelleg megváltozott,
változóban van, vagy valószínűleg megváltozik
(A Montreux-i Jegyzék)
5.5. Határozat A Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület létesítése
5.6. Határozat A vizes területek bölcs hasznosítása
5.7. Határozat Kezelési tervezés ramsari és egyéb vizes területekre
5.8. Határozat A Ramsari vizes terület védelmi alap működése és jövôbeli
támogatása
5.9. Határozat A Ramsari kritériumok alkalmazása a vizes területek
nemzetközi jelentôségének meghatározására
5.1. Ajánlás Egyes szerzôdô országok ramsari területei
5.2. Ajánlás Irányelvek a 3. cikkely értelmezéséhez (ökológiai jelleg
és változás az ökológiai jellegben)
5.3. Ajánlás A vizes területek alapvetô jellemzôi és a vizes terület
természetvédelmi területek zónabeosztásának szükségessége
5.4. Ajánlás A kapcsolat a Ramsari Egyezmény és az Egyezmény
a biológiai sokféleség és a Global Environment Facility között
5.5. Ajánlás A vizes területek védelmének és bölcs hasznosításának
belefoglalása a két- és sokoldalú fejlesztési kooperációs
programokba
5.6. Ajánlás A nem kormányzati szervezetek szerepe a Ramsari Egyezményben
5.7. Ajánlás Nemzeti bizottságok
5.8. Ajánlás Tevékenységek a vizes területek értékeinek népszerűsítésére,
figyelemfelkeltésre
5.9. Ajánlás Ramsari irányelvek a nemzetközi jelentôség meghatározására
halfajok területe alapján
5.10. Ajánlás A 25. évforduló kampánya 1996-ra
5.11. Ajánlás Az Iroda új központja Svájcban
5.12. Ajánlás Köszönetnyilvánítás a japán házigazdáknak
5.13. Ajánlás Elôrehaladás a neotrópusok ramsari régió erôsítésére
5.14. Ajánlás Együttműködés a mediterrán vizes területek védelméért
5.15. Ajánlás A szerzôdô országok konferenciájának munkanyelvei
6. Konferenciája a szerzôdô országoknak
VI.1. Határozat Az ökológiai jelleg munkadefiníciója, irányelvek a listán szereplô
területek ökológiai jellegének leírásához, fenntartásához
és a Montreux-i Jegyzék működéséhez
73
VI.2. Határozat Speciális, halfajokon alapuló kritériumok a nemzetközi jelentôség
meghatározásához – elfogadása
VI.3. Határozat A kritériumok a nemzetközi jelentôség meghatározásához,
és a hozzá csatlakozó irányelvek áttekintése
VI.4. Határozat Populációbecslés elfogadása a vízimadarakon alapuló kritérium
működéséhez
VI.5. Határozat A felszín alatti karsztos vizes területek felvétele a ramsari vizes
terület osztályozási rendszerbe
VI.6. Határozat A Vizes terület védelmi alap (új néven „Ramsari Kis Összegű Alap
a vizes területek megôrzéséért és a bölcs hasznosításukért”)
VI.7. Határozat A Tudományos és Technikai Tanácsadó Testület
VI.8. Határozat Fôtitkári ügyek
VI.9. Határozat Együttműködés az Egyezmény a biológiai sokféleségrôl
konvencióval
VI.10.Határozat Együttműködés a Global Environment Facility-vel és a végrehajtó
szerveivel, a Világ Bankkal, UNDP-vel és az UNEP-pel
VI.11. Határozat A szerzôdô országok konferenciája határozatainak és
ajánlásainak megerôsítése
VI.12. Határozat Nemzeti vizes terület leltárak és a listára jelölendô területek
VI.13. Határozat A Nemzetközi jelentôségű vizes területek Ramsari Jegyzékére
jelölt területekrôl információ-továbbítás
VI. 14. Határozat A Ramsari 25. évforduló Nyilatkozat, a Stratégiai Terv 1997–2002
és az Iroda munkaprogramja 1997–1999 között
VI.15. Határozat A 7. konferencia folyamata szabályainak módosítása
VI.16. Határozat Csatlakozási folyamat
VI.17. Határozat Pénzügyi és költségvetési ügyek
VI.18. Határozat Ramsari vizes terület díj alapítása
VI.19. Határozat Oktatás és figyelemfelkeltés
VI.20. Határozat Köszönetnyilvánítás az ausztrál népnek és kormánynak
VI.21. Határozat A vizes területek állapotának felmérése és jelentése
VI.22. Határozat Az összes költségvetés csökkentésének figyelembe vétele,
különösen a lehetséges Ramsari Iroda telephelyének
és működésének áthelyezésére
6.1. Ajánlás A tôzegterületek megôrzése
6.2. Ajánlás Környezeti vizsgálat
6.3. Ajánlás Helyi lakosság bevonása a ramsari területek kezelésébe
6.4. Ajánlás Brisbane-i Kezdeményezés az Európa-Ázsia közötti vándorlási
útvonal hálózat létrehozásáról
6.5. Ajánlás További természetvédelmi kezelô továbbképzô programok
létrehozása
6.6. Ajánlás „Regionális ramsari összekötô koordinátorok” státusz létrehozása
6.7. Ajánlás A korallzátonyok és a hozzá csatlakozó ökoszisztémák védelme
és bölcs hasznosításuk
6.8. Ajánlás Stratégiai tervezés a partmenti zónában
6.9. Ajánlás Nemzeti vizes terület politika kialakításának
és végrehajtásának kerete
6.10. Ajánlás Az együttműködés fejlesztése a vizes területek gazdasági
értékelésében
6.11. Ajánlás További együttműködés a mediterrán vizes területekért
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
74
6.12. Ajánlás Megôrzés és bölcs hasznosítás a privát- és közberuházásokban
6.13. Ajánlás Irányelvek a ramsari és egyéb vizes területek kezelésére
6.14. Ajánlás Toxikus kémiai szerek
6.15. Ajánlás A vizes területek helyreállítása
6.16. Ajánlás Megôrzése és bölcs hasznosítása a vizes területeknek kétés
többoldalú fejlesztési programokban
6.17. Ajánlás Ramsari területek speciális szerzôdô országokban:
6.17. 1. Ajánlás Görög ramsari területek
6.17. 2. Ajánlás Paracas rezervátum és Peru nemzeti stratégiája vizes területeinek
védelme érdekében
6.17. 3. Ajánlás Azraq oázis, Jordánia
6.17. 4. Ajánlás Ausztrál ramsari területek
6.17. 5. Ajánlás Az Al-Duna medence
6.18. Ajánlás Megôrzés, és bölcs hasznosítás Óceánia régiójában
A szerzôdô felek konferenciáinak határozati és ajánlásai teljes terjedelemben elérhetô a
Ramsari web oldalakon (http://iucn.org/themes/ramsar) cím alatt, valamint kinyomtatott
formátumban a Ramsari Irodától.
75
4. Függelék
A vizes területekrôl szóló Ramsari Egyezmény nemzetközi
jelentôségű vizes területek minôsítésének kritériumai
amint azt a vizes területekrôl szóló egyezmény (Ramsar, Irán, 1971)
Szerzôdô Feleinek 4. és 6. Konferenciája elfogadta, hogy irányítsa a Ramsari
területek jelölésérôl szóló 2.1 cikkely végrehajtását
(A 4.2 Ajánlás, Montreux, Svájc, 1990 valamint a VI.2 Határozat, Brisbane,
Ausztrália, 1996 mellékletei)
Egy vizes terület nemzetközi jelentôségűnek minôsül, ha az alábbi kritériumok közül
legalább egynek megfelel:
1. Jellegzetes vagy kivételes vizes területek kritériuma
Egy vizes területet nemzetközi jelentôségűnek kell tekinteni, ha:
(a) különösen jó példája egy természetes vagy természetközeli vizes területnek,
mely jellemzô a megfelelô természetföldrajzi régióra; vagy
(b) különösen jó példája egy természetes vagy természetközeli vizes területnek,
mely több mint egy természetföldrajzi régióra közösen jellemzô, vagy
(c) különösen jó példája egy olyan vizes területnek, mely jelentôs hidrológiai,
biológiai vagy ökológiai szerepet játszik egy nagyobb folyó vizgyűjtôjének
vagy egy tengerparti rendszer természetes működésében, különösen ha az
határokon átnyúló helyzetben van; vagy
(d) példája egy olyan különleges tipusú vizes területnek, mely ritka vagy szokatlan
a megfelelô természetföldrajzi régióban.
2. Általános kritérium a növényekre vagy állatokra vonatkoztatva
Egy vizes területet nemzetközi jelentôségűnek kell tekinteni, ha:
(a) növények vagy állatok ritka, érzékeny vagy veszélyeztetett fajainak vagy alfajainak
jelentôs együttesét vagy ezen fajok vagy faj egyedeinek jelentôs
számát tartja fenn; vagy
(b) flórája és faunája minôségének és különlegességeinek következtében különös
jelentôséggel bír egy régió genetikai és ökológiai sokféleségének fenntartásában;
vagy
(c) különös értéket képvisel mint terület, olyan növények és állatok számára,
melyek biológiai ciklusuknak egy kritikus szakaszában vannak; vagy
(d) különleges jelentôséggel bír egy vagy több endemikus növény vagy állatfaj
vagy azok közössége tekintetében.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
76
3. Különleges kritérium a madarakra vonatkoztatva
Egy vizes területet nemzetközi jelentôségűnek kell tekinteni, ha:
(a) rendszeresen eltart 20,000 vizimadarat; vagy
(b) rendszeresen eltartja a vízimadarak egy megkülönböztetett csoportjának jelentôs
számú egyedét, melyek jelzik a vizes területek értékét, produktivitását
és változatosságát; vagy
(c) rendszeresen eltartja vízimadarak fajai vagy alfajai populációjának 1%-nyi
egyedét, azon helyeken ahol a populációkra vonatkozó adatok rendelkezésre
állnak.
4. Különleges kritérium a halakra vonatkoztava
Egy vizes területet nemzetközi jelentôségűnek kell tekinteni, ha:
(a) eltartja egy jelentôs hányadát az ôshonos halfajoknak, alfajoknak, vagy családoknak
valamint azok életszakaszait, fajok egymásrahatásait és/vagy populációit,
melyek képviselik a vizes terület hasznát és/vagy értékeit, s ezáltal
hozzájárulnak a globális biológiai sokféleséghez; vagy
(b) az a halak számára jelentôs táplálékforrás, ívóhely, halbölcsô vagy vonulási
útvonal, melytôl halállományok a vizes területen belül vagy máshol
függenek.
Útmutató a kritériumok alkalmazásához
Annak érdekében, hogy a Szerzôdô Felek elbírálhassák vizes területeik alkalmas voltát
a nemzetközi jelentôségű vizes területek listájára való felvételre, a Szerzôdô Felek Konferenciája
a Kritériumok alkalmazásához a következô útmutatót alkotta meg:
(a) Egy vizes terület nemzetközi jelentôségűnek minôsíthetô az 1. kritérium
alapján, annak természeti, biológiai, ökológiai és hidrológiai rendszerekben
betöltött kimagasló szerepe miatt, valamint ha létfontosságú értéke van
olyan emberi közösségek fenntartásában, melyek a vizes területtôl függnek.
Ebben az értelemben a fenntartásba beleértendôk:
• élelem, rostanyagok vagy tűzifa szolgáltatás; vagy
• kulturális értékek fenntartása; vagy
• táplálékláncok fenntartása, vízminôség, árvíz és klimatikus szabályozás.
E fenntartó támogatás mindenképpen a fenntartható használat és az területek megôrzésének
keretein belül kell maradjon, s nem változtathatja meg a vizes terület karakterét.
(b) egy vizes terület nemzetközi jelentôségűnek minôsíthetô az 1,2, 3. kritériumok
alapján, ha az megfelel a regionális vagy nemzeti szinten továbbfejleszvagy
77
tett (pl. skandináv vagy nyugat-afrikai útmutatók) útmutatóknak. Ilyen regionális
vagy nemzeti útmutatók kimunkálása különösen ott lehet megfelelô:
• ahol az állatoknak (egyéb mint vízimadár) vagy növényeknek bizonyos csoportjai
jobban megfelelnek az elbírálás alapjául; vagy
• ahol vízimadarak és egyéb állatok nem fordulnak elô nagy számban (pl.
északi szélességek); vagy
• ahol az adatok gyűjtése igen nehéz (pl. különösen nagy területű országok).
(c) a 3 (b) Kritériumban említett „… a vízimadarak egy megkülönböztetett csoportjának
jelentôs számú egyedét, melyek jelzik a vizes területek értékét,
produktivitását és változatosságát…” e csoportok bármelyikét az alábbiak
szerint:
• Búvárfélék: Gaviidae;
• Vöcsökfélék: Podicipedidae;
• Kárókatonafélék: Phalacrocoracidae;
• Gödényfélék: Pelecanidae;
• Gólyaalkatúak (gémfélék, gólyafélék, ibiszfélék): Ciconiiformes;
• Hattyúk, ludak és récék (vízivad); Récefélék: Anatidae;
• Vizes területekhez kötôdô ragadozó madarak: Sólyom alkatúak:
Falconiformes;
• darvak: Darú alkatúak: Gruidae;
• partimadarak vagy gázlók: Lilefélék: Charadriidae; és
• csérek: Csérfélék: Sternidae.
(d) a vízimadarak számára vonatkozó különleges kritériumot, változó nagyságú
vizes területekre kell alkalmazni a különbözô Szerzôdô Felek területén. Míg
lehetetlen pontos útmutatást adni arra, hogy mely az a területnagyság ahol
a megfelelô számú vízimadár elô kell forduljon ahhoz, hogy az nemzetközi
jelentôségűnek minôsüljön, addig a 3. kritérium alatt jelôlt területek egy
ökológiai egységet kell alkossanak, s így állhatnak akár egy nagy egybefüggô
vagy több kisebb terület csoportjából. Érdemes figyelembe venni a vonulási
idôszakokban megforduló madarak számát is, ami által egy halmozott
összeg is megadható, ha erre vonatkozó adatok rendelkezésre állnak.
Útmutatás a 4(a) Kritérium alkalmazásához
A halak a leggyakrabban elôforduló gerinces fajok a vizes területeken. Világszerte több
mint 18,000 halfaj népesíti be a ramsari értelmezés szerinti vizes területeket,
ott töltve életciklusuk egészét vagy részét.
A 4(a) kritérium jelentôsége az, hogy egy vizes terület akkor is nemzetközi jelentôségűvé
nyilvánítható ha az a halak és már fajok magas változatosságával bír, még akkor is
ha a többi kritérium elôírásait nem teljesíti. Továbbá ez a kritérium a változatosság más
formáit is hangsúlyozza, melyekbe beletartozik a fajok, alfajok és családok száma, a különbözô
életszakaszok, fajok közötti egymásrahatások valamint a fentemlített taxonok
és a környezet közötti egymásrahatások összetettsége. Éppen ezért a halak sokfélesége
magába foglalja a fajon belüli, fajok közötti és az ökoszisztémák közötti változatosságot.
Ugyancsak magába foglalja a genetikailag azonos fajonbelüli ökológiai egységek sokféleségét,
mint például a különbözô tengeri lazacok földrajzi rasszainak vándorlása, melyet
a világtengereknek sok regionális részében megfigyeltek. Tehát, csak fajlisták nem
vagy
vagy
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
78
elégségesek egy bizonyos terület jelentôségének a megítéléséhez. Továbbá a „niche” elméletet
is figyelembe kell venni, miszerint bizonyos fajok életciklusuk különbözô szakaszaiban
más és más szerepet játszhatnak. Ez különösen olyan állatfajok esetében jelentôs,
melyeknek életciklusára egy jól kifejezett metamorfózis (átalakulás) jellemzô,
mint a korallok, kagylók, sok vízi rovar, kétéltűek, halak és madarak, melyeknek fiókái
csupaszak pl. énekesek, bizonyos ragadozók és gémfélék.
A sokféleség ezirányú értelmezésében igen fontos az endemizmus és a biodiszparitás
magas szintje. Az „endemikus fajok” azok, melyek unikálisak egy régióra nézve, gyakran
egy kontinensen vagy egy országon belül és sehol máshol nem találhatók. Nagyon
sok vizes területet jellemez halfaunájának magas endemikus szintje.
Az endemizmus szintjének valamilyen mértékét használnunk kell annak érdekében,
hogy nemzetközileg jelentôs területeket megkülönböztethessünk. Ha a halfauna legalább
10%-a endemikus egy vizes területen vagy azok egy természetes csoportján belül,
úgy nemzetközi jelentôségűnek minôsíthetô, ugyanakkor az endemikus fajok hiánya
nem kell kizárja a minôsítésbôl ha egyéb minôsítô tényezôkkel bír az adott terület. Bizonyos
vizes területeken, mint a nagy afrikai tavak, a Bajkál-tó Oroszországban, a Titicaca
tó, víznyelôk, arid régiók barlangi tavai, szigeteken levô tavakban az endemizmus
szintje elérheti a 90-100%-ot, de világszerte való használatra a 10%-os szint a megfelelô.
Olyan helyeken ahol nincsenek endemikus halfajok, ott a genetikailag megkülönböztethetô
fajon belüli kategóriákat, mint pl. a földrajzi rasszokat kell használni.
Világszerte több mint 977 fajt fenyeget a kipusztulás, 28 faj pedig az utóbbi idôkben
pusztult ki. Ritka vagy veszélyeztetett halfajok jelenléte egy vizes területen fontos jellemzô
és a Ramsari Egyezmény 2. kritériuma alá tartozik.
Az indikátor-, címer (zászlóshajó)-, vagy kulcsfajok koncepciójának használata ugyancsak
fontos. Az „indikátor” fajok jelenléte egy hasznos mértéke a vizes területek minôségének.
A „címer” fajoknak magas szimbolikus értéke van a természetvédelmi mozgalomban
(pl. szibériai daru, flamingo, viza stb.) míg a „kulcsfajok” életfontosságú ökológiai
szerepet játszanak. A kulcsfajok fontos ökológiai szerepének elismerése, – melyek
gyakran nagy számban és széles körben jelennek meg – és védelmük szükségessége lehet,
hogy idegen a hagyományos természetvédelmi etika számára de igencsak megfontolandó.
Azon vizes területeket, melyek jelentôs populációtját tartják el indikátor, címer
és/vagy kulcsfajoknak, érdemes megítélni, mint nemzetközi jelentôségűeket.
A biodiverzitás egyik fontos összetevôje a biodiszparitás mint pl. egy közösségen belül
a morfológiai megjelenések és reprodukciós módok sorozata. Egy vizes terület közösségének
biodiszparitását meghatározza területtipusainak idôben és térben való változatossága
és elôrejelezhetôsége; pl. minél heterogénebbek és elôrejelezhetetlenebbek az
területek, annál nagyobb a halfauna biodiszparitása.
Például a Malawi-tó, egy stabil, ôsi tó, melyben több mint 600 halfaj van s ennek
92%-a szájköltô, mindössze egy néhány családot képvisel. Ezzel ellentétben az Okawango
mocsarak, mely egy árterület, s így a száraz és a nedves állapot között váltakozik,
mindössze 60 halfajjal bír, de egy szélesebb változatosságával a morfológiai megjelenéseknek,
szaporodási módoknak valamint halcsaládoknak, tehát magasabb a biodiszparitása.
A biológiai sokféleség és biodiszparitás mértékét ugyancsak figyelembe kell venni mikor
egy vizes terület nemzetközi jelentôségű voltát vizsgáljuk.
79
Az inváziv vízi állatok problémáját ugyancsak figyelembe kell venni. A halak igen széles
körben elterjedtek, véletlenül vagy szándékosan az emberiség által egyik vízgyűjtôrôl,
óceánról vagy kontinensrôl a másikra néha katasztrofális következményekkel, tekintettel
a helyi faunára és ökológiai folyamatokra. Bizonyos esetekben mint az észak
amerikai Nagy Tavak esetében az ôshonos halfauna összetétele drámaian megváltozott,
míg az összes faj száma nem változott jelentôsen. Az USA-ban a Sacramento-San Joaquin
delta Suisun mocsarában az idegen fajok betelepítése megkétszerezte a halfajok számát.
Egyéb esetekben, mint Afrikában a Viktória-tóban az idegen fajok behurcolása a
túlhalászással és a szennyezéssel együtt az ôshonos halfajok változatosságának igen
nagymérvű csökkenését okozta. Amikor a biológiai sokféleség és biodiszparitás mértékét
vizsgáljuk, akkor csakis az ôshonos fajok reprezentatív együttesét kell figyelembe
venni, ha a valódi értékét akarjuk kifejezni a rendszernek.
A helyzet nem egyszerű, ha tekintetbe vesszük, hogy az utolsó jégkor óta nagy tengerszint
feletti magasságokon képzôdött tavakban csakis betelepített halfajok vannak. Világszerte
jelentôs kereskedelmi, rekreációs és önellátást szolgáló halászatok alapulnak
betelepített fajokra, mint a pisztráng, ponty, lazac, pisztrángsügér és tilapia. Továbbá bizonyos
idegen fajok, melyeket biológiai szabályozás céljából használtak, pozitív hatással
voltak a vizes területekre. Általánosságban azonban nem kell támogatni az idegen fajok
betelepítését, akkor ha fennáll annak a lehetôsége, hogy az kedvezôtlen hatással lehet
az ôshonos fajok sokféleségére vagy nincs elegendô adat ahhoz, hogy megfelelôen biztonságos
döntést lehessen hozni.
Útmutatás a 4(b) Kritérium alkalmazásához
Sok halfajnak (kagylóféléknek is) igen összetett életciklusa van, olyan ívóhelyekkel,
halbölcsôkkel és táplálkozó területekkel, melyek egymástól akár vándorlásnyi távolságokra
helyezkedhetnek el. Fontos, hogy megôrizzünk minden olyan területet, mely
szükséges egy hal életciklusának véghezviteléhez, ha megakarjuk ôrizni a fajt vagy
az adott halállományt. A produktív sekély területeket, melyeket tengerparti vizes
területek biztosítanak (beleértve a parti lagunákat, torkolatvidékeket, sós mocsarakat,
sziklás partokat és homokos lejtôket) igen intenzíven használják ívásra, halbölcsôül
vagy táplálkozásra olyan halfajok, melyek felnôtt állapotban a nyíltvízek lakói. Éppen
ezért ezek
a vizes területek életfontosságú ökológiai folyamatokat támogatnak bizonyos halállományok
tekintetében annak ellenére, hogy nem szolgálnak otthonul nagy, felnôtt
populációknak.
Továbbá, sok folyóvizi, mocsári vagy tavi hal ívik egy bizonyos részében az területnek
de felnôtt életét másik szárazföldi vízben vagy a tengerben tölti. Általános, hogy tavi halak
felvonulnak a folyókra ívni, vagy folyami halak levonulnak egy tóba vagy torkolathoz,
sôt tovább a tengerbe ívni. Sok mocsári faj vonul a mélyebb állandó vizekrôl a
sekélyebb idôszakosan elöntött részekre ívni. Így látszólag jelentéktelen vizes területek
egy adott folyószakaszon, más szakaszok megfelelô működésében életfontosságú szerepet
játszhatnak, legyenek azok lejjebb vagy feljebb a folyón.
Ennek a kritériumnak az elfogadása csak útmutatásul szolgál a nemzetközi jelentôségű
vizes területek azonosításához és nem ütközik a Szerzôdô Felek azon jogaival, melyek
a halászatokat szabályozzák bizonyos vizes területeken és/vagy máshol.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
80
Fogalmak
Vízgyűjtô: az a terület, melyrôl egy folyó és annak összes mellékfolyója a vizeket
összegyűjti.
Endemikus faj: olyan faj, mely csak egy régióra jellemzô, máshol a világon nem található.
A halak egy bizonyos csoportja lehet ôshonos egy szubkontinensre nézve
pár olyan fajjal, melyek endemikusak egy bizonyos részére nézve annak a szubkontinensnek.
Család: rendek és fajok együttese, melyeknek közös törzsfejlôdési eredete van pl. szardiniák
és heringek a Clupeidae (Heringfélék) családján belül.
Hal: bármilyen úszóshal beleértve az állkapocs nélkülieket (nyálkás angolnák és ingolák),
porcoshalak (cápák, ráják és társaik, Chondrichthyes) és csontos halak (Osteichthyes),
valamint bizonyos kagylófélék és egyéb tengeri gerinctelenek, melyek
az alábbiakban vannak felsorolva.
Azon halrendek, melyek jellegzetesen a vizes területek (a Ramsari Egyezmény meghatározása
szerint) lakói, s melyek jelzik a vizes területek hasznát, értékeit, produktivitását
vagy változatosságát:
Állkapocs nélküli halak – Agnatha
• nyálkás halak (Myxiniformes)
• ingolaalakúak (Petromyzoniformes)
Porcoshalak (Chondrichthyes)
• cápaalakúak (Squaliformes)
• rájaalakúak (Rajiformes)
• tüskés rája alakúak és társaik (Mylobatiformes)
Csontos halak – Osteichthyes
• Ausztráliai tüdôshal (Ceratodontiformes)
• Dél Amerikai és Afrikai tüdôshalak (Lepidosireniformes)
• Sokúszós csuka alakúak (Polypteriformes)
• Tokalakúak (Acipenseriformes)
• Kajmánhal alakúak (Lepisosteiformes)
• Iszaphal alakúak (Amiiformes)
• Csontos nyelvűek, elefánthalak (Osteoglossiformes)
• Gyíkfejűhal alakúak (Elopiformes)
• Angolnaalakúak (Anguilliformes)
• Heringalakúak (Clupeiformes)
• Homokihal alakúak (Gonorhynchiformes)
• Ponytlazac alakúak (Characiformes)
• Harcsaalkatúak (Siluriformes)
• Lazacalkatúak (Salmoniformes)
81
• Tengeri pér alakúak (Mugiliformes)
• Kalászhal alakúak (Antheriniformes)
• Árcsôrű csukaalakúak (Beloniformes)
• Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes)
• Pikóalakúak (Gasterosteiformes)
• Tűhalalakúak (Sygnathiformes)
• Sügéralakúak (Perciformes)
• Lepényhal alakúak (Pleuronectiformes)
Egyéb fajok csoportjai:
• különbözô sós és édesvízi rákok, homárok (Crustacea)
• kagylók, osztrigák, tintahalak, polipok (Mollusca)
Bizonyos egyéb vízi gerinctelenek:
• szivacsok (Porifera)
• korallok (Cnidaria)
• gyűrűsférgek (Annelida)
• tüskésbôrűek, tengeri sünök, tengeri uborkák (Echinodermata)
• Zsákállatok (Ascidiacea)
Halállomány: egy halpopuláció kitermelhetô része.
Ôshonos faj: olyan fajok, mely természetes módon egy adott helyrôl származik és ott
fordul elô.
Életmenet szakasz: úszós vagy egyéb halak fejlôdésének egy szakasza: pl. ikra, lárva,
juvenilis, adult és zooplankton állapot.
Vonulási útvonal: az az útvonal, mely mentén halak, mint pl. a lazacok és az angolnák
úsznak oda vagy vissza, hogy elérjék ívó, táplálkozó vagy halbölcsôül szolgáló
helyeiket. A vonulási útvonalak gyakran kereszteznek országhatárokat vagy országon
belüli közigazgatási határokat.
Halbölcsô: vizes területek azon része, melyeket a halak arra használnak, hogy azok
ivadékaik számára fejlôdésük korai szakaszaiban védelmet, táplálékot és oxigént
szolgáltassanak. Bizonyos halfajok esetében mint a fészekörzô tilápiáknál a szülôk
a halbölcsônél maradnak a fiatalok ôrzésére, míg mások, mint egyes harcsafélék
nem ôrzik ôket csak a terület – mint halbölcsô – adottságai által.
Populáció: a halak egy csoportja, mely ugyanazon faj egyedeit foglalja magába. Egy vizes
területi közösség magába foglalja mindazon növény és állatfajokat, melyek az
adott területen élnek.
Jelentôs hányad: A sarki biogeográfiai régiókban ez lehet 3-8 alfaj, faj, család, életmenet
szakasz vagy fajok egymásrahatása; a mérsékelt zónákban 15-20 alfaj, faj,
család, stb.; míg a trópusi területeken 40 vagy több faj, alfaj, család, stb, de ez régiónként
is változhat. A fajok „jelentôs hányada” mindegyik faj jelenlétére vonatkozik,
nem korlátozódik a csak gazdasági jelentôségűekre. Bizonyos vizes
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
82
területek, melyek „jelentôs hányadát” bírják halfajoknak lehetnek azok számára
egyben szélsôségesek is, ami azt jelenti, hogy csak néhány faj van jelen még trópusi
területeken is pl. mangrove mocsarak visszamaradó vizeiben, barlangi tavakban,
a Holt tenger igen magas sótartalmú partszéli pocsolyáiban. Ugyancsak figyelembe
kell venni egy degradált vizes terület potenciálját „jelentôs hányad” eltartása
tekintetében ha annak helyreállítása tervezett. Olyan területeken, ahol a
halfajok diverzitása természetes módon alacsony, pl. nagy magasságokban, halak
genetikusan jól elkülöníthetô, fajon belüli csoportjait is érdemes megvizsgálni.
Ívóhely: vizes területek azon részei, melyeket a halak udvarlásra, megtermékenyítésre,
ikrázásra vagy a már megtermékenyített ikrák lerakására használnak. Ívóhely lehet
a folyó egy szakasza, a mederfenék, a tó mély vize, ártér, nádas vagy a tenger sekély
része. Az édesvíz befolyása egy folyóból, alkalmas ívóhelyet teremthet a
csatlakozó tengeri szakaszokon.
Faj: természetesen elôforduló populációi a halaknak, melyek egymással szaporodnak
vagy szaporodásra képesek természetes körülmények között.
Fajok kölcsönhatása (interakciók): információ vagy energia kicserélôdés fajok közöt,
melyek különösen fontosak vagy érdekesek pl. szimbiózis, kommenzalizmus,
kompetencia, közös utódnevelés, kakukkviselkedés, fejlett szülôi gondoskodás,
közös vadászat, szokatlan ragadozó – áldozat viszony, parazitizmus, hiperparazitizmus.
A fajok interakciója elôfordul minden ökoszisztémában, de különösen fejlett
az a fajgazdag klimax társulásokban, mint korall szirteken és ôsi tavakban
ahol igen fontos összetevôi a biológiai sokféleségnek.
Vizes területek haszna: azon szolgáltatások, melyeket a vizes területek az emberek
számára nyújtanak, mint víztisztítás, ivóvíz ellátás, hal, tápláléknövények, építô
anyagok és állatok ivóvize, szabadtéri pihenés és tanulás.
Vizes területek értéke: a vizes területeknek a természetes ökoszisztémák működésében
betöltött szerepét jelenti, mint áradások mérséklése és árvízvédelem, felszín
alatti és felszíni vízbázisok fenntartása, hordalék csapdázás, erózióvédelem,
szennyezôdés csökkentés és területek biztosítása.
83
5. Függelék
Vizes területek jelölése a Jegyzékbe és az azt követô akciók
(2. függeléke A 4.2 Ajánlásnak)
Fontos kihangsúlyozni, hogy mikor egy terület kielégíti a kritériumokat a nemzetközi
jelentôség megállapításához, azon szerzôdô ország (vagy országok) joga, mely(ek) területén
található a terület, hogy jelöli(k) a Jegyzékre. A következôk megfontolása segíthet
a jelölés, és az azt követô feladatok elvégzése feletti döntésben:
1. Az egyezmény minden szerzôdô ország saját belátására bízza azt, hogy eldöntse,
milyen státuszban legyen a terület és melyek azok a legmegfelelôbb lépések,
melyeket a jelölés idôpontjában szükséges tenni. A szerzôdô országok ennek
tekintetében meglehetôsen változatosan közelítik meg ezt a tényt:
(a) a vizes terület már hivatalos védettséget élvez nemzeti szinten
(vagy állami, szövetségi szinten szövetségi felépítésű állam esetén),
(b) a vizes terület, amely hivatalos védelmet élvez, egy vagy több szigorúan védett,
ún. magterületet foglal magába, korlátozva mindenféle emberi
tevékenységet, és van körülöttük lévô puffer terület, ahol kevésbé
korlátozzák az emberi tevékenységet,
(c) a vizes területet nem szükséges speciális védelemmel felruházni
(pl. nemzeti park, rezervátum esetében) országos szinten (vagy állami,
szövetségi szinten), az egyezmény célját el lehet érni a már meglévô
általános szabályozások alkalmazásával (pl. az érintett helyi hatóságok
önkényes hatalmának limitálásával) és,
(d) a vizes terület lehet a köz-, vagy a privát szféra tulajdona
2. Az egyezmény szövege irányelveket tartalmaz a már listán lévô területeken
végrehajtandó tevékenységekrôl. A 3.1 cikkely megállapítja, hogy a „szerzôdô
országoknak ki kell dolgozniuk és végre kell hajtaniuk olyan tervezést, mellyel
a Listára jelölt területek védelmét és bölcs hasznosításukat célozzák meg”,
a 3.2 cikkely pedig azt állapítja meg, hogy az információkat késedelem nélkül
továbbítani kell az Iroda felé, „ha a listára jelölt terület ökológiai jellege
megváltozott, változóban van vagy valószínűleg meg fog változni a technológiai
fejlôdés, szennyezés vagy egyéb emberi hatás következményeként”.
A Szerzôdô Felek alapvetô feladata a listán szereplô területek tekintetében,
hogy elômozdítsák a védelmüket azzal a céllal, hogy megakadályozzák
ökológiai jellegük megváltozását.
3. Az egyezmény 4.1. cikkelye kinyilatkoztatja, hogy „minden egyes szerzôdô
országnak elô kell segítenie a vizes területek és a vízimadarak védelmét természetvédelmi
területek létrehozásával, attól függetlenül, hogy azok a Ramsari
Jegyzékben szerepelnek vagy sem”. A természetvédelmi területek létrehozása
(enyhébb vagy szigorúbb korlátozásokkal) egy módszer a listán szereplô területek
ökológiai jellegének fenntartására. Amennyiben a bölcs hasznosítás révén
az ökológiai jelleg fennmarad, de még inkább, ha a tradicionális földhasznosítási
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
84
módok, tevékenységek érvényesülhetnek – ez lehet a legjobb mód az ökológiai
jelleg fenntartására. Minden egyes listán szereplô terület esetében tekintetbe
kell venni a kezelés szükségességét, ha a kezelési gyakorlat megfelelônek tűnik,
kezelési tervet kell készíteni és végrehajtani.
85
6. Függelék
A ramsari terület Adatlapja
1. Az adatlap kitöltésének/aktualizálásának idôpontja:
2. Ország:
3. A vizes terület megnevezése:
4. Földrajzi koordináták:
5. Tengerszint feletti magasság: (átlag és/vagy maximum és minimum)
6. Terület: (hektárban)
7. Összefoglalás: (általános összegzés, két-három mondatban a vizes terület fô
jellemzôirôl)
8. A vizes terület típusa: (karikázza be a megfelelô kódokat melyek a magyarázó
jegyzetek és irányelvek dokumentum I Mellékletében vannak felsorolva.)
Tengeri-tengerpari: A • B • C • D • E • F • G • H • I • J • K
Szárazföldi: L • M • N • O • P • Q • R • Sp • Ss • Tp • Ts
Ember-alkotta: 1 • 2 • 3 • 4 • 5 • 6 • 7 • 8 • 9
Most pedig rangsorolja ôket a legjellemzôbbektôl haladva a kevésbé
jellemzôk felé:
9. Ramsari kritériumok: (karikázza be a megfelelô kritériumot; lásd 12. pont)
1a • 1b • 1c • 1d | 2a • 2b • 2c • 2d | 3a • 3b • 3c | 4a • 4b
Emelje ki az e területre vonatkozó legjelentôsebb kritériumot:
10. Csatolta a terület térképét? Jelölje: IGEN vagy NEM
(a térképek elvárt jellemzôire a magyarázó jegyzetek és irányelvek
dokumentumban talál útmutatást)
11. Az adatlap kitöltôjének neve és címe:
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
86
Adjon további információkat a következô kérdések mindegyikére
szükség szerinti plusz lapok csatolásával (a plusz lapok száma ne haladja
meg a 10-et)
12. A 9. pont alatt jelölt kritériumok indoklása: (hivatkozással a magyarázó jegyzetek
és irányelvek dokumentum II. Mellékletére)
13. A terület elhelyezkedése: (Jelölje meg a legközelebbi nagy várost és annak
közigazgatási egységét)
14. Természetföldrajzi jellemzôk: (pl. geológia, geomorfológia; eredet – természetes
vagy mesterséges; hidrológia; talajtípus; vízminôség; vízmélység és borítottság;
vízszintingadozás; ár-apály változások; vízgyűjtôterület; alvizi részvízgyűjtô; éghajlat)
15. A terület hidrológiai értékei: (Pl. felszín alatti vízutánpótlás, árvízvédelmi szabályozás,
hordalék lekötés, partvonal állékonyság megóvás, stb.)
16. A terület ökológiai jellemzôi: (fô terület és vegetációtípusok)
17. Fontos, említendô flóra elemek: (megjelölve az unikális, ritka, veszélyeztetett
vagy biogeográfiailag jelentôs fajokat, közösségeket)
18. Fontos, említendô faunaelemek: (megjelölve az unikális, ritka, veszélyeztetett,
gyakori vagy biogeográfiailag jelentôs fajokat; csatolva számlálási adatokat, stb.)
19. A terület társadalmi és kulturális értékei: (pl. természetes haltermés, erdei
termékek, vallási vonatkozású jelentôség, régészeti lelôhely, stb.)
20. Földtulajdoni szerkezet: (a) a területen, (b) a terület környezetében
21. Jelenlegi földhasználat: (a) a területen, (b) a terület környezetében
22. A terület ökológiai jellegét kedvezôtlenül befolyásoló (múltbeli, jelenlegi
vagy lehetséges) tényezôk, beleértve a földhasználatbeli változásokat és
fejlesztési projekteket is: (a) a területen, (b) a terület környezetében
23. Megvalósított természetvédelmi intézkedések: (védett területek esetében
azok nemzeti kategóriája és jogi státusza, beleértve a határvonal változásokat; kezelési
gyakorlat; van-e hivatalosan elfogadott kezelési terv s végrahajtották-e azt?)
24. Javasolt, de meg nem valósított természetvédelmi intézkedések: (pl. készülô
kezelési terv, hivatalos védetté nyilvánítási javaslat, stb.)
25. Folyó tudományos kutatás és annak feltételei: (pl. a folyamatban levô projektek
részletei; létezô terepi kutató állomás stb.)
26. Folyó természetvédelmi oktatás: (pl. látogatóközpont, tanösvények, lesek, tájékoztató
füzetek, iskolai látogatások feltételei, stb.)
87
27. Folyó pihenô tevékenység és turizmus: (adja meg, hogy folyik-e a területen
rekreációs tevékenység/turizmus; jelölje meg típusát, gyakoriságát és intenzitását)
28. Közigazgatás: (területi és funkcionális felelôs közigazgatási szervek pl. önkormányzat,
megye, NP Ig., KTM, KHVM, FM, stb.)
29. Kezelô szervezet: (a vizes terület kezeléséért közvetlenül felelôs helyi szervezet
neve és címe)
30. Idézett szakirodalom: (csak tudományos és technikai)
Ramsari területek adatlapja – magyarázó jegyzetek
és irányelvek
A Szerzôdô Felek Konferenciájának 4.7 Ajánlása állapította meg, hogy „a ramsari területek
leírására kidolgozott adatlapot kell használják a Szerzôdô Felek és az Iroda, mikor
adatokat szolgáltatnak a ramsari adatbázisnak”. Az ajánlás felsorolta mindazon kategóriákat,
melyeket az „adatlap” lefed. Továbbá, az 5.3 Határozat megerôsítette, hogy egy kitöltött
„ramsai adatlap”-ot és egy, a területet ábrázoló térképet is kell szolgáltatni a vizes
terület Ramsari Listára való jelölésekor. Ezt követôen a VI.13 és VI.16 Határozat ugyanezt
megismételte. Az adatlap, melynek formális címe Adatlap a ramsari vizes területekrôl,
egy egységes adatfelvételezési formátumot szolgáltat a Ramsari területekre.
Az 5.3 Határozat kiemeli, hogy a területre vonatkozó védelmi intézkedésekrôl, funkciókról
és értékekrôl (hidrológiai, biofizikai, flóra, fauna, társadalmi és kulturális) valamint
a listára kerülés kritériumáról (lásd Ramsari kritériumok) szóló információk
különösen fontos kategóriának minôsülnek. E határozat ugyancsak megállapította a
ramsari vizes terület kategorizálás használatának értékességét.
Egy adott vizes terület esetében, mely alaposan tanulmányozott és jól dokumentált,
vagy amelyik különleges terepi visgálatok tárgyát képezi, sokkal több információ állhat
rendelkezésre mint amennyit az adatlap befogadni képes (beleértve a maximum 10 oldal
csatolt mellékletet is). Amikor az lehetséges, az adatlaphoz csatolni kell a területrôl
megjelentetett cikkeket, jelentések másolatát. A vizes területet ábrázoló diafelvételek
vagy fényképek ugyancsak különlegesen értékesek. Elengedhetetlen, hogy az ilyen
plusz információkat szolgáltató forrás, minden esetben meg legyen jelölve.
Igen nagy és összetett vizes terület rendszerek esetében két megközelítési szint javasolható:
egy tágabb megközelítés a rendszer, mint egy egység vonatkozásában és egy jóval
részletesebb megközelítés a rendszeren belüli kulcsfontosságú helyek vonatkozásában.
Így egy különösen nagy vizes terület rendszer számára megfelelô lehet, ha egy
adatlapot kitöltenek a rendszerrôl mint egy egészrôl és egy sorozat adatlapot a rendszeren
belüli kulcsfontosságú területekrôl.
A VI.1 Határozat kiemeli a vizes területek monitorozásának fontosságát, mely elôsegíti
az ökológiai jelleg megôrzését. A határozathoz csatolt melléklet megjegyzi, hogy magasabbra
kell értékelni azon információkat, melyek leírják és értékelik a jelölt terület ökológiai
karakterét, s gyűjtésük során figyelmet kell fordítani a következôkre:
• alkossák egy alapleírását azon funkcióknak, temékeknek és jellemzôknek, melyek
a terület nemzetközi jelentôségű hasznát és értékét adják (ez szükséges, mert a je-
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
88
lenlegi ramsari kritériumok nem tartalmazzák az összes, vizes területekkel kapcsolatos
hasznot és értékeket, melyeket figyelembe kell venni akkor amikor egy területen
végbement változások hatását értékeljük); ide vonatkoznak a késôbbiekben
tárgyalt 12, 14, 15, 16, 17, és 18 pontok.
• szolgáltasson információt azon ember által indukált tényezôkrôl, melyek jelentôsen
befolyásolták vagy befolyásolhatják a terület nemzetközi jelentôségű hasznát
és értékeit. Lásd 22. pont.
• szolgáltasson infomációt a területen folyó (vagy tervezett) monitoring vagy felmérési
módszerekrôl; Lásd 23. és 24. pontok.
• szolgáltasson információt a szezonális és/vagy hosszú távú „természetes” változások
normális változékonyságáról valamint amplitúdójáról (pl. vegetációs szukcesszió,
epizód/katasztrofikus ökológiai események, mint hurrikánok, árvizek,
stb.), melyek befolyásolták vagy befolyásolhatják a terület ökológiai jellegét. Lásd
16. és 22. pontok.
A következô megjegyzések a ramsari vizes területek adatlapja
megfelelô pontjaira vonatkoznak
1. Idôpont: az az idôpont mikor az adatlap kitöltésre vagy aktualizálásra került.
2. Ország: az ország neve.
3. A vizes terület megnevezése: a jelölt terület neve az Egyezmény három hivatalos
nyelvének (angol, francia, spanyol) egyikén (egyéb neveket zárójelben kell
megadni).
4. Földrajzi koordináták: az adott vizes terület közelítôleges középpontjának földrajzi
koordinátái (szélesség és hosszúság) fokokban és percekben kifejezve.
Ha a terület több elkülönülô egységbôl áll, minden egység középpontjának koordinátáit
meg kell adni.
5. Tengerszint feletti magasság: átlag és/vagy maximum és minimum, méterben
kifejezve.
6. Terület: a jelölt terület mérete, hektárban kifejezve.
7. Összefoglalás: egy rövid összegzés a vizes területrôl, (két mondatba sűrítve)
megemlítve a fôbb fizikai és ökológiai funkcióit valamint a legfontosabb hasznot
és értéket, melyeket szolgáltat.
8. A vizes terület típusa: elôször pontosítani kell a ramsari terület jellegét, mint
tengeri-tengerparti és/vagy szárazföldi. Ugyancsak meg kell jegyezni hogy a terület
ember alkotta-e vagy tartalmaz-e ilyen részeket. Be kell karikázni minden
olyan vizes területnek a kódját, mely elôfordul a területen. E munka során hivatkozzon
az I Mellékletben található „vizes terület típusok” ramsari osztályozására.
Ezek után sorolja fel a megjelölt vizes terület típusokat úgy, hogy a domináns típustól
halad a kevésbbé dominánsak felé. El kell ismerni, hogy ez bonyolult lehet
nagy területek esetén, melyek sokféle területet tartalmaznak, de a dominanciavi-
89
szonyok általános megadása a területre vonatkozó adatkezelés érdekében mégis
fontos.
9. A listára vétel indoklása: (ramsari kritériumok) karikázza be azon, a Szerzôdô
Felek Konferenciája által elfogadott, a nemzetközi jelentôségű vizes területek azonosítására
szolgáló ramsari kritériumokat, melyek alkalmazhatóak a területre. Hivatkozzon
a ramsari kritériumok és csatolt irányelvek II mellékletére. Emelje ki
azt az egy kritériumot, mely legjobban jelzi a terület nemzetközi jelentôségét.
(Lásd még 12. pont.)
10. A terület térképe: az adatlaphoz csatolni kell a vizes terület részletes és legaktuálisabb
térképét. Az adatlapon jelezze, hogy a térkép csatolva van-e vagy sem, a
megfelelô IGEN vagy NEM kipipálásával.
Az „ideális” ramsari terület térkép pontosan tartalmazza a terület határait, méretarányt,
szélességet, hosszúságot, égtájakat, közigazgatási határokat (pl. provincia,
körzet, megye, stb.), bemutat alapvetô topográfiai információkat, a fôbb vizes
területtípusok eloszlását és a fontosabb hidrológiai jelenségeket. Ugyancsak megmutatja
a fôbb tájalkotó elemeket (utak, városok, stb.). A földhasználatra utaló információk
igencsak hasznosak.
A tapasztalat azt mutatja, hogy már a viszonylag finoman kézzel behúzott területhatárok
valamint vonalkázások is (a zonáció jelzéseként) eltakarhatnak egyéb fontos
térképi jeleket. Míg a színekkel jelzett plusz információk jól megkülönböztethetônek
tünhetnek az alaptérképhez viszonyítva, meg kell említeni, hogy a legtöbb
színt nem lehet megkülönböztetni a fekete-fehér fénymásolatokon. Ezeket az
estleges hátrányokat az egyébként fontos információk szolgáltatásakor lehetôség
szerint el kell kerülni.
A térkép optimális méretaránya a bemutatandó terület nagyságától függ. Általában
a térkép méretaránya 1:25.000 vagy 1:50.000 kell legyen 10.000 hektár terület
nagyságig; 1:100.000 méretarány kell nagyobb területekhez, 100.000 hektár terület
nagyságig; 100.000 hektárt meghaladó területek esetében az 1:250.000 méretarány
megfelelô. Egyszerűen fogalmazva, a területet valamilyen részletességgel be kell
mutatni. Közepes vagy nagy területek esetében gyakran nehéz hogy részleteket
bemutassanak egy A4 méretű lapon a megfelelô méretarányban, tehát egy lap
mely ettôl nagyobb, az megfelelôbb. Nem abszolút fontos hogy eredeti legyen a
térkép, de egy nagyon tiszta, pontos ábra igen kívánatos. Egy olyan térképet,
mely a fentebb felsorolt jellemzôket hordozza egyszerűbb beszkennelni számítógépes
feldolgozás céljából, mely egy megvalósítható szándéknak bizonyul.
11. Az adatlapot kitöltô neve és címe: az adatlapot kitöltô személy teljes neve, címe,
munkahelye, minden egyéb telefon, fax, telex és e-mail adatokkal kiegészítve.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
90
Adjon további információkat a következô kérdések
mindegyikére szükség szerinti plusz lapok csatolásával
(a plusz lapok száma ne haladja meg a 10-et)
12. A kritériumok indoklása: a kritérium kódok (lásd 9. Pont) önmagukban nem
adnak kellô információt arról, hogy miért válsztották azokat az adott terület
esetében. Ezért elengedhetetlen, hogy részletes írott szöveg támogassa a választott
kódokat.
13. A terület elhelyezkedése: a terület elhelyezkedésénak általános leírása. Ennek
tartalmaznia kell a terület légvonalban való távolságát és tájolását a legközelebbi
jelentôs „provinciális”, „körzeti”, (Magyarországon „megyei”) közigazgatási központtól
vagy várostól. A megadott központ népességét valamint közigazgatási területét
ugyancsak szükséges megadni.
14. Természetföldrajzi jellemzôk: a terület fôbb természetföldrajzi jellemzôinek rövid
leírása a következô pontok szerint, úgy ahogy az alkalmazható:
• geológia és geomorfológia
• eredet (természetes vagy mesterséges)
• hidrológia (beleértve a szezonális vízmérleget, befolyás és kifolyás)
• talajtípus és talajkémia
• vízminôség (fizikai és kémiai jellemzôk)
• mélység, vízszintingadozás és vízborítottság mértéke (állandósága)
• ár-apály változások
• vízgyűjtô terület
• alvízi részvízgyűjtô (különösen olyan vizes területek esetében melyek fontosak
az árvízvédelmi szabályozásban)
• éghajlat (csak a legfontosabb éghajlati jellemzôk, mint éves csapadék és évi
középhômérséklet, különleges évszakok és egyéb fôbb tényezôk, melyek
befolyással lehetnek a vizes területre)
15. Hidrológiai értékek: a vizes terület fô hidrológiai értékeinek leírása, pl. a felszín
alatti víz feltöltôdésben játszott szerepe, árvízvédelmi szabályozás, hordalék lekötés,
parterózió megelôzés, vízminôség megôrzés.
16. A terület ökológiai jellemzôi: a fô területek és vegetációtípusok leírása, felsorolva
a domináns növénytársulásokat és fajokat, leírva bármilyen zonációt, szezonális
eltérést és hosszú távú változásokat. Említse meg a betelepített növényfajokat
(véletlenül vagy szándékosan) és az inváziv fajokat is. Egy rövid rész foglalkozzon
a szomszédos területek ôshonos növénytársulásaival, valamint a jelenlegi
növénytársulásokkal (beleértve a művelés alatt levôket is) ha azok eltérôk az ôshonostól.
A táplálékláncokra vonatkozó információkat ugyancsak ebbe a részbe
kell belevenni.
17. Fontos, említendô flóraelemek: mindazon növényfajokról és társulásokról
szóló információ, melyek miatt a vizes terület különösen jelentôs (Pl. endemikus
fajok, veszélyeztetett fajok vagy különösen jó példái az ôshonos társulásoknak).
Minden felsorolt fajt indokoljon meg, hogy miért fontos, említendô.
91
18. Fontos, említendô faunaelemek: egy általános számbavétele a vizes terület
említendô faunaelemeinek, adatokkal a populációméretekrôl, ahol az lehetséges.
Különös figyelmet kell fordítani az endemikus, veszélyeztetett, gazdaságilag jelentôs
fajokra, valamint azokra, melyek nemzetközileg jelentôs számban jelennek
meg. Minden felsorolt fajt indokoljon meg, hogy miért fontos, említendô.
Fajlistákat és/vagy számlálási adatokat teljességgel nem kell megadni mint az
adatlap részét, de csatolni kell ha az rendelkezésre áll.
19. A terület társadalmi és kulturális értékei: a fôbb társadalmi értékek (pl. turizmus,
szabadtéri pihenés, oktatás, tudományos kutatás, mezôgazdasági termelés,
legeltetés, vízellátás, haltermelés) és kulturális értékek (pl. történelmi vonatkozások,
vallási jelentôség) számbavétele (további részletek adhatók késôbb a 25–27.
pontokban). Ahol csak lehetséges jelezze, hogy mely értékek vannak összhangban
a természetes vizes területi folyamatokkal és ökológiai karakterrel, s melyek
azok amelyek a nem fenntartható használatból származnak vagy káros ökológiai
változásokat eredményezhetnek.
20. Földtulajdoni szerkezet: a vizes terület és környezetére vonatkozó földtulajdon
szerkezeti adatok (pl. állami, provinciális, önkormányzati, magán, stb.). Magyarázza
meg a speciális kategóriákat, melyek jellemzôk az adott országra vagy régióra.
21. Jelenlegi földhasználat: a fô emberi tevékenységek felsorolása (a) magán
a ramsari területen (b) a környezô területeken és a vízgyűjtôn. Adjon információt
a lakosság méretérôl a területen, leírva a fôbb emberi tevékenységeket és
földhasználati formákat a vizes területen, mint háztartási és ipari vízkivétel/ellátás,
öntözés, mezôgazdaság, legeltetés, erdészet, halászat, aquakultúra és vadászat. Ha
lehetséges minden használati módnak meg kell adni a viszonylagos jelentôségét a
vizes terület vonatkozásában. A (b) részben összegezze azon földhasználati módokat,
melyeknek direkt hatása lehet a vizes területre, valamint azt a földhasználatot
is, melyet a vizes terület befolyásolhat a tôle lentebb elhelyezkedô szakaszokon.
22. A terület ökológiai jellegét kedvezôtlenül befolyásoló tényezôk: ez a rész
tartalmazza a tevékenységekben és földhasználatban beállt változásokat, valamint
a fôbb fejlesztési projekteket a területen, a vízgyűjtôn vagy máshol, mely kedvezôtlen
hatással volt, van vagy lehet a terület természetes ökológiai karakterére
(pl. vizháztartás megváltoztatása, feliszapolódás, lecsapolás, melioráció, szennyezés,
túllegeltetés, túlzott emberi zavarás, túlzott vadászat és halászat). A szennyezésrôl
szóló részben meg kell említeni a toxikus vegyi anyagokat és forrásukat.
Ezekbe beletartoznak az ipari és mezôgazdasági szennyezôk és más kibocsájtások.
Természetes folyamatokat, beleértve a növényi szukcessziót is, melyek hatással
voltak, vannak vagy lehetnek az ökológiai karakterre részletezni szükséges a
monitorozás elôsegítése érdekében. Ahol lehetséges meg kell különböztetni a potenciális
vagy már meglevô kedvezôtlen tényezôket, ahogy a területen vagy azon
kivül megjelenôket is, de amelyek mégis hatással lehetnek e területre. Sorolja fel
a betelepített egzotikus fajokat, s adjon információt arról is, hogy hogyan és miért
lettek betelepítve. Minden esetben ahol adatok rendelkezésre állnak, szolgáltasson
mérhetô/számszerűsíthetô információt, hogy elôsegítse az ökológiai karakter pontos
monitorozását.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
92
23. Megvalósított természetvédelmi intézkedések: részletek a vizes területen
vagy annak környezetében létesített bármilyen védett területrôl, valamint bármilyen
védelmi intézkedésrôl a területen, mint fejlesztési korlátozások, az élôvilág
számára hasznos kezelési gyakorlat, vadászati tiltások, stb. Adjon információt bármilyen
monitorozási vagy felmérési mószerrôl vagy rendszerrôl ami a területen jelen
van. Írja le bármilyen fokú alkalmazását a területen a ramsari bölcs hasznosítás
irányelveinek (4.2 Ajánlás) valamint az azt kiegészítô útmutatásnak (5.6 Határozat).
Ha védett területet létesítettek, adja meg annak létesítési dátumát és kiterjedését,
van-e kezelési terve, hivatalosan elfogadott-e és végrehajtották-e azt.(A
Szerzôdô Felek Konferenciája elrendelte kezelési tervek kidolgozását minden
Ramsari területre.) Bármilyen alkalmazását a „vízgyűjtô” szemléletű integrált kezelési
elveknek vagy tengerparti területeken a tengerparti integrált kezelési elveknek
meg kell említeni. Ha a vizes terület csak egy bizonyos része esik bele a védett
területbe azt meg kell említeni. Ahol lehetséges, meg kell adni a szabályozás és
végrehajtás hatékonyságának értékelését a védett területek esetében. Le kell írni a
helyi közösségek és ôslakosság bevonásának módját a terület kezelésébe. Részletezni
kell a Montreux-I Listára való kerülést és/vagy leírni a Ramsari Kezelés-Útmutatási
Eljárás látogatásokat.
24. Javasolt, de meg nem valósított természetvédelmi intézkedések: bármilyen
a területre javasolt természetvédelmi intézkedés részletei, beleértve bármilyen törvénykezési,
védelmi és kezelési javaslatot. Összegezze bármilyen hosszabb távú
javaslat történetét, mely még nincs végrehajtva, s tegyen különbséget azon javaslatok
között, melyek már hivatalos kormányzati szerveknek meg lettek küldve,
valamint azok között, melyek még nem kaptak hivatalos kormányzati támogatást,
mint publikált jelentések ajánlásai, szakértôi megbeszélések határozatai. Említsen
meg bármilyen már létezô (vagy kidolgozás alatt levô) kezelési tervet, de amelyet
még nem hajtottak végre.
25. Folyó tudományos kutatás és annak feltételei: bármilyen folyamatban levô
kutatás részletei és információi, létezô speciális kutatási lehetôségekrôl.
26. Folyó természetvédelmi oktatás: bármilyen létezô természetvédelmi oktatási és
képzési program vagy feltételek, lehetôségek részletei, valamint megjegyzések az
adott vizes terület oktatásban betölthetô szerepével kapcsolatosan.
27. Folyó pihenô tevékenység és turizmus: részletek a vizes terület jelenlegi rekreációs
és turisztikai célú használatáról, beleértve a meglevô és tervezett lehetôségeket.
Adja meg az odalátogató turisták éves mennyiségét, jelezze, hogy a turizmus
szezonális-e és milyen típusú.
28. Közigazgatás: azon kormányzati szervezet neve, mely a) területi fennhatósággal
bír a vizes terület felett pl. országos, regionális vagy helyi stb., és azon szervezet
neve, mely b) funkcionális fennhatósággal bír a természetvédelmi célok megvalósításáért,
pl. minisztériumok.
29. Kezelô szervezet: a vizes terület védelméért és kezeléséért közvetlenül felelôs
helyi szervezet neve és címe.
30. Idézett szakirodalom: a vizes területre vonatkozó kulcsfontosságú szakirodalom
93
felsorolása, beleértve kezelési terveket, fôbb tudományos jelentéseket és szakirodalmi
hivatkozásokat. Mikor igen nagy mennyiségű szakirodalom áll rendelkezésre
csak a legfontosabbakat kell idézni, elônyben részesítve a legfrissebb, jelenlegi
szakirodalmat, mely komoly bibliográfiai hivatkozást tartalmaz. Ha lehetséges a
legfontosabb szakirodalom utánnyomatait vagy másolatát csatolni kell.

---

A Ramsari Egyezmény kézikönyve
94
7. Függelék
Ramsari területek adatlapja – magyarázó jegyzetek
és irányelvek
I. Melléklet: ramsari rizes terület típusok
A kódok a Ramsari „vizes terület típusok” osztályozási rendszerén alapulnak, melyet
a Szerzôdô Felek Konferenciája a 4.7 Ajánlásban elfogadott, majd a VI.5 Határozatban
módosított. Az itt felsorolt kategóriák egy széles keretet szándékoznak szolgáltatni
ahhoz, hogy minden területen gyorsan megállapíthatók legyenek az ott elôforduló fôbb
vizes terület típusok.
RAMSARI VIZES TERÜLET TÍPUSOK
Tengeri/Tengerparti
A – Állandó sekély tengeri vizek, melyek apálykor nem mélyebbek 6 méternél;
ide tartoznak a tengeröblök és szorosok.
B – Ár-apály zóna alatti sekély tengeri területek fenéken rögzült hinárosai; ide tartoznak
kelp mezôk, tengeri fűmezôk, trópusi tengeri rétek.
C – Korallszirtek
D – Sziklás tengerpartok; ide tartoznak sziklás nyíltvizi szigetek, tengeri sziklák.
E – Homokos, kavicsos vagy köves partok; ide tartoznak homokzátonyok és szigetek,
dűnerendszerek.
F – Torkolatok vizei; ide tartoznak az torkolatok állandó vizei és a delták torkolati
rendszere.
G – Ár-apály zóna beli iszap-, homok- és sós felszínek
H – Ár-apály zóna beli mocsarak; ide tartoznak: sós mocsarak, sós rétek, dagadó sós
mocsarak, valamint ár-apály zóna feletti brakk és édesvízű mocsarak.
I – Ár-apály zóna beli erdôs vizes területek; ide tartoznak a mangrove mocsarak,
nipah mocsarak és ár-apály zóna feletti édesvízű mocsárerdôk.
J – Parti brakk/sós lagunák melyeknek legalább egy keskeny kijárata van a tengerre.
K – Parti édesvizű lagunák; ide tartoznak az édesvizű delta lagunák is.
Szárazföldi Vizes Területek
L – Állandó kontinentális delták
M – Állandó folyamok/folyók/patakok beleértve a vízeséseket.
N – Szezonális/idôszakos/rendszertelen folyamok/folyók/patakok.
O – Állandó édesvízű tavak (8 ha fölött); beleértve a nagy holtágakat.
P – Szezonális/idôszakos/ édesviízű tavak (8 ha fölött); beleértve az ártéri tavakat.
Q – Állandó sós/brakk/szikes tavak
R – Szezonális/idôszakos sós/brakk/szikes tavak és felszínek*
Sp – Állandó sós/brakk/szikes mocsarak/pocsolyák
Ss – Szezonális/idôszakos sós/brakk/szikes mocsarak/pocsolyák*
Tp – Állandó édesvizű mocsarak/pocsolyák; kistavak (8 ha alatt), mocsárrétek,
mocsarak vízbôl kiemelkedô növényzettel, melyek a vegetációs periódus
túlnyomó részében vízhez kötöttek.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
95
Ts – Szezonális/idôszakos édesvizű mocsarak/ pocsolyák; beleértve a préritavakat,
idôszakosan elöntött réteket, sás-réteket.*
U – Nem erdôsült tôzegesek; beleértve a bokros vagy nyílt tôzegterületeket, mocsarakat,
lápokat.
Va – Alpesi vizes területek; beleértve az alpesi réteket valamint a hóolvadásból
származó idôszakos vizeket.
Vt – Tundrai vizes területek; beleértve a tundra-tavakat valamint a hóolvadásból
származó idôszakos vizeket.
W – Bebokrosodott vizes területek; bokrosodott mocsarak, bebokrosodott édesvizű
mocsárrétek, bokros karr, égeres sűrűk.*
Xf – Édesvizű, befásodott vizes területek; beleértve az édesvizű mocsárerdôket,
idôszakosan elárasztott erdôket, befásodott mocsarakat.*
Xp – Beerdôsült tôzegesek; tôzeg mocsárerdôk.*
Y – Édesvizű források; oázisok.
Zg – Geotermális vizes területek.
Zk – Felszín alatti karszt és barlangi hidrológiai rendszerek.
* Ahol az alkalmazható, beleértendôk: ártéri vizes területek, mint idôszakosan elárasztott
gyepek (beleértve a természetes nedves réteket),bokrosok, fás területek és erdôk.
„Ember alkotta” vizes területek
1 – Akvakultúra (pl. hal, rák) tavak.
2 – Tavak; beleértve a farmi kistározókat, itató tavakat, kis víztárolókat
(kisebb mint 8 ha kiterjedés).
3 – Öntözött területek; beleértve az öntözô csatornákat, rizsföldeket.
4 – Idôszakosan elárasztott mezôgazdasági területek.#
5 – Sókitermelô helyek; sópárló tavak, sós területek.
6 – Víztározók;víztározók, tározótavak, gátak (általában nagyobbak mint 8 ha).
7 – Kotrások; kavics/téglavetô/agyag gödrök, anyag gödrök, bányagödrök.
8 – Szennyvíz kezelô területek; szennyvíz telepek, ülepítô tavak, oxidációs
medencék, stb.
9 – Csatornák, lecsapoló csatornák, árkok.
# Beleértve az intenzíven kezelt vagy legeltetett nedves réteket, legelôket.
96
8. Függelék
A Montreux-i Jegyzék
Azon ramsari területek jegyzéke ahol az ökológiai jelleg változás megjelent,
megjelenôben van vagy lehetséges, hogy meg fog jelenni
(Az 5.4 Határozat melléklete) [lásd még a Kézikönyv 10. Függelékét is.]
1. Az Egyezmény Irodája a Montreux-i Jegyzéket eredetileg az INF.C.4.18 dokumentum
224. paragrafusában felsorolt területek alapján állította össze, melynek alapját
a Szerzôdô Felek 4. Konferenciájára küldött nemzeti jelentések alkották. A továbbiakban
mindazon területeket fel kell venni a Montreux-i Jegyzékbe, amelyek az
Egyezmény Irodájának a tudomására jutnak, s átesnek azon az eljáráson, mely az
alábbiakban van (2-4 pontok) vázolva.
2.Az Egyezmény Irodájának tudomására jut, hogy egy terület ökológiai karaktere
lehet, hogy megváltozott, megváltozik vagy megváltozhat technológiai fejlesztés,
szennyezés vagy egyéb emberi tevékenység eredményeképpen.
3.Ha még megfelelô konzultációk nincsenek folyamatban, úgy az Egyezmény Irodája
fell kell vegye a kapcsolatot az érintett Szerzôdô Féllel és további információkat
kell bekérjen az említett terület állapotára vonatkozólag.
4.Amikor egy ilyen konzultációt követôen megerôsítik, hogy egy területen végbement,
éppen végbemegy vagy végbe fog menni az ökológiai jelleg változása,
az Egyezmény Irodája egyetértésben az érintett Szerzôdô Féllel, valamint
konzultálva a Tudományos Technikai Tanácsadó Testülettel, felveszi a területet
a Montreux-i Jegyzékbe.
5.A Montreux-i Jegyzék azt is kell jelezze, hogy mely területeken történt meg vagy
folyik a Monitorozó Eljárás,valamint azt is, hogy melyek azok a területek, ahol a
Szezôdô Felek azonosították és/vagy már elkezdték a javító intézkedések végrehajtását.
A Szerzôdô Felek éves jelentéseket kell küldjenek az Egyezmény Irodájának
a jegyzékbe vett területek védelmi állapotáról.
6.Az Egyezmény Irodája egyetértésben az érintett Szerzôdô Féllel, valamint konzultálva
a Tudományos Technikai Tanácsadó Testülettel, törli a területet a Montreux-i
Jegyzékbôl, ha megkapta a területen sikerrel végrehajtott javító tevékenységekrôl
szóló dokumetációt, vagy azon okok leírását amibôl kitűnik, hogy a terület ökológiai
jellegében valószínűleg nem várható a változás.
7.A Montreux-i Jegyzéket mint a Ramsari adatbázis egy részét kell fenntartani és folyamatosan
karban tartani. A Jegyzék másolatát kérésre a Szerzôdô Fél vagy
egyéb érdeklôdô szervezet rendelkezésére kell bocsátani, de mindenesetre a Ramsari
Lista rendszeres megküldésének is részét kell képezze.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
97
9. Függelék
A listába vett területek ökológiai jellegének munkadefiníciója,
leírásának és megôrzésének útmutatója, és a Montreux-i Jegyzék
működtetésének útmutatója
(A VI.1 Határozat melléklete)
1. Munkadefiníciók
1.1 Ökológiai jelleg:
Az „ökológiai karakter” a vizes területek biológiai, kémiai és fizikai össztevôinek
szerkezetét és egymáshoz való viszonyát, hatását jelenti. Ezek az ökoszisztémák
önálló folyamatai, funkciói, jellemzôi és értékei egymásra hatásából származnak.
1.2 Az ökológiai karakter változása:
Egy vizes terület „ökológiai* karakter változása”, annak minden olyan folyamatában
vagy funkciójában beállt csökkenést vagy kiegyensúlyozatlanságot jelenti, melyek
fenntartják a vizes területet, annak termékeit, tulajdonságait és értékeit.
A következô, vizes területek folyamataira, funkcióira, értékeire, termékeire és tulajdoságaira
vonatkozó jegyzetek a Ramsar Convetion Manual (Davis, 1990); Wetland Conservation:
A Review of Current Issues and Required Action (Dugan, 1990); „Building a
new approach to the investigation and assesment of wetland ecosystem functioning” in
Mitsch, Global Wetlands: Old World an New (Maltby, 1994); és „Defining new procedures
of functional assessment, for European river marginal wetland ecosystems” (Maltby,
nyomtatás alatt) című művekbôl származnak.
Folyamatok azok a változások és reakciók, melyek természetesen jelennek meg a vizes
területek rendszereiben. Ezek lehetnek fizikaiak, kémiaiak és biológiaiak.
Funkciók azok a tevékenységek vagy történések, melyek természtesen jelennek meg a
vizes területeken, az ökoszintémák szerkezete és folyamatai közötti egymásra hatások
eredményeképpen. A funkciók magukba foglalják az árvízszabályozást; a
tápanyag, hordalék és szennyezô anyag visszatartást; tápláléklánc fenntartást; partvonal
stabilizálást és erózió szabályozást; vihar védelme; valamint helyi klimatikus
kiegyenlítést, különösen csapadék és hômérséklet tekintetében.
Értékek a társadalom számára érzékelhetô hasznot jelentik, mely lehet direkt vagy indirekt
és a vizes területek funkcióiból származik. Ezek az értékek magukba foglalják
az emberi jólétet, a környezet minôséget és az élôvilág támogatását.
* Egy terület ökológiai karakter változása alatt kedvezôtlen változást értünk, az Egyezmény 3.2 paragfausával, valamint
a 4.8 Ajánlással összhangban, mely a Montreux Jegyzéket megalkotta. A meghatározás kifejezetten emberi tevékenységek
által okozott kedvezôtlen változásra utal. Kizárja a vizes területeken megjelenô természetes fejlôdési folyamatokat.
Ugyancsak elismeri, hogy rekonstrukciós és/vagy rehabilitációs programok okozhatnak ember-indukálta pozitív ökológiai
változásokat is.
98
Termékek, melyeket a vizes területek szolgáltatnak: vadon élô állatok; halászat;
erdészeti erôforrások; takarmányforrások; mezôgazdasági erôforrások; vízellátás.
Ezeket a termékeket a vizes területek biológiai, fizikai és kémiai össztevôinek
egymásra hatása generálja.
Tulajdonságok alatt egy vizes terület biológiai sokféleségét, és egyedi kulturális és
örökségi vonásait értjük. Ezek a tulajdonságok bizonyos használatokhoz, vagy
különleges termékek elôállításához vezethetnek, de lehet természetükbôl fakadó,
belsô, nem számszerűsíthetô jelentôségük is.
2. Útmutató a listába vett területek ökológiai jellegének
leírásához és fenntartásához
2.1 Igen fontos, hogy egy terület ökológiai karakterét a Szerzôdô Fél leírja akkor, mikor
azt a Ramsari Listára jelöli, a ramsari vizes területek adatlapja (a 4.7 Ajánlás
szerint elfogadva) kitöltése által. A Tudományos Technikai Tanácsadó Testület
(TTTT) korlátozott számú módosítást javasolt az adatlap kitöltési útmutatójába, annak
érdekében, hogy a szolgáltatott adatok alkalmasabbak legyenek az ökológiai
karakter megítélésére. Ezek a módosítások lentebb csatolva vannak.
2.2 Az információ források, melyeket a Szerzôdô Felek számba vehetnek az ökológiai
karakter leírásakor magukba foglalhatnak nemzetközi, nemzeti és regionális tudományos
vizes terület felméréseket; már létezô terület specifikus kezelési terveket;
és egyéb nem terület specifikus tudományos felméréseket és jelentéseket.
2.3 A Szerzôdô Feleket arra kérik, hogy az adatlapon szolgáltatott adatokat minden
hatodik évben (pl. minden második Konferencián) megerôsítsék és szükség szerint
ellássák az Irodát a megújított Adatlapokkal. A köztes idôszakban, a listába
vett területeken történt változásokról szóló sürgôs információkat a bevált napi
kapcsolatokon keresztül kell közölni az Irodával, valamint a három évente esedékes
Nemzeti Jelentések által.
2.4 Egy listába vett terület ökológiai karakterváltozását az alapállapottal összevetésben
kell megítélni, melyet a ramsari vizes területek adatlapján, a Listára való jelôléskor
(vagy az adatlap Irodához való megküldésekor) adtak meg, együtt mindazon információkkal,
melyeket késôbbi idôpontokban kaptak meg.
2.5 A kiértékeléskor kötôdni kell a ramsari kritériumokhoz vagy azokhoz a kritériumokhoz,
melyeknek a terület megfelelt a Ramsari Listára való jelöléskor. A kritériumok
használata jelezheti a vizes terület bizonyos hasznainak és értékeinek az elvesztését,
mely az ökológiai karakterváltozás eredménye lehet. Ugyanakkor ez
csak egy részét alkotja a szükséges kiértékelésnek, mivel vizes területek funkcióinak
és értékeinek jelentôs csökkenése beállhat úgy is, hogy az nem sért meg
egyetlen Ramsari Kritériumot sem.
2.6 Egy hatékony monitorozás és felmérési program elôfeltétele egy vizes területen
végbement ökológiai karakter változás megítélésének. Egy ilyen program szerves
része egy vizes terület kezelés tervezésnek (lásd az 5.7 Határozat mellékletét), és
lehetôvé kell tegye a funkciók és értékek teljes figyelembevételét amikor a válto-
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
99
zás méretét és jelentôségét itélik meg. A vázlata egy hatékony monitorozási program
megtervezésének, mely a segítségére lehet a Szerzôdô Feleknek, az alábbiakban
csatolva van.
2.7 A monitorozás meg kell adja minden területre és adott idôszakra vonatkoztatva az
ökológiai paraméterek természetes váltakozásának tartományát. Az ökológiai jelleg
változás akkor áll be, mikor ezek a paraméterek kivül esnek normális tartományukon.
Tehát, a monitorozáson túl, a változás kiterjedésének és jelentôségének
megítélése is szükséges, figyelembe véve a tényt, hogy minden vizes területnek
szüksége van egy kedvezô védelmi állapotra.
2.8 Bizonyos esetekben egy Szerzôdô Fél úgy dönthet, hogy rekonstruál egy vizes
területet és az ökológiai karaktert egy olyan állapotra állítja vissza amely a Listára
való jelölés elôtti idôkre volt jellemzô. Ilyen rekonstrukciós programok esetén,
egy új adatlapot kell kiállítani, hogy egy új alapállapotot írjon le, mely lehetôvé
teszi, bármilyen késôbb beállt változások kiértékelését. Az információ kell tartalmazza
a rekonstrukció által elérni kivánt cél állapotot is.
2.9 Ramsari vizes területek adatlapja Kitöltési
Útmutatójának kiegészitései
2.9.1 Annak érdekében történik a Útmutatónak a kiegészítése, hogy emelje mindazon
információk értékét, melyek a vizes területek ökológiai karakterének
leírását és megítélését szolgálják. Az útmutató új bekezdései a következôket
hangsúlyozzák:
i) megad egy alapállapotot az által, hogy leírja a terület funkcióit, termékeit
és tulajdonságait, melyek annak nemzetközi jelentôségű hasznát
és értékeit képezik (ez szükséges, mivel a létezô ramsari kritériumok
nem fedik le a vizes területek hasznának és értékeinek teljes skáláját,
melyek figyelembe vehetôk, amikor egy változás lehetséges kihatásait
értékeljük egy adott területen);
(i) információt szolgáltat az emberindukálta tényezôkrôl, melyek befolyásolták
vagy jelentôsen befolyásolhatják a nemzetközi jelentôségű hasznot
és értékeket;
iii) információt szolgáltat a területen folyó (vagy tervezett) monitoring és
felmérési módszerekrôl;
iv) információt szolgáltat a szezonális és/vagy hosszú távú „természetes”
változások normális változékonyságáról és amplitudójáról (pl. növényzet
szukcessziója, epizód/katasztrófa ökológiai eseményekrôl, mint pl.
hurrikánok), melyek befolyásolták vagy befolyásolhatják a terület ökológiai
karakterét.
2.9.2 El kell ismerni, hogy sok terület esetében ilyen információ nem ismert jelenleg
vagy nem áll készen, rendelkezésre. Az adatlapok is, csak egy pillanatfelvételt
képviselnek. Akárhogy is az adatlapon szolgáltatot információk
100
azt a minimumszintet képviselik, melyek feltétlenül szükségesek egy listába
felvett terület ökológiai karakterének megôrzését szolgáló kezelési lépések
meghatározásához. Az új adatok gyűjtésekor, vagy meglevô adatok kiértékelésekor
a Szerzôdô Felek azokra a területekre kell hangsúlyt fektessenek,
ahol egy magas-közepes kockázata áll fenn az ember indukálta változásnak,
egy magas-közepes ökológiai kárral, mely a haszon és az értékek egy állandó
vagy hosszú-közép távú degradációjával járhat. Szükség lehet egy nemzetközi
technikai/financiális együttműködésre annak érdekében, hogy a listára
felvett területekrôl adatokat gyűjtsenek, különösen a fejlôdô országok
esetében.
2.9.3 Minden új, a listába felvett területet a fent megadott módon kell leírni. Azon
területek esetében, melyeknek adatlapjait már elküldték az új leírást a következô
hatéves aktualizálásnál kell végrehajtani (lásd VI.13 Határozat).
Ugyanakkor a nemzeti jelentések egy lehetôséget szolgáltatnak új adatok
közlésére.
2.10 Egy hatékony vizes terület monitoring program
tervezésének vázlata
2.10.1 Ahhoz, hogy aktuális vagy potenciális ökológiai karakter változásokat kimutassunk,
rendszeres monitorozásra van szükség. A monitorozást úgy
határozza meg a „További útmutatás a bölcs használat elméletének megvalósításához”
dokumentum (az 5.6 Határozat melléklete), mint „bármelyik
vizes területen az ökológiai karakter változás mérésének folyamata
egy adott idôszakon belül”. A monitoring abban különbözik az általános
felméréstôl, hogy annak speciális oka és módszere van különleges adatok
és információk gyűjtésére.
2.10.2 Az útmutatás azt is kiemeli, hogy a monitoring nem igényel automatikusan
igen bonyolult technológiát és nagy anyagi befektetést, valamint az
intenzitás különbözô szintjein hajtható végre. Hangsúlyozza, hogy igen
sokféle monitorozási technika áll rendelkezésre, s mindegyik Szerzôdô
Fél a maga prioritásaihoz és rendelkezésére álló forrásaihoz legmegfelelôbb
technikát kell válassza.
2.10.3 Ideális esetben a monitoring, egy terület specifikus vizes terület kezelési
terv szerves részét kell képezze, úgy ahogy azt az 5.7 határozat leírja.
Ugyanakkor ott is végrehajtható egy monitoring program ahol még nem
áll rendelkezésre egy kezelési terv (habár egy kezelési terv keretei nélkül
bonyolult végrehajtani egy monitoring program eredményeit).
(A vázlat folyamatábráját lásd a következô oldalon.)
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
101
Egy vizes terület monitorozási program tervezési vázlata
A vázlat, melyet e táblázatban közlünk, nem egy megmásíthatatlan recept bármilyen monitorozás program számára.
Egyszerűen lépések sorozatát adja meg egy logikai sorrendben, melyet vizes területeket kezelôk és tevezôk
használhatnak együttműködve a helybéli használókkal és kezelôkkel, hogy olyan monitorozási programot
tervezzenek, mely megfelel sajátos körülményeiknek és szükségleteiknek. A nyilak azt a visszajelzést jelölik,
mely lehetôvé teszi a monitorozási program hatékonyságának kiértékelését a célok elérése érdekében. E vázlat a
„A Framework for Designing a Monitoring Programme” (Finlayson, 1995) című íráson alapszik, mely a MedWet
Methodological Guide for Monitoring Programmes in Mediterranean Wetlands számára készült.
• Világosan és félreérthetetlenül megállapítani
• Ismert kiterjedését és legvalószínűbb okát megállapítani
• Alapállapoti helyzetet megállapítani
• Az információgyűjtés alapjául szolgál
• Megfelelô idôn belül elérhetô és megvalósitható kell legyen
• A feltételezés, mellyel szemben a célkitűzést vizsgáljuk
• Alátámasztja a célkitűzést és tesztelhetô
• Probléma specifikus és információt ad a hipotézis teszteléséhez
• Bármilyen változást képes érzékelni, jelentôségét kiértékelni
• Azonosítja vagy tisztázza a változás okát
• Megállapítani, hogy a monitorozás lehet-e rendszeres/folyamatos
• A mintavételi programot befolyásoló tényezôk kiértékelése: jól
• képzett munkaerô; mintavételi területek elérhetôsége; speciális
• felszerelés rendelkezésre áll-e, megbízható-e; az adatok elem-
• zésének és interpretálásának eszközei; az adatok és információk
• használhatósága; idôbeni jelentések eszközei.
• Megállapítani, hogy az adatgyűjtés és kiértékelés költségei
• beleférnek-e a meglevô költségvetésbe.
• A módszerek és speciális eszközök tesztelésének és
• finomhangolásának ideje
• A közreműködô személyzet képzési szükségleteinek értékelése
• Az adatok elemzése és interpretálása, eszközeinek megerôsítése
• A személyzet képzése minden mintavételezési módszerben
• Minden mintát dokumentálni kell: idô és hely; személyek neve;
• mintavételi módszerek; felhasznált eszközök; tárolás vagy
• szállítás eszközei; minden módszerbeli változás
• A mintákat idôben feldolgozni és minden adatot dokumentálni:
• idô és hely; személyk neve; feldolgozási módszerek; felhasz-
• nált eszközök; bármilyen változás a jegyzôkönyvekben
• A mintavételezést és adatfeldolgozást szigorú és tesztelt mód-
• szerekkel kell végezni
• Az elemzéseket dokumentálni kell: idô és hely (vagy a minta-
• vételi terület határai); az elemzô személyek nevei; alkalmazott
• módszerek; alkalmazott eszközök; adat tárolási módok
• Jelenteni és bemutatni minden eredményt idô/költséghatékonyan
• A jelentés tömör kell legyen és jelezze, hogy a hipotézist támo-
• gatta-e vagy sem
• A jelentés kezelési javaslatokat kell tartalmazzon, beleértve a
• további monitoringot
Problémák/Kérdések
Célkitűzés
Hipotézis
Módszerek és változók
Megvalósíthatóság/
költséghatékonyság
Elôtanulmány
Mintavételezés
Elemzések
Jelentés
102
3. A Montreux-i Jegyzék működtetésének útmutatója
3.1 A Montreux-i Jegyzék az Egyezmény fô eszköze arra, hogy kiemelje azokat a területeket,
ahol kedvezôtlen ökológiai karakterváltozás történt, történik vagy lehetséges,
hogy történni fog és éppen ezért megkülönböztetett természetvédelmi odafigyelést
érdemel. A ramsari adatbázis részeként kell fentartani és folyamatosan
aktualizálni.
3.2 A következô eljárást kell követni mikor megfontolják egy listába vett területnek a
Montreux-i Jegyzékbe való felvételét:
3.2.1 Egy Szerzôdô Fél kérheti egy terület Montreux-i Jegyzékbe való felvételét,
ökológiai karakterének lehetséges vagy aktuális kedvezôtlen változása miatt,
annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a beavatkozásra vagy támogatásra.
Más úton, ha az iroda kap információt partner szervezeteitôl, más
nemzetközi vagy nemzeti NGOk-tól vagy egyéb érdekelt testülettôl a lehetséges
vagy aktuális kedvezôtlen ökológiai változásról, úgy felhívhatja az
érintett Szerzôdô Fél figyelmét erre és megkérdezheti vajon a ramsari terület
felvehetô-e a Montreux-i Jegyzékbe. Egy terület csak az érintett Szerzôdô
Fél beleegyezésével vehetô fel a Jegyzékbe.
3.2.2 Az Iroda át fogja adni a partnerszervezeteitôl, más nemzetközi vagy nemzeti
NGOk-tól vagy egyéb érdekelt testülettôl kapott információt az érintett Szerzôdô
Félnek együtt egy jól megfogalmazott, önkéntes kérdôívvel (lásd
„Montreux-i Jegyzék – Kérdôív” lentebb), melyet normálisan három hónapon
belül kell visszaküldeni. Mindenesetre, ennek a határidônek rugalmasnak
kell lennie, hogy figyelembe vehesse a fejlôdô országok körülményeit,
valamint azon Szerzôdô Felekét melyeknek gazdasága átmeneti állapotban
van.
3.2.3 A kitöltött kérdôívet, a Szerzôdô Fél beleegyezésével az Iroda megküldi a
Tudományos Technikai Tanácsadó Testületnek véleményezésre összhangban
„A Listába vett területek ökológiai karakterének munkadefiniciója, leírásának
és megôrzésének útmutatója, és a Montreux-i Jegyzék működtetésének
útmutatója”-val.
3.2.4 Minden technikai megjegyzés vagy tanács, melyet a TTTT ad továbbítva lesz
az Iroda által a Szerzôdô Feleknek és annak a forrásnak, ahonnan az Iroda
az elsô információt kapta (ha az más volt mint a Szerzôdô Fél).
3.2.5 Az Iroda megbeszélia Szerzôdô Féllel a TTTT által adott megjegyzéseket és
tanácsokat azzal a céllal, hogy meghatározzák a megteendô lépéseket beleértve
azt a döntést is, hogy a terület bekerüljön-e a Montreux-i Jegyzékbe.
A TTTT és egyéb érdekelt szervezetek, amikor az helyénvaló, informálva
lesznek a Szerzôdô Fél döntésérôl az Irodával való egyeztetések után.
3.2.6 A Szerzôdô Felek három évenkénti nemzeti jelentéseik keretén belül külön
jelentést kell szolgáltassanak az Egyezmény Irodájának, a Montreux-i Jegyzékbe
felvett területeik védelmi állapotára vonatkozólag. Ha szükséges, az
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
103
Iroda kérésére további információkat is meg kell küldeni.
3.1 A következô eljárást kell követni, mikor megfontolják egy listába vett terület a
Montreux-i Jegyzékbôl való törlését:
3.3.1 Az a Szerzôdô Fél, melynek területén az adott hely van felkéri az Irodát,
hogy törölje a listába vett területet a Montreux-i Jegyzékbôl. Az Iroda más
forrásokból is kaphat arra vonatkozó információt, hogy az ökológiai karakterváltozás
veszélye már nem áll fenn.
3.3.2 Az Iroda megküld az érintett Szerzôdô Félnek egy jól megfogalmazott,
önkéntes kérdívet (lásd „Montreux-i Jegyzék – Kérdôív” lentebb), a kitöltött
kédôívet pedig továbbítja a TTTT-nek véleményezésre összhangban
„A Listába vett területek ökológiai jellegének munkadefiniciója,
leírásának és megôrzésének útmutatója, és a Montreux-i Jegyzék működtetésének
Útmutatója”-val.
3.3.3 Bármilyen kérelem a TTTT-tôl további információkért, együtt a TTTT technikai
megjegyzéseivel és tanácsaival továbbítva lesz a Szerzôdô Félhez. Az
Iroda más forrásokból is kérhet információt.
3.3.4 A Szerzôdô Fél meghívására, az Iroda megszervezhet egy helyszíni látogatást,
ideális esetben az Iroda megfelelô munkatársa, a TTTT regionális tagja
és egyéb megfelelô szakértôk részvételével.
3.3.5 Egy vizes területet a Montreux-i Jegyzékbôl a Szerzôdô Fél kérésére, valamint
a TTTT által adott megjegyzések és tanácsok megfontolása után törölnek.
A végsô döntést a Szerzôdô Fél hozza.
3.3.6 Az Iroda információt fog szolgáltatni a Szerzôdô Fél döntésérôl más érdekelt
szervezeteknek, míg az tiltakozását ki nem fejezi.
„Montreux-i Jegyzék – kérdôív”
(melyet a Szerzôdô Felek Konferenciájának VI.1. határozata fogadott el
Brisbane-ben mint A Montreux-i Jegyzék alkalmazási útmutató kisérô
dokumentumát)
Elsô rész: Adatok a terület Montreux-i Jegyzékbe való felvételének elbírálásához
Feltétlenül szükséges információk
• A terület megnevezése
• A ramsari kritérium, mely alapján a terület nemzetközi jelentôségűvé lett
nyilvánítva
• Az ökológiai jellegváltozás típusa/ a kedvezôtlen változás valószínűsége
• A kedvezôtlen változás oka(i) vagy a kedvezôtlen ökológiai jellegváltozás formája
104
További adatok, melyek csatolhatók
• ramsari területek adatlapja megküldésének idôpontja
• Az Adatlap aktualizálásának idôpontja és forrásai (pl. nemzeti jelentés, országos
vizes terület felmérés, speciális felmérés, stb.)
• Az területbôl származó haszon és értékek
• Az területbôl származó haszon és értékek csökkenésének vagy változásának
mértéke
• A területen folyó monitorozás, ha van (annak technikája, céljai valamint a gyűjtött
adatok és információk jellege)
• Hatásvizsgálati folyamat a területen, ha van (a monitorozásból származó adatokat,
hogyan használják?)
• Az eddig bevezetett (ha történt) vagy tervezett javító és rekonstrukciós
intézkedések
• A Szerzôdô Fél által szolgáltatott mellékletek listája (ha alkalmazható)
• A Ramsari Iroda által szolgáltatott mellékletek listája (ha alkalmazható)
Második rész: Adatok a terület Montreux-i Jegyzékbôl való törlésének
elbírálásához
• A javító, rekonstrukciós vagy fenntartó intézkedések sikere (írja le, ha ez eltérô
a kérdôív elsô részében megadottaktól)
• Javasolt monitorozási és hatásvizsgálati eljárások (írja le ha ez eltérô a kérdôív elsô
részében megadottaktól)
• A terület ökológiai jellege, haszna és értékei rekonstrukciójának, valamint
megtartásának mértéke (adja meg a részleteket)
• A terület Montreux-i Jegyzékbôl való törlésének magyarázata, indoklása
(hivatkozzon a Montreux-i Jegyzék Alkalmazási Útmutatójára valamint
a kérdôív Elsô Részére)
További mellékletek listája (ha alkalmazható)
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
105
10 Függelék
(A 4.7. Határozat 1 melléklete)
Kezelés Útmutatási Eljárás
1.Az Iroda tudomására jut, hogy egy listába vett vizes terület ökológiai jellege változik
vagy valószinűleg meg fog változni technikai fejlesztés, szennyezés vagy
egyéb emberi beavatkozás eredményeképpen.
2.Ahol az megfelelô, az Iroda javasolni fogja az érintett Szerzôdô Félnek,
hogy alkalmazza a Monitoring Eljárást, mostantól Kezelés Útmutatási Eljárást,
ugyanakkor további információkat kér a szóban forgó vizes terület állapotára
vonatkozólag.
3.Ott, ahol ennek az eljárásnak és egyéb információknak az alapján az Iroda azon a
véleményen van, hogy egyértelmű a listába vett vizes terület jelentôs vagy valószinű
ökológiai jellegváltozása, együtt kell működnie az érintett Szerzôdô Féllel vagy
Felekkel, hogy egy elfogadható megoldásra jussanak. Az Iroda felajánlhatja tanácsát
és segítségét a Félnek és Feleknek ha szükséges. Az Iroda köteles tájékoztatni
az Állandó Bizottságot minden olyan akcióról, melyet ezzel kapcsolatosan tett.
4.Ha úgy tűnik, hogy egy elfogadható megoldás nem elérhetô, az Irodának azonnal
kell tájékoztatnia kell az Álladó Bizottságot. Az Állandó Bizottság az elnökén és a
titkáron keresztül, melyet az Iroda ad, tárgyalhatja az ügyet közvetlenül a Szerzôdô
Féllel vagy Felekkel, és ahol az megfelelô egyéb felelôs hivatalokkal és testületekkel
azzal a céllal, hogy segítsen találni egy megoldást.
5.A Jegyzékben beállt változások, vagy az abba felvett vizes területek ökológiai karakterében
beállt változások esetében az Állandó Bizottság intézkedéseket kell tegyen
információk kiküldésére, az Egyezmény 8. cikkely 2(d) paragrafusának megfelelôen,
melyeket a Szerzôdô Felek Konferenciájának következô Találkozóján
megtárgyalnak.
6.Az Iroda rendszeres idôközönként át kell tekintse és jelentést kell tegyen azon területek
védelmi állapotáról, melyekre figyelmét felhívták ennek az eljárásnak a
keretein belül. Annak érdekében, hogy elôsegítse a további intézkedéseket, az
Iroda egy tevékenységi naplót kell vezessen ezzel kapcsolatosan.
106
11. Függelék
Útmutató a bölcs használat elméletének megvalósításához
(A 4.10 Ajánlás melléklete)
Bevezetés
A Ramsari Egyezmény 3.1 Cikkelye úgy rendelkezik, hogy a Szerzôdô Felek „tervezésüket
úgy alakítják ki és hajtják végre, hogy támogassák a Jegyzékbe foglalt vizes területek
megóvását, s lehetôség szerint, a területükön lévô vizes területek bölcs használatát”.
A Szerzôdô Felek 3. Konferenciája (Regina, Kanada, 1987 május 27-tôl június 5-ig) a vizes
területek bölcs használatáról a következô meghatározást fogadta el:
„A vizes területek bölcs használata azok fenntartható használalatát jelenti az emberiség
számára, oly módon, hogy az az ökoszisztémák természetes tulajdonságainak megôrzésével
összegyeztethetô legyen.”
Fenntarható használat: „a vizes területek olyan emberi célú használata, mely a jelen generációk
számára a folyamatos és legnagyobb haszon vételét eredményezi, de ugyanakkor
megtartja azok olyan mérvű potenciálját, hogy kielégíthessék a jövô generációk
szükségleteit és elvárásait is”.
Az ökoszisztémák természetes tulajdonságai: „fizikai, kémiai és biológiai össztevôk, mint
talaj, víz, növények, állatok és tápanyagok, valamint ezek egymásra hatása”.
A bölcs használat rendelkezései vonatkoznak a Szerzôdô Felek területén található
összes vizes területre és az azokat támogató rendszerekre, a Jegyzékben szereplôkre valamint
az összes többire is. A bölcs használat elmélete megkívánja úgy az általános vizes
területekre vonantkozó politikák megfogalmazását és végrahajtását, mint az egyes,
különleges vizes területek bölcs használatát. Mindezen tevékenységek szerves részét
képezik a fenntartható fejlôdésnek.
Kívánatos, hogy hosszú távon minden Szerzôdô Fél rendelkezzék átfogó nemzeti vizes
terület politikával, melynek megfogalmazásai megfelelnek a nemzeti intézményrendszereknek.
Amint azt a bölcs használatról szóló munkacsoport (Reginai Konferencia) jelentése
is elismeri, a nemzeti vizes terület politikák kidolgozása egy hosszabb távú folyamat
lesz, de azonnali intézkedéseket kell tenni a bölcs használat elôsegítésére.
Nemzeti vizes terület politikák kidolgozása
A nemzeti vizes terület politikák lehetôség szerint minden, vizes területekkel kapcsolatos
problémával és tevékenységgel kell hogy foglalkozzanak nemzeti szinten. Különbözô
csoportosítási lehetôségek:
1.Az intézményi és szervezeti felépítés javítását célzó tevékenységek, beleértve:
a) azon intézményi megegyezéseket, melyek lehetôvé teszik a felelôsöknek,
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
107
hogy felismerjék a vizes területek megóvásának lehetôségeit, valamint, hogy
a vizes területekkel kapcsolatos prioritások hogyan építetôk be a tervezési
folyamatokba; és
b) olyan mechanizmusok és eljárások kidolgozása, melyek bevezetik a vizes
területekkel és az azokat támogató rendszerekkel kapcsolatos projektek tervezésébe
és végrahajtásába az integrált és mutidiszciplináris megközelitési
módot, mely biztositja a vizes területek megôrzését és fenntartható fejlesztését.
2.A törvénykezést és kormányzati politikákat befolyásoló tevékenységek, beleértve:
a) a meglevô törvénykezés és kormányzati politikák felülvizsgálata (beleértve a
támogatásokat és ösztönzô rendszereket), melyek hatással vannak a vizes
területekre;
b) ahol az megfelelô, a meglevô törvénykezés és kormányzati politikák alkalmazása
a vizes területek védelme érdekében;
c) szükség szerint új törvénykezés és politikák elfogadása; és
d) olyan fejlesztési alapok használata, melyek lehetôvé teszik a vizes területek
védelmét és fenntartható használatát.
3.Akciók, melyek növelik a vizes területekre és azok értékeire vonatkozó tudást és
figyelmet, beleértve:
a) a vizes területekkel kapcsolatos politikákra, megôrzésre és bölcs használatra
vonatkozó tapasztalatok és információk cseréjét országok között, melyek
elôkészítik és /vagy megvalósítják a nemzeti vizes terület politikákat, vagy
elôsegítik a vizes területek megôrzését.
b) a döntéshozók valamint a köz figyelmének és megértésének növelését,
mely a vizes területek teljes hasznára és értékeire vonatkoznak, a bölcs
használat keretei között. Az értékek és haszon , melyek megjelenhetnek a
vizes területeken vagy azokon kivül:
• hordalék és eróziószabályozás
• árvízvédelem, vízminôség-megôrzés és szennyezôdés-csökkentés
• felszíni és felszín alatti vízutánpótlás fenntartása
• halászat, legeltetés és mezôgazdaság támogatása
• rekreáció és oktatás a társadalom számára
• a élôvilág, különösen a vízimadarak számára területek biztosítása
• szerep az éghajlat szabályozásában;
c) a hagyományos bölcs használati technikák vizsgálata, valamint példa projektek
kimunkálása, melyek bemutatják reprezentatív vizes területek bölcs
használatát; és
d) a megfelelô személyzet képzését olyan tudományokban, melyek elôsegitik a
vizes területekkel kapcsolatos akciók és politikák végrehajtását.
108
4.Nemzeti keretek közötti akciók, a vizes területek állapotának vizsgálatára és a rájuk
vonatkozó prioritások azonosítására, beleértve:
a) a vizes területek nemzeti felmérésének végrehajtását, valamint a területek
osztályozását;
b) minden egyes terület hasznának és értékének megállapítását és kiértékelését
(lásd még 3b);
c) minden egyes terület védelmi és kezelési prioritásának meghatározását,
összhangban az egyes Szerzôdô Felek szükségleteivel és feltételeivel.
5.Egyes vizes területek problémáival foglalkozó akciók, beleértve:
a) már a kezdetektôl fogva, környezetvédelmi megfontolások beépítését, olyan
projektekbe, melyek befolyásolhatják a vizes területeket (beleértve a teljes
környezeti hatásvizsgálatot még az elfogadás elôtt, folyamatos kiértékelést a
végrehajtás alatt, valamint a szükséges környezetvédelmi elôírások teljes
mértékű végrehajtását). A tervezésnek, hatásvizsgálatnak valamint a kiértékelésnek
foglalkoznia kell a vizes terület fölötti szakasz valamennyi projektjével,
a vizes területen megvalósítottakkal, s mindazon másokkal, melyek
befolyásolhatják az adott vizes területet, különös figyelmet fordítva az értékek
és haszon megôrzésére, melyek a 3b pont alatt lettek felsorolva;
b) vizes élôhey rendszerek természeti elemeinek szabályozott használatát, oly
módon, hogy azok nem jelentenek túlhasználatot;
c) kezelési tervek kidolgozását, megvalósítását valamint szükség szerint azok
felülvizsgálatát, bevonva abba a helyi lakosságot és figyelembe véve szükségleteiket;
d) a nemzetközi jelentôségűnek minôsülô vizes területek Ramsari Jegyzékbe
való javaslatát;
e) vizes területeken rezervátumok létesítését, attól függetlenül, hogy szerepelnek-
e a Jegyzékben vagy sem; és
f) vizes területek rekonstrukciójának komoly megfontolását, különösen ahol
azok értékei és haszna lecsökkent vagy degradálódott.
Nemzeti szintű, prioritást élvezô akciók
Attól függetlenül, hogy nemzeti vizes terület politikák elkészültek-e vagy sem, több akcióra
azonnali, nemzeti szintű figyelmet kell szentelni, melyek elôsegítik a nemzeti vizes
terület politikák elkészítését, valamint megelôzik a vizes területek megôrzése és bölcs
használata, gyakorlatban való megvalósításának késlekedését.
A Szerzôdô Felek a „Nemzeti vizes terület politikák kidolgozása” című fejezetben felsoroltakból
természetesen olyan akciókat fognak választani, melyek megfelelnek saját
nemzeti prioritásaiknak és elôírásaiknak. Foganatosíthatnak intézményi, törvénykezési
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
109
és oktatási intézkedéseket (lásd 1,2,3 pontok alatt), ugyanakkor kezdeményezhetnek
felméréseket és tudományos munkákat (mint a 4. pont alatt felsoroltak); így idôben rendelkezésre
fognak állni mindazon intézményes, törvényi és oktatási eszközök, melyek
lehetôvé teszik a tudományos eredményekkel való foglalkozást.
Hasonlóan, Szerzôdô Felek, melyek a vizes területek bölcs használatával kívánnak foglalkozni
még a nemzeti politikák elkészülte elôtt, helyzetül és szükségleteik alapján
megtehetik, hogy:
i) azonosítják a legsürgôsebben figyelmet igénylô problémákat;
ii) lépéseket tesznek egy vagy több azonosított probléma megoldására;
iii) azonosítják a legsürgôsebben beavatkozást igénylô vizes területeket; és
iv) beavatkozásokat hajtanak végre egy vagy több ilyen vizes területen
a „Prioritást élvezô akciók egyes vizes területeken” című fejezetben
leírtaknak megfelelôen.
Prioritást élvezô akciók egyes vizes területeken
Akár csak nemzeti szinten, bizonyos vizes területeken is azonnali akcióra lehet szükség
annak érdekében, hogy nemzetközi jelentôségű vizes területi értékek megsemmisülését
vagy degradációját megelôzzék. Ezek az intézkedések kétséget kizáróan tartalmazni fognak
olyan elemeket, melyeket fentebb az 5. pontban soroltak fel, s a Szerzôdô Felek
azokat fogják válsztani közülük, melyek megfelelnek az ô prioritásaiknak és követelményeiknek.
Amikor olyan projektek tervezését kezdeményezik, melyek befolyásolhatnak fontos vizes
területeket a következô lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy elôsegítsék a
bölcs használat megvalósítsását:
i) már a kezdetektôl fogva, környezetvédelmi megfontolások beépítése, olyan
projektekbe, melyek befolyásolhatják a vizes területeket (beleértve a teljes
környezeti hatásvizsgálatot még az elfogadás elôtt)
ii) folyamatos kiértékelés a végrehajtás alatt;
iii) a szükséges környezetvédelmi elôírások teljes mértékű végrehajtása.
A tervezésnek, hatásvizsgálatnak valamint a kiértékelésnek foglalkoznia kell a vizes
terület fölötti szakasz valamennyi projektjével, a vizes területen megvalósítottakkal,
s mindazon másokkal, melyek befolyásolhatják az adott vizes területet, különös figyelmet
fordítva az értékek és haszon megôrzésére, melyek a 3b pont alatt lettek felsorolva.

---

A Ramsari Egyezmény kézikönyve
110
12. Függelék
További útmutatás a bölcs használat elméletének
megvalósításához
(5.6 melléklet)
Bevezetés
Az 1971-es Ramsari Egyezmény 3.1 Cikkelye úgy rendelkezik, hogy a Szerzôdô Felek
„tervezésüket úgy alakítják ki és hajtják végre, hogy az támogassa a Jegyzékbe foglalt
vizes területek megóvását, s lehetôség szerint a területükön lévô vizes területek bölcs
használatát”.
Az Egyezmény elsô éveiben nehéznek bizonyult a bölcs használatról szóló rendelkezés
alkalmazása. A legnagyobb figyelem a területek Ramsari Jegyzékbe való jelölésére összpontosult,
a globális prioritásokkal összhangban, a nemzetközi jelentôségű területek
megóvásának biztosítása érdekében. Késôbb, midôn az egész világon felismerték a természetvédelem
és a fejlôdés integrálásának alapvetô szükségességét, a Ramsari
Egyezmény Szerzôdô Felei a bölcs használatot az Egyezmény működésének központi
kérdésévé tették.
A bölcs használat elméletét a Szerzôdô Felek Konferenciájának 3., a kanadai Reginában,
1987-ben tartott találkozója határozta meg (3.1 Ajánlás), mint „a vizes területeknek az
emberiség számára elônyös, fenntartható használatát, oly módon, mely harmonizál az
ökoszisztéma természeti elemeinek fenntartásával”.
A Szerzôdô Felek 3. Konferenciája határozott arról is, hogy létrehoz egy, a kritériumokkal
és bölcs használattal foglalkozó munkacsoportot (3.1 Ajánlás), amelyet, többek között,
megbíz a bölcs használat elméletének megvalósítására irányuló irányelv-tervezet
kidolgozásával. Ezen irányelveket a Szerzôdô Felek 4. Konferenciájának, a svájci Montreux-
ban, 1990-ben tartott Konferenciája fogadta el (4.10 Ajánlás).
Az irányelvek elfogadásán felül, a Szerzôdô Felek felkérték a Bölcs Használat Munkacsoportot
további feladatok elvégzésére, ideértve „az irányelvek továbbfejlesztésének és
finomításának elôsegítését, hogy alkalmazhatók legyenek különféle vizes terület típusok,
régiók, erôforrások és használatok esetében...”
1990-ben, a Ramsari Egyezmény kezdeményezett egy, a vizes területek bölcs használatával
foglalkozó három éves projektet, amelyet a holland kormány finanszírozott. A
montreux-i ülés felkérte a bölcs használat munkacsoportot, hogy irányítsa eme projekt
végrehajtását, amely esettanulmányok sorát tartalmazta demonstrálandó a bölcs használat
elméletének alkalmazását különbözô ökológiai és társadalmi-gazdasági feltételek
mellett szerte a világon.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
111
Az elkészült esettanulmányokból néhány alapvetô következtetést lehet levonni:
1) A vizes területek vesztésének legfôbb okai társadalmi és gazdasági tényezôkbôl
erednek, így a bölcs használatra irányuló programoknak is ezen tényezôkre kell
összpontosítaniuk.
2) Különleges figyelmet kell szentelni a helyi lakosságnak, akik elsôként szereznek
elônyöket a vizes területek jobb kezelésébôl. Különösen el kell ismerni azon értékeket,
amelyeket a helyi lakosság tehet hozzá a bölcs használat minden aspektusához.
3) Bár lehetséges, hogy a vizes területek megóvásának nemzeti szintű koordinációjáért
egy intézmény felelôs, más állami és magánintézmények azonban olyan szakértelemmel
rendelkezhetnek, amely jelentôséggel bír a vizes területek hosszútávú
hatékony kezelése szempontjából. A bölcs használatra irányuló programoknak
arra kell törekedniük, hogy bevonják ezeket az intézményeket, és ha szükséges
rajtuk keresztül dolgozzanak.
4) Speciális helyi projektek gyakran rámutathatnak a általánosabb intézményi követelmények
szükségességére, a vizes területek bölcs használata tekintetében.
5) Ahol a vizes területek egy szélesebb tengerparti zóna vagy vízgyűjtô szerves részét
képezik, a bölcs használatnak tekintetbe kell vennie a környezô tengerparti
zóna vagy vízgyűjtô problémáit is.
6) Bár a vizes terület rendszerek ökológiai korlátainak átfogó megértésére kell törekedni,
a vizes területekre hatást gyakorló tevékenységeket az „elôvigyázatossági
elv”-nek kell vezérelnie, amennyiben ilyen átfogó ismeret nem áll rendelkezésre.
Más szavakkal, ha bizonyos tevékenység hatását nem kellôképpen ismerik, akkor
ezen tevékenységeket meg kell tiltani még akkor is, ha nem áll elegendô bizonyíték
rendelkezésre annak bizonyításához, hogy a tevékenységek és a vizes
területen bekövetkezett leromlás között közvetlen kapcsolat van.
Az esettanulmányok tanulságait és a bölcs használat munkacsoport további elemzéseit
szemelôtt tartva további iránymutatás javasolt a Ramsari Egyezmény Szerzôdô Felei számára,
az Egyezmény bölcs használatra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását illetôen.
Ezt az iránymutatást a természetvédelemre vonatkozó más nemzeti és nemzetközi
kötelezettségek – ideértve a biológiai sokféleség megóvását, az éghajlatváltozást és a
szennyezést csökkentô intézkedéseket, ahogy ezeket az ENSZ Környezeti és Fejlesztési
Konferenciája (UNCED, RIO, 1992) és a nemzetközi fórumok elfogadták – figyelembevételével
kell alkalmazni.
A vizes területek megóvása és bölcs használata szempontjából különleges jelentôséggel
bír az 1992-es, Biológiai sokféleségrôl szóló egyezmény, és az ezen egyezmény által
elôírt nemzeti biológiai sokféleséggel foglalkozó stratégiák, intézkedési tervek és programok
kidolgozása elônyös lehetôséget biztosít a vizes területek megóvásának és bölcs
használatának szélesebb körű bevonására.
Az iránymutatás következô pontjai a bölcs használat koncepció alkalmazásának fôbb
elemeire irányulnak. Céljuk az, hogy erôsítsék a bölcs használati útmutatót, annak ré-
112
vén, hogy további segítséget nyújtanak a Ramsari Egyezmény alkalmazásáért felelôs
tisztviselôknek. Ahogy a bölcs használat elmélete kulcsfontosságú az Egyezmény minden
aspektusa szempontjából, úgy ezen iránymutatás is lényeges az egyezmény némely
kötelezettségéhez – ideértve a nemzetközi együttműködést, a rezervátumok kialakítását
és a jegyzékbe vett területek megóvását – kapcsolódó tevékenység szempontjából.
Kushiroban, az 5.5 Határozat által létrehívott Tudományos és Technikai Tanácsadó
Testület feladatai közé tartozik „a bölcs használatra vonatkozó további iránymutatás alkalmazásának
értékelése”.
I. Nemzetközi terület politikák kialakítása
I. 1 Intézményi és szervezeti rendelkezések
1) A bölcs használatra vonatkozó irányelvek legfontosabb üzenete az, hogy a vizes
területek bölcs használata megkövetel egy összehangolt megközelítést nemzeti
szinten; ez szükségessé teszi a tervezést, amelyet a vizes területekkel foglalkozó,
természetvédelmi vagy szélesebb körű politikák (környezetvédelem, vízügyi törvények
alkalmazása, erôforrás tervezés) keretében valósítanak meg; intézményi és
közigazgatási rendelkezéseket kell végrehajtani.
A vizes területekkel foglalkozó nemzeti politikák kidolgozását azonban a következôk
akadályozhatják:
• azon intézményi mechanizmusok hiánya, melyek ösztönöznék a társadalom
állami és magánszféráinak a részvételét regionális vagy helyi, illetve nemzeti
szinten;
• az állami intézmények közötti koordináció elégtelensége;
• olyan politikák, amelyek hátráltatják a természetvédelmet és a bölcs használatra
irányuló célkitűzéseket;
• nem megfelelô politika-kutatási programok; és
• a szomszédos országok együttműködésének hiánya a közös vizes területek
vagy vizes területen élô fajok kezelésének terén.
2) Az országok számos, különféle módon küzdhetik le ezeket az akadályokat.
Néhány példa erre:
• Nemzetközi szinten, az országok létrehozhatnak közös vízügyi bizottságokat
vagy koordinációs tanácsokat annak elkerülésére, hogy az egyik országban
végzett tevékenység a másik ország vizes területeire káros hatást gyakoroljon
és biztosítandó, hogy a vízminôséget és mennyiséget olyan módon tartják
fönn, amely megôrzi a vizes területek funkcionális értékeit. Ezenfelül,
azon országok, amelyek a vizes területektôl függô vándorló fajoknak adnak
otthont, létrehozhatnak koordinált természetvédelmi programokat ezen fajok
megóvására és közös irányelveket dolgozhatnak ki a természetvédelem és a
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
113
vizes területek bölcs használata területén működô fejlesztési segélyalapok
számára.
• Nemzeti szinten, az országok létrehozhatnak tárcaközi tanácsokat vagy bizottságokat,
nemzeti vizes terület bizottságokat vagy más testületeket, hogy
ezek irányítsák a vizes területek kezelésére vonatkozó koordinációt és
együttműködést. Ezen testületekben széles képviselettel kell bírniuk (a vízgyűjtô
megközelítés alapján) azon hatóságoknak, melyek a vizes területekkel
kapcsolatos felelôséggel rendelkeznek és tartalmazhatnak olyan kormányzati
szervezeteket, amelyek a környezetvédelemmel, természetvédelemmel,
mezôgazdasággal, erdôgazdasággal, vízüggyel, vadászattal, halászattal,
hajózással, idegenforgalommal, bányászattal, iparral, egészségüggyel, fejlesztési
segítségnyújtással és más idevágó kérdéssel foglalkoznak; be kell
vonniuk érdekelt, természetvédelemmel foglakozó kormányzati és nem-kormányzati
szervezeteket is.
• Helyi szinten, az országok kialakíthatnak olyan eljárásokat, amelyek biztosítják,
hogy a helyi lakosságot bevonják a vizes területekkel kapcsolatos döntéshozatali
folyamatba és a helyi lakosságot kellôképpen tájékoztatják a tervezett
tevékenységekrôl, hogy biztosítsák ezáltal is érdemi részvételüket ebben
a döntéshozatali folyamatban.
Munkacsoportok vagy tanácsadó bizottságok létrehozására van szükség, amelyekben
képviselve vannak a felhasználók, NGO-k és a helyi önkormányzatok.
I. 2 Politika/Törvények és más megfelelô intézkedések
A kormányok használhatnak több olyan eszközt, mint például a jogi eszközök, amelyek
elôsegítik a politikát; öt különbözô mechanizmusra van szükség a bölcs használat gyakorlati
megvalósításához:
1) A meglévô törvények idôszakos áttekintése annak biztosítására, hogy ezek általánosságban
összhangban legyenek a bölcs használatra vonatkozó kötelezettségekkel,
s ezen törvények módosítása amennyiben ez szükséges; ez vonatkozik a vizes
terület engedélyezett rombolásával foglalkozó konkrét törvényekre vagy azokra,
amelyek adókedvezmények és támogatások révén ösztönzik ezt a rombolást.
2) A vizes területekkel foglalkozó általános törvényeknek a következôket kell fon-tolóra
venni:
• a vizes területek besorolását a földhasználati tervek azon kategóriáiba, amelyek
a legnagyobb fokú védelmet élvezik;
• egy engedélyezési rendszer bevezetését a vizes területekre hatást gyakorló
tevékenységekre; Ennek tartalmaznia kell egy küszöbértéket, amely alatt
nincs szükség engedélyre, valamint egy általános mentességet olyan tevékenységekkel
kapcsolatban, amelyek természetükbôl adódóan megfelelnek
minden minôsítési követelménynek;
• környezeti hatásvizsgálat elvégzését annak eldöntésére, hogy a tervezett
projekt megfelel-e a bölcs használat általános követelményeinek és az érin-
114
tett vizes terület ökológiai jellegének megôrzése követelménynek. A környezeti
hatásvizsgálat tartalmára vonatkozó sajátos szabályokra van szükség
annak biztosítására, hogy a vizes területekhez speciálisan kapcsolódó egyetlen
tényezôt sem tévesztenek szem elôl. A különálló projektek összeadódó
hatását szintén figyelembe kell venni.
Környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni nemcsak azon tevékenységek és projektek
esetén, amelyek az érintett vizes területeken zajlanának, hanem azok esetén
is, amelyek kívül esnek ezeken a területeken, de jelentôs hatást gyakorolhatnak
a vizes területekre. A környezetvédelmi hatásvizsgálatnak ki kell terjednie
a javasolt tevékenységek, projektek, tervek és programok hosszútávú hatásaira,
ugyanúgy mint a vízrendszer összes komponense közötti kölcsönhatásokra
a vízgyűjtô szintjén.
• a jóváhagyott tevékenységek hatásainak monitoringját és elfogulatlan környezeti
felülvizsgálatát el kell végezni, amikor ezen tevékenységek befejezôdnek;
• az érintett kormányzati szervezetek, a földtulajdonosok és földhasználók közötti
kezelési megállapodásrendszer bevezetését annak biztosítására, hogy
az utóbbi pozitív kezelési intézkedéseket hajt végre, amikor ezt az ökoszisztéma
fenntartása megköveteli;
• pénzügyi ösztönzôk biztosítását, ideértve adókat és támogatásokat, olyan tevékenységek
ösztönzésére, amelyek összhangban vannak a vizes területek
fenntartásával és elsôsegítik megóvásukat, illetve hozzájárulnak ehhez.
Az adókedvezmények nem szabad megengedjenek olyan tevékenységeket,
melyek káros hatással vannak a vizes területekre;
• arra való kötelezettséget, hogy tartózkodnak gyorsan terjedô idegen fajok
betelepítésétôl, és megelôzô intézkedéseket tesznek a véletlen elterjesztés
kockázatának minimalizálására; ezt a célt szolgáló, már létezô irányelveket
figyelembe kell venni;
• arra való kötelezettséget, hogy megtesznek minden lehetséges erôfeszítést
azon honosított vagy áttelepített fajok felszámolására, amelyek jelentôs ökológiai
zavarokat kelthetnek a vízrendszerekben, és ezen felül lehetôséget
biztosítanak a polgárok kártérítési követelésére azokkal szemben, akik felelôsek
a jogtalan betelepítésért; és
• fellebezési jogot a magánszervezetek számára a kormányszervek azon döntései
ellen, amelyek a törvény által lefektetett kötelezettségekkel ütköznek.
3) A különleges vizes területek megóvására és bölcs használatára vontakozó jogszabályok
(pl. ramsari területek, ökológiailag érzékeny területek, a biológiai sokféleség
magas fokával rendelkezô területek, endemikus fajokkal bíró területek, rezervátumok
vizes területeken)
Az ilyen jogszabályok általában a nagykiterjedésű vizes területekre kell, hogy vonatkozzanak,
ahol a területek megóvásával összhangban lévô emberi tevékenysé-
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
115
geket, a helyi lakosság érdekében fenn kell tartani, valamint ezeket ösztönözni és
fejleszteni kell. Az ilyen jogszabályok kiegészítik az elôzô bekezdésben az általában
vett vizes területek vonatkozásában lefektetett rendelkezéseket. Ezeknek figyelembe
kell venniük a következô pontokat:
• a nagykiterjedésű vizes területek különleges jogi státuszának megállapítását,
mely lehetôvé teszi minden potenciálisan károsító tevékenység, ideértve a
mezôgazdaságot, erdôgazdálkodást, idegenforgalmat, halászatot, vadászatot
és az akvakulturát, szabályozását;
• ezen vizes területeknek különálló zónákra való felosztását, melyek esetében
egyedi szabályozás vonatkozik a zónák minden típusára; ezen szabályozásokat
úgy határozzák meg, hogy biztosítsák, hogy az érintett terület teherbíróképességét
nem haladják meg egyetlen engedélyezett tevékenység esetében
sem;
• hagyományos és más ökológiailag kedvezô és fenntartható tevékenységek
elôsegítését ezen területeken, ösztönzés és tanácsadás révén;
• minden területen egy jogi támogatottságot élvezô kezelési rendszer létesítését,
és egy olyan kezelési testület létrehozását, amely a végrehajtást felügyeli
és biztosítja, hogy a szabályokat betartják;
• a területen vagy ehhez közel élô lakosság összekötését a terület kezelôivel
megfelelô képviselet révén; a tudományos intézetek és a természetvédelmi
NGO-k összekapcsolását a kezelôkkel legalább tanácsadói minôségben;
• speciális környezeti hatásvizsgálati szabályok alkalmazását ezen területeken,
tekintettel ezek sajátos környezeti érzékenységére; és
• környezeti hatásvizsgálat, vagy az értékelés más formáinak elvégzését a területre
feltehetôen káros hatást gyakorló tevékenységek esetében. Az ilyen
tevékenységeket csak akkor hagyhatják jóvá, mikor az értékelés már igazolta,
hogy a terület nem fog jelentôs károsodást elszenvedni.
4) A kormányzati hivatalok közötti hatáskörök felosztásának felülvizsgálata.
Ezen kérdés, amely érinti mind a területi, mind a funkcionális témákat, gyakran
jelentôs mértékben akadályozza a vizes területek integrált kezelését, mivel ezt egy
egész vízgyűjtôre kiterjedô megközelítésre kellene alapozni.
El kell végezni a kezelést megfelelô szinten (pl. egész vízgyűjtôre kiterjedô kezelés)
akadályozó jogi és közigazgatási elôírások áttekintését abból a célból, hogy a
hatásköri problémákra megfelelô megoldásokat dolgozzanak ki. Különleges figyelmet
kell fordítani arra, hogy a tengerparti vizes területeket egységes
egészkényt kezeljék, tekintet nélkül a föld és tenger közötti szokásos hatásköri
felosztásokra.
5) A két vagy több ország közös vízrendszereire vonatkozó együttműködési intézkedések
kifejlesztése a bölcs használat megvalósításának érdekében.
116
Ennek maga után kell vonnia az ilyen rendszerek megóvásával, kezelésével és
bölcs használatával foglalkozó megállapodások megkötését, ahogy ezt az Egyezmény
5. cikkelye elôírja. Amennyiben helyénvaló, a jelen útmutatás elemeit fel
kell használni ezen megállapodások kidolgozásakor. Továbbá, ezen intézkedésekre
a többi meglévô szerzôdéssel – mint A határokat átszelô vízfolyásokkal és nemzetközi
tavakkal foglalkozó 1992-es helsinki egyezmény, A vadon élô állatok vándorló
fajainak megóvásával fogalkozó 1979-es bonni egyezmény és a környezeti
hatásvizsgálattal a határokat átszelô értelemben foglalkozó 1991-es espoo-i egyezmény
– összhangban vagy ezek révén kell törekedni.
II. A vizes területekre és értékeikre vonatkozó ismeretek
A vizes területek kezeléséhez megfelelôen kell ismerni ezek működését. A vizes területek
bölcs használatának elôsegítéséhez és alkalmazásához felmérési, kutatási, monitorozási
és képzési tevékenységeket kell folytatni.
A vizes területek értékeit sokkal erôteljesebben kell propagálni oktatási programokban
és a nyilvánosság felé. Különös figyelmet kell szentelni a fogadóközönség megcélzására,
figyelembe véve földrajzi, gazdasági és politikai megfontolásokat. Különféle mechanizmusokat
kell használni minden egyes célcsoport megközelítéséhez. Néhány ország
már jelentôs tapasztalatokra tett szert a bölcs használat elméletének alkalmazása terén.
Fontos információforrásként szolgálhatnak a Ramsari Egyezmény Irodája által kiadott,
bölcs használattal foglalkozó esettanulmányok. Az Irodát, a partnerei segítségével, a
bölcs használat végrehajtásra vonatkozó információk központjaként használhatnák.
II. 1 Leltárak
A leltárok információt szolgáltathatnak térképek, listák, regionális elemzések, ökológiai
és kulturális erôforrások leírása formájában. Nem kell azonban bonyolultnak lenniük
ahhoz, hogy hasznosak legyenek. Egy inventár céljai váltakozhatnak, tehát a célok
meghatározása segíti a módszerek azonosítását és a felmérés mélységének eldöntését.
1) Egy inventár céljai tartalmazhatják:
• az erôforrások meghatározását (ökológiai, kulturális és tradicionális);
• ezen erôforrások meghatározását földrajzi és társadalmi-gazdasági összefüggésben;
• a vizes területek ismert használati módjainak azonosítását;
• a kutatás (jobb ismeretalap), kezelés és védelem prioritásainak
meghatározását;
• a jelenlegi és potenciális problémák meghatározását;
• a jövôbeni tervezés és monitorozás eszközének biztosítását.
A vizes terület inventár nem egy végleges dokumentumnak, hanem inkább egy állandó
folyamatnak kell tekinteni. Hosszútávú elkötelezettséget jelenthet információ gyűjtésére
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
117
és felfrissítésére. A nyilvántartások különbözô tudományágakból – mint az ökológia,
limnológia, hidrológia, társadalomtudományok, agronómia, vadgazdálkodás, halászat –
és politikusoktól is kaphatnak információkat.
2) Az inventárok lehetséges alkalmazásai magukba foglalhatják a következôket:
• alapinformációk a földhasználati és kezelési tervezéshez;
• alap a jövôben végzendô monitoringhoz;
• információk a hatásvizsgálatokhoz;
• adathozzáférés regionális, nemzeti vagy helyi felmérések publikálása révén,
mint amilyeneket Afrikában, Ázsiában, Dél- és Közép-Amerika, Óceániában
hajtottak végre;
• számszerű adatok biztosítása jövôbeli kezelési alkalmazások számára;
• eszköz az eltűnô vagy fenyegetett vizes terület típusok felismerésére;
• a vizes terület típusok/méretek és azok társadalmi-kulturális használata és
szükségletei közötti kapcsolatok felvázolására, amely segítséget nyújt az
osztályozások egységes megközelítéseinek kifejlesztésében; és
• a prioritást élvezô intézkedések meghatározására a kutatás, politika vagy a
kezelés területén.
II. 2 Monitorozás
A monitorozás az ökológiai karakterváltozás mérésének folyamata egy vizes területen
egy bizonyos idô alatt.
1) A következô pontokat kell figyelembe venni minden monitorozó tevékenység
során:
• az objektív információ szolgáltatásának szükségességét;
• vizes területen történô minden tevékenység figyelemmel kísérésének szükségességét;
• adott projektekbôl vagy tevékenységek révén szerzett ismereteket, de azon
ismereteket is, amelyekre hasonló vizes területeken zajló tevékenységek révén
tesznek szert.
A monitorozást az intenzitás különbözô szintjein lehet végrehajtani, attól függôen, hogy
milyen finanszírozás és/vagy technológia áll rendelkezésre. Meg kell jegyezni, hogy a
monitoring nem mindig kíván bonyolult technológiát vagy jelentôs befektetést.
118
2) A következô megközelítéseket lehet alkalmazni:
• A vizes területen vagy a vízgyűjtô használatában bekövetkezô változásokat
távérzékeléssel vagy helyszíni megfigyelésekkel lehet monitorozni;
• Az ökológiai jelleget és produktivitást a hozzáférhetô információk vagy
kvantitatív mintavételi technikák használatával lehet monitorozni;
• A társadalmi értékek vagy használatok változását részt vevô megfigyeléssel
lehet monitorozni.
II. 3 Kutatás
Kutatásnak nevezhetô bármi, ami szélesíti az alapvetô ismereteket. Figyelmet érdemlô
különleges területeknek számít a vizes területek értékeinek azonosítása és számszerűsítése,
a vizes területek használatának fenntarthatósága a táj működése és módosulása. A
Szerzôdô Feleknek pozitív lépéseket kell tenniük a vizes területek értékei, funkciói és
használata vonatkozásában felhalmozódott ismeretek elsajátítása, és mikor ez lehetséges,
másokkal való megosztása érdekében.
1) A prioritást élvezô kutatási tevékenységek tartalmazhatják:
• A világszerte ismert kifejezések szótárának kidolgozását;
• Eszközök kifejlesztését, melyek a táj- vagy vízgyűjtômegközelítést hangsúlyozzák
a kezelésben;
• Technikák kifejlesztését, melyek monitorozzák az ökológiai változásokat és
elôrejelzik a vizes területek jellemzôinek fejlôdését a jelen használati módok
nyomásának függvényében;
• A vizes terület funkcióira és értékeire, különösen a vizes területek társadalmi-
gazdasági értékeire vonatkozó ismeretalap bôvítését, abból a célból,
hogy megismerjék a helyi lakosság hagyományos kezelési technikáit, valamint
szükségleteit;
• A vizes területek mikroorganizmusainak, növényeinek és állatainak tudományos
osztályozására vonatkozó ismeretek bôvítését, valamint a tudományos
célú mintapéldányok elhelyezését múzeumokban vagy más megfelelô intézményekben;
• Módszerek kifejlesztését a fenntartható gyakorlat értékelésére;
• Adatok szolgáltatását, amelyek révén alternatív/bölcs használatra alapozott
technológiák fejleszthetôk;
• Technikák fejlesztését a vizes területek helyreállítására.
2) A fent említett kutatási kérdések a szükségletek jelzését képviselik. A gyakorlatban
az várható, hogy a megválaszolásra váró specifikus kutatási kérdések száma
emelkedni fog a természeti erôforrásokkal foglakozó programokban tapasztalható
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
119
haladás eredményeképpen. A kutatási prioritásokat a kezelés szükségleteire
kell alapozni.
II. 4 Képzés
1) Figyelmet kell szentelni a képzés négy oldalára:
• A képzési szükségletek meghatározására
• A régiók, országok és területek különbözô szükségleteire
A szakértelem nem mindig állhat rendelkezésre és a bölcs használat néhány
kulcsfontosságú aspektusára nem terjedhetnek ki a meglévô programok. Ezeket a
kulcsfontosságú részeket prioritásként kell kezelnie a jövôben tervezett képzési
programoknak. Emiatt a képzési programok kialakításának elsô lépéseként a képzési
szükségleteket felmérô elemzést kell elvégezni.
• A célközönségre
Az oktatási és a társadalmi tudatosságra irányuló programok, illetve a szakmai
képzés között hatalmas különbség van. Általánosságban elmondható, hogy míg a
széles közvélemény és a magasabb rangú politikusok figyelmét fel kell hívni a vizes
területi ökoszisztémák ökológiai, kulturális, társadalmi és gazdasági értékeire,
a képzési programokat azonban azoknak kell nyújtani, akik közvetlenül érintettek
a vizes területek kezelésének igazgatásában és gyakorlásában. A képzési gyakorlatoknak
azon legkorszerűbb módszerekre kell koncentrálniuk, melyek a bölcs
használat megvalósítását szolgálják. Ezen gyakorlatokat a joghatóságok és más
jogvégrehajtó tisztviselôk számára is meg kell szervezni.
• A tárgyra
A képzésnek fel kell ruháznia a vizes területek kezelôit és tisztviselôit a vizes területek
bölcs használatára vonatkozó elmélet kialakításához, megvédéséhez és
végrehajtásához szükséges szakmai tudással.
2) A vizes területekkel foglakozó szakemberek számára három, széles értelemben
vett képzési típus tűnik különösen alkalmasnak:
• Az integrált kezeléssel foglalkozó tanfolyamok
• A képzésnek arra kell törekednie, hogy a különbözô területek szakértôit
összehozva, a vizes területek kezelésével és tervezésével kapcsolatosan közös
felfogást és megközelítést alakítson ki.;
• A vizes területek kezelési technikáival foglalkozó tanfolyamok
• A képzésnek arra kell törekednie, hogy a résztvevôket felruházza a felmérés,
a tervezés, a monitoring, a környezeti hatásvizsgálat és a helyreállítás
legkorszerűbb és leghatékonyabb technikáival;
• A területi személyzet számára tartandó tanfolyamok
120
Az ôröknek és területkezelôknek a bölcs használat elméletének nagyon alapvetô
megértésével kell rendelkezni és képesek kell, hogy legyenek a mindennapos
helyzetekkel való megbírkózásra, mint a törvények betartatása és a környezeti tudatosság;
Minden képzési program fontos, hosszútávú célja kell legyen a képzési kézikönyvek
és más forrásanyagok kidolgozása.
3) Képzési módszerek és erôforrások
Minden bölcs használattal foglalkozó projekt alkotórésze kell legyen a képzési tevékenység
és a megfelelô tudás átadása. Ezen tevékenységeknek a lehetô legkatalitikusabbaknak
kell lenniük és arra kell törekedniük, hogy regionális szinten potenciális
oktatókat képezzenek, akik késôbb továbbadhatják tudásukat alacsonyabb
szinteknek, és együttműködhetnek kormányzati, nem-kormányzati szervezetekkel,
felhasználva helyi erôforrásokat és intézményeket, amikor erre lehetôség
nyílik.
II. 5 Oktatás és társadalmi tudatosság
Az oktatás és a társadalmi tudatosság (OTT) alapvetôen különbözik attól a képzéstôl,
amire a szakmai személyzetnek van szüksége ahhoz, hogy a vizes területeket bölcsen
tudja kezelni. Az oktatás az egyének megváltoztatásának mélyebb és hosszabb távú folyamata,
és a hosszabb távú készségeiknek és értékeiknek kifejlesztését jelenti; a tudatosság
az egyén ismeretszintje, amely gyakran további érdeklôdést elôz meg, illetve ezt
ösztönzi és további tanuláshoz és cselekvéshez vezet.
A vizes területek értékeit még nem közvetítették hatékonyan a széles közvélemény felé
OTT programokon keresztül. A legtöbb ember nem tudja, hogy melyek a vizes
területek, és ha igen, akkor szemétlerakóknak hajlamosak tekinteni ôket, melyek nem
serkentik azt a társadalmi támogatást, amit a trópusi erdôk teremtettek. Az OTT javítása
a vizes területekkel kapcsolatosan alapvetô fontosságú a bölcs használat megvalósítása
érdekében. A következô tevékenységekre van szükség:
• a célcsoport meghatároza
A tudatossági programokat a kezelési hatóságok, földtulajdonosok, önkormányzati
tisztviselôk, és azon közösségek számára kell tervezni, amelyeknek létfenntartása
a vizes területektôl függ, valamint a nagyközönség számára.
• piackutatás
Ennek kell meghatároznia a vizes területek értékeivel kapcsolatos tudatosság növelésére
szolgáló legmegfelelôbb technikákat a világ különbözô régióiban.
• OTT kampányok
Az OTT csak egy alulról felfelé haladást kitűzô megközelítésben lesz képes működni.
Sokat lehet azonban elérni globális és nemzeti szinten koordinált kampányok
révén, amelyek lehetôvé tennék az anyagiak és a szakértelem megosztását,
és ösztönöznék a vizes területekre irányuló globális figyelem felkeltését.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
121
III. Egyes vizes területeken végrehajtandó intézkedések
III. 1 Ökológiai aspektusok
A vizes területek kezelésének egy integrált folyamatnak kell lennie, amely figyelembe
veszi az idô és térbeli kritériumokat. Magába kell foglalja a hosszú távú, fenntartható
célokat. Figyelembe kell vennie a vízgyűjtô megközelítést is. Integrált folyamat lévén,
magába kell foglalnia azon különbözô használatokat és tevékenységeket, amelyek összhangban
vannak a fenntarthatósággal.
Ezen kezelésnek magába kell foglalnia az interdiszciplináris megközelítést is, amely tükrözi
az emberi törekvések széles körét, támaszkodva többek között a biológia, közgazdaságtan,
politika és társadalomtudományok elveire. Számos esetben globális problémákra
is reagálnia kell, különösen ha ezek közös fajokra, közös vízrendszerekre és a
globális változás kérdésére vonatkoznak.
III. 2 Emberi tevékenységek
Ahhoz, hogy a vizes területeken megvalósítsák a bölcs használatot, szükség van egy
egyensúly elérésére, amely biztosítja a vizes területek minden típusának a fenntartását
olyan tevékenységeken keresztül, melyek a szigorú védelemtôl egészen az aktív beavatkozásig
terjedhetnek, ideértve a helyreállítást is.
A bölcs használaton alapuló tevékenységek természetükben váltakozhatnak, kiterjedve
a csekély erôforrás-kihasználástól, vagy nulla kihasználástól az aktív erôforrás-kiaknázásig,
amennyiben ez fenntartható módon valósul meg. Be kell azonban látni, hogy nagyon
kevés olyan vizes terület van, amelyet a helyi lakosság valamilyen módon nem
hasznosít.
A vizes területek kezelését a helyi sajátságos körülményekhez kell alakítani, érzékenynek
kell lennie a helyi kultúrák felé és tisztelnie kell a hagyományos használati módokat.
A kezelés így nem egy egyetemes koncepció, amelyet szélesen lehet alkalmazni,
hanem azt adaptálni kell, hogy megfeleljen a helyi feltételeknek.
III. 3 Integrált kezelés-tervezés
A vizes területek kezelését egy speciális területet vagy régiót lefedô kezelési tervek kidolgozásán
keresztül lehet végrehajtani. A kushiro-i konferencia „C” munkacsoportja áttekintette
a „Ramsari területek és más vizes területek kezelésének tervezésével foglalkozó
irányelvek” tervezetét, amelyet késôbb a plenáris ülés elfogadott (lásd a 5.7 Határozat
mellékletét).
Ezen irányelvek hangsúlyozzák, hogy a kezelés tervezése nem csupán a vizes területi
védett területekre vonatkozik, hanem minden vizes területre, valamint azt is kiemelik,
hogy ez a folyamat állandó elemzés és felülvizsgálat tárgya. A kezelési terveket ezért
rugalmas és dinamikus dokumentumoknak kell tekinteni.
122
1) Általában a kezelési terv egy négy részbôl álló egység:
• Leírás (ez nyújtja a tényszerű alapot, amely figyelembevételével a kezelési
döntéseket hozhatják, s ez felülvizsgálható a terület mélyebb ismeretének
fényében);
• A területek múltbéli módosulásainak és a lehetséges veszélyeknek leírása;
• Értékelés és célok (a leírásból meg lehet határozni a kezelés céljait, mind a
hosszútávú célokat, mind a rövidtávú, azonnali operatív célokat);
• Intézkedési terv (az elvégzendô munka meghatározása a célok megvalósítása
érdekében; A megfontolásra javasolt tevékenységek magukba foglalják: a
területek kezelését, a fajok kezelését, a használatot, a belépés lehetôségét,
az oktatást, a bemutatást és a kommunikációt, valamint a kutatást).
A monitoring a tervezési folyamat szerves részét képezi. A tervet évente vagy
hosszabb idôszakonként felül kell vizsgálni, ami a leírás, a célok és az intézkedési
terv módosításához vezethet.
2) A kezelési folyamat végrehajtására egy kezelési hatóságot kell kinevezni; Ez különösen
fontos lehet nagy vizes területek esetében, ahol a tervezésnek megannyi
érdeket, használatot és nyomást kell figyelembe vennie. Törekedni kell a kormányzati
és nem-kormányzati szervezetekkel, valamint a helyi lakossággal való
együttműködésre, valamint ezek részvételére.
3) Ahol helyénvaló, a kezelési terveknek magukba kell foglalniuk mind a hagyományos,
mind a korszerű technológiákat. A tervnek vissza tükröznie kell a rendszer
általános teherbíró képességét. A végrehajtásnak optimalizálnia kell a meglévô
erôforrások fenntartható használatát.
A vizes területek kezelését be kell foglalni az átfogó nemzeti politikákba, ahogy
ezt a montreux-i irányelvek jelezték. Ezeknek a politikáknak a lehetô legjobb
technikai információkat kell visszatükrözniük. A specifikus technikai információhoz
a Ramsari Irodán és társszervezetein keresztül lehet hozzájutni.
III. 4 Technikai kérdések
A világ számos régiójában a bölcs használat nem jelent új koncepciót. Az emberek évezredek
óta építenek civilizációkat a vizes területek köré, és kifejlesztették a hasznosítás
technológiáit.
Ezen technológiák közül számos fenntarthatónak minôsíthetô, s ezért ezeket sürgôsen
azonosítani, tanulmányozni és támogatni kell. Azon esetekben amikor e technológiák
nem fenntarthatóak, finomítani és módosítani kell ôket fenntarthatóságuk optimalizálása
érdekében.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
123
13. Függelék
Irányelvek a Ramsari területek kezeléséhez
(az 5.7 Határozat függeléke)
Bevezetés
i) Általánosan
A vizes területek dinamikus területek, melyek nyíltak a természetes és emberi behatásokra.
Hogy a biológiai sokféleségük és termékenységük fennmaradjon, valamint lehetôvé
váljon értékes forrásaik felhasználása az emberiség számára, szükséges egy mindenre
kiterjedô megegyezés az összes tulajdonossal, érdekelt felekkel. A kezelési tervezési
folyamat keretet biztosít erre az általános megállapodásra.
Amikor kezelési tervezésbe kezdünk, amely általánosan a vizes területekre vonatkozik,
nem kizárólag a természetvédelmi területekre a következô tényezôket kell figyelembe
vennünk:
• A kezelési tervezés egy gondolkodásmódot jelent, mely észlelést, értékelést és tervezést
foglal magában. Ezt a folyamatot folyamatosan át kell tekinteni és módosítani
kell. Ezáltal a kezelési terveket rugalmas, dinamikus dokumentumnak kell tekinteni.
• Ki kell hangsúlyozni, hogy az alábbiakban vázolt folyamat nagyon egyszerű. Három
alapvetô tevékenységet foglal magába: leírást, feladatok meghatározását, és a
szükséges akciók megtételét. A kidolgozás folyamata sohasem lehet mentség a
szükséges tevékenységek nem megtételére vagy a késlekedésre. Nagyon praktikus
egy rövid cselekvési terv kidolgozása a döntéshozók számára, az alapvetô döntések
és támogatás minél gyorsabb megszerzése érdekében.
• A tervek áttekintése azt eredményezi, hogy a terület leírását módosítani kell, és a
feladatokat (különösen a gyakorlati feladatokat) meg kell változtatni. Ezt illusztrálja
a diagram a függelék végén.
• A kezelési tervnek inkább gyakorlatinak kell lennie, mintsem hivatalosnak, bár ez
fontos a kezelési terv elfogadásakor és a támogatás megszerzésekor.
• Illetékes hatóságot kell választani, mely végrehajtja a kezelési tervezést, ez különösen
nagy terület esetében lehet jelentôs, ahol az összes használatot, érdekeltségeket
egyeztetni kell.
Bár az egyedi variációk megtalálhatók az egyes területek esetében, ez az irányelvcsomag
világszerte használható. Fontos kiemelni, hogy az irányelvek még messze vannak a
kezelési tervtôl, mely egy részletesen kidolgozott anyag. A Ramsari Iroda szívesen fogad
bármilyen észrevételt a szerzôdô országoktól az irányelvekkel kapcsolatban tekintettel
egy készülô részletes kézikönyvre, mely kiegészítené az irányelveket.
124
ii) Formátum
A terv szerkezetének, ahogy az irányelvek kitérnek rá, elôszóból, és három nagy fejezetbôl
kell felépülnie:
1. Leírás
2. Értékelés és feladatok (mit kell tenni?)
3. Cselekvési terv – elôírások (hogyan kell ezt tenni?)
iii) Elôanyag és jóváhagyás
A területen dolgozók készítik el a kezelési terv mind a három fejezetét. Forrásokat, bibliográfiai
hivatkozásokat és az egyedi részek szerzôségét mindig fel kell tüntetni. A döntéshozók
általában az elsô két fejezetet tekintik át a tervet kidolgozókkal mielôtt elfogadják
és jóváhagyják a harmadik fejezetet.
Elôszó
Az elôszó egy áttekintô, vizes területek stratégiáját, politikáját megfogalmazó állítás,
mely nagy vonalakban meghatározza a nemzetfölötti, nemzeti vagy helyi hatóságok
vagy egyéb szervezetek (nem kormányzati szervezetek vagy a privát szféra) szándékát,
stratégiáját. Az elôszónak tartalmaznia kell a három általános ramsari kötelezettséget is:
az ökológiai jelleg fenntartása a listán szereplô területeknél, bölcs hasznosítás valamennyi
vizes terület esetében, valamint természetvédelmi területek létrehozása vizes
területeken attól függetlenül, hogy azok rajta vannak-e a listán vagy sem.
1. rész: Leírás
Ez alapvetô része a kezelési tervnek, melyben valamennyi használható információt felhasználnak
és meghatározzák a leírás hiányosságait. Ahol szükséges, a leírás hiányosságait
pótolni kell, és a leírást idôrôl idôre fel kell frissíteni. Ez alapként szolgál majd a
monitoring folyamatnak, amivel kimutathatóak a késôbb bekövetkezett változások. A
ramsari adatlap címsora megadja leírás szerkezetét, bár a legtöbb esetben ennél több
adatra van szükség. Ha a kezelési tervet publikálják, a ritka faj adatoknak titkosnak kell
maradniuk.
2. Rész – Értékelés és feladatok – Mit kell tennünk?
2.1. Értékelés
Az értékelés a terület alapvetô jellegzetességeinek felmérését jelenti, melyet a
megelôzô leírásban részleteztünk. (Nem szabad ezt a részt összekeverni a potenciális
ramsari területek nemzetközi jelentôségét meghatározó kritériumaival.) Az
értékelés a következô sorrendben történhet (melyek prioritási rend nélkül szerepelnek
és területenként változhat a jelentôségük) és egyedileg valamint egészként
használhatóak.
• A terület mérete és elhelyezkedése az ökológiai egységben: a legjobb, ha
tervezéskor a területet, mint ökológiai egységet kezeljük, leginkább teljes
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
125
vízgyűjtôként. Kisebb terület esetén figyelembe kell venni azokat a tényezôket
is, melyek a terület határain túlról érkeznek.
• Biológiai sokféleség: mely a vizes terület típusával és sok esetben a méretével
összefüggésben van. Azok a területek, ahol a biológiai sokféleség magas
fokú, ott általában a területet is nagyra értékelik, de bizonyos vizes terület
típusok, mint pl. a tôzeglápok természetes állapotukban is alacsony biológiai
diverzitással rendelkeznek.
• Természetesség: az értékelés legfontosabb része természetvédelmi szempontból
annak ellenére, hogy a bolygatott vagy mesterséges területeknek is
lehet értéke, természetvédelmi szempontból.
• Ritkaság: a természetvédelmi területeket gyakran ritka fajok, közösségek,
felszínformák vagy tájképi jellegzetességek jelenléte alapján jelölik ki. A ritkaság
fokát és a ritkaság okait kell itt figyelembe venni.
• Törékenység: lehet természetes (tűz, szárazság, viharok, árvíz) vagy ember
által gerjesztett tényezô eredménye. Mindkét eshetôséget meg kell vizsgálni.
• Tipikusság: figyelembe kell venni a ritka különlegességek mellett azokat a
jellemzôket is, melyek tipikusak bizonyos területekre, az adott régióban jellemzôek,
• Feljegyzett történelem: beleértve archeológiai és paleo-botanikai adatokat,
értékeket, melyek a múlt földhasználatának, kezelésének megértését segítik,
(természetvédelmi vagy emberi használat célból), melyek egyúttal a jövô akcióit
is segítik.
• Lehetôség a fejlôdésre: magas értékű területeknek általában kevés lehetôségük
van a fejlôdésre. Az értékeléssel ki kell deríteni, hogy vajon a gyenge
minôségű terület potenciális értékeit igazolja-e rendelkezésre álló források
elégtelensége.
• Esztétikai, kulturális és vallásos értékek: tájképi értékeket is magukba foglalnak
kulturális és vallási jelentôséggel.
• Társadalmi és gazdasági értékek: ide tartoznak az üledék és erózió kontrol,
a vízminôség fenntartása és a szennyezôdés csökkentése, talaj és felszíni
vízutánpótlás, lehetôség biztosítás halászati, legeltetési, erdészeti és mezôgazdasági
célból, éghajlatstabilizáló szerep.
• Oktatás és a közvélemény figyelemfelkeltése: lehetôség környezeti nevelésre
diákoknak, döntéshozóknak és az általános közvéleménynek.
• Üdülés: fontos kihangsúlyozni, hogy a rekreációs tevékenység és a természetvédelmi
feladatok összeegyeztethetôek.
• Kutatás: fontos kifejleszteni alapot a kezelésekkel kapcsolatos döntések
meghozása érdekében, de a terület törékenységét és sebezhetôségét kutatá-
126
sokkal szemben figyelembe kell venni.
2.2. Hosszútávú kezelési feladatok
Ezek általában áttekintô szándéknyilatkozatok, melyek az értékelési folyamatból
erednek, melynél más hatásokat nem veszünk figyelembe. Általánosan kell megfogalmazni,
de lehet részletezô is. Az bevezetôben említett általános stratégiára
utalnak általában.
2.3. A hosszútávú kezelési feladatok megvalósítására ható tényezôk
Ha a hosszútávú kezelési feladatokat egyszer eldöntötték, az összes felmerülô,
végrehajtásukat befolyásoló vagy gátló tényezôket meg kell határozni. Ezek a
tényezô a következô kategóriákba sorolhatóak:
2.3.1. Belsô, természetes tényezôk: a vegetáció természetes szukcessziója, csapadék
által okozott vízszint-ingadozás,
2.3.2. Belsô, ember által okozott tényezôk: a vizes terület területén kívül bekövetkezett
hatások
2.3.3. Külsô természetes tényezôk: a vizes terület határain kívül bekövetkezô hatások,
mint például az éghajlatváltozás, tengeráramlásokban vagy a tengervíz
szintben bekövetkezô változások,
2.3.4. Külsô, ember által elôidézett tényezôk: a vízutánpótlás megváltoztatása (elterelések,
stb.), a felsô szakaszon bekövetkezô erózió által erôsödô üledékképzôdés,
szennyezés,
2.3.5. A szabályokból vagy a hagyományokból felmerülô tényezôk: hivatalos, vagy
tradíciókból eredô jogok és kötelezettségek, melyekkel a területkezelônek
szembe kell néznie. Hivatalos kötelezettségek mind nemzeti, nemzetközi
vagy éppen helyi szintrôl eredhetnek, a helyi és és országos (nemzeti) törvényekkel,
melyek valószínűleg a legfontosabbak valamint a helyi rendezés
tervek. Tradicionális jogok lehetnek a legeltetés, halászat, vadászat, fakitermelés
(és hulladékfa-gyűjtés) és vallási szokások.
2.3.6. Fizikai jellemzôk: fizikai tényezôk, mint például a megközelíthetetlenség,
melyek befolyásolhatják a hosszú távú feladatok megvalósítását.
2.3.7. Rendelkezésre álló források: pénzügyi tervezés és a meglévô háttér anyagi
és munkaerô tekintetben.
2.3.8. A hosszútávú feladatok megvalósítását befolyásoló tényezôk össszefoglalója:
a fenti tényezôk összegzése, melyek logikusan vezetnek a gyakorlati feladatok
meghatározásához.
2.4 A gyakorlati feladatok meghatározása
A kezelési terv ezen szakasza a 2.3-as pont alatt kifejtett tényezôket tekinti át, melyek
a hosszútávú feladatok elérését befolyásolják, és ezáltal a gyakorlati (vagy
megvalósítható) feladatok megfogalmazhatók. Ezek jelentôsen különböznek a
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
127
hosszútávú feladatoktól, de azok megvalósítását célozzák.
Az elfogadható változás határa: ez a kifejezés hasznos eszköz lehet a kezelés során,
mellyel meghatározhatóak és kijelölhetôek határok, amiken belül a változásokat el lehet
viselni. Alkalmazható hosszútávú feladatok esetén is. (Példa lehet a vizes területeken a
minimális és maximális vízszint, a vegetációkiterjedés minimuma és maximuma). Ha ezeket
a határokat meghaladják a bekövetkezô változások, akkor azonnali helyreállító akciót
kell kezdeményezni. Az elfogadható változás határának figyelembe kell vennie a fenntartható
természetes források termelôdését, hogy a termelési arányokat vagy haltermelést meg
lehessen határozni. A monitorozás alapvetô jelentôségű ebben a folyamatban.
3. rész Akcióterv és Elôírások – Hogyan hajtsuk végre?
3.1. Munkaterv
A gyakorlati feladatok tovább vezetnek az éves munkatervhez. Összetett és nagy
kiterjedésű területeken szükséges létrehozni egy átfogó tervet, a természetes erôforrások
és a biológiai sokféleség együttes kezelésére, ahol az érdekelt felek és a
területet használók is együttműködnek. Ebben az átfogó tervben zónabeosztást
célszerű kialakítani a terület bizonyos részein, ahol a különféle tevékenységeket
szabályozzák, és minden egyes zónának saját kezelési terve van.
3.1.1. Kezelési lehetôségeket a következô kategóriákba oszthatjuk (prioritás nélkül):
• Területkezelés: hidrológiai és tájképi aspektusokat is ideértve. Lehetôségek:
nem beavatkozni (mely a monitorozást azért magábafoglalja), csekély
mértékű beavatkozás, aktív kezelés.
• Faj kezelés: Lehetôségek: nem-beavatkozás, ellenôrzés vagy csökkentés
(kiírtani), elôsegítés vagy növelés, visszatelepítés, betelepítés (a lehetô legnagyobb
elôvigyázatosság mellett).
• Használat: Lehetôségek: nem használni, tradícionális használat, bölcs használatot
figyelembe vevô használat.
• Megközelítés: Lehetôségek: teljes lezárás, korlátozott bejutás, részlegesen
szabad megközelítés, szabad megközelítés.
• Oktatás, interpretáció, és kommunikáció: Lehetôségek: teljes hiány,
alacsony fokú publicitás, aktív publicitás, speciális programok (akciók döntéshozók
irányába).
• Kutatás: Lehetôségek: nincs felszerelés, specializált felszerelés, szabályozott
felszerelés, nyílt felszerelés.
3.2. Projectek
A gyakorlati feladatok megvalósításához szükséges általános „elôírások” tovább
vannak tagolva pontosan meghatározott egyedi tevékenységekre, projektekre.
Minden projektnek megfelelô információt, vagy irodalmi hivatkozást kell biztosítania
azoknak a személyeknek, akik felelôsek a projekt végrehajtásáért. Így a személyi
állományról, a kezdés és kivitelezés idôpontjáról, és a pénzügyi tervezetrôl.
128
Minden projektnek meg kell határoznia a prioritásokat és hogy az éves aktivitást.
A projektnek három nagy fejezetre kell tagolódnia:
3.2.1. Meglévô adatok: tovább csoportosíthatóak archív, fizikai, botanikai, zoológiai
és emberi tevékenységhez kötôdôkre. A meglévô adatok alapvetô fontosságúak
a monitoring rendszer kiépítésében.
3.2.2. Kezelés: további csoportjai: területkezelés, fajkezelés, a helyi lakosság „kezelése”,
infrastrukturális kezelés,
3.2.3. Adminisztráció: minden project egy fejezetének kell tartalmaznia végrehajtással
kapcsolatos ügyintézést.
3.3. Munkaprogram
Összefoglalva a projektleírások jelentik az alapot a munkaprogramok elôkészítése számára.
Ide tartoznak az éves munkaprogramok, munkaprogram a végrehajtó személyi állománynak,
és pénzügyi program.
3.4. és 3.5. Felülvizsgálat
A projektek fejezetbeosztásával azonos módon történik a felülvizsgálat is, tekintetbe
véve azt, hogy hogyan valósult meg és melyek a monitorozás és vizsgálatok eredményei.
Ezek alapot jelentenek a rövid idôszakot átfogó, általában éves vagy annál
hosszabb, nagy ellenôrzéseknek. A rövid távú felülvizsgálat célja kideríteni, hogy vajon
a területet a hosszútávú feladatok igényeivel összhangban kezelik-e. Nagyobb ellenôrzéseket
abból a célból kell végezni, hogy a gyakorlati feladatokat végrehajtják-e,
és még mindig annyira fontosak-e azok. A nagy ellenôrzések közötti idôszak sok
tényezôtôl függ, fôként a terület dinamikája és sebezhetôsége a fontos e tekintetben.
Ez nagyon ritkán kevesebb, mint egy év, de 10 évnél sem lehet hosszabb.
Kezelési terv – szerkezeti váz
A következô diagram a kezelési tervezés szerkezeti vázát mutatja be, és érzékelteti,
hogy a felülvizsgálat integráns és alapvetô része a folyamatnak.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
129
A kezelési tervezés folyamatának szerkezete
Elôszó
1. Leírás
2. Értékelés és feladatok (Mit kell tennünk?)
2.1 Értékelés
2.2. Hosszútávú feladatok
2.3 A hosszútávú feladatokat befolyásoló tényezôk
2.4 Gyakorlati feladatok
3. Akcióterv – Elôírások (Hogyan hajtsuk végre?)
3.1 Munkaterv
3.2 Projectek
3.3. Munkaprogramok
3.4 Éves felülvizsgálat
3.5 Ellenôrzés
130
14. Függelék
Ramsari Kis Összegű Alap a vizes területek megôrzéséért
és bölcs használatukért
Működési irányelvek az 1997–1999 közötti idôszakra
1. Bevezetés
A Ramsari Kis Összegű Alapot az egyezmény Szerzôdô Feleinek 4. Konferenciáján hozták
létre (1990 június, Montreux, Svájc) „Vizesterület védelmi alap” néven, hogy a fejlôdô
országokat támogató mechanizmust hozzanak létre az egyezmény végrehajtása érdekében
a vizes területek védelméért és bölcs hasznosításukért. A szerzôdô felek 6.,
Ausztráliában megtartott konferenciája (Brisbane, 1996 március) VI.6. határozata elfogadta
az alap jelenlegi nevét, és döntést hozott, miszerint az alap rendelkezésre áll valamennyi
ország számára, melyek az OECD Fejlesztési Tanácsadó testülete (Development
Assistance Committee) által létrehozott Támogatandó országok Jegyzékén (List of Aid
Recipients) szerepelnek.
2. A támogatás formái a Ramsari Kis Összegű Alap által
A) A stratégiai terv 1997–2002 végrehajtása
A Ramsari Kis Összegű Alap nyitott minden támogatható szerzôdô állam felé a stratégiai
terv végrehajtásához való hozzájárulás érdekében, mely prioritást élvez, különösen az
alábbi területeken:
1. Gyakorlati feladat 2.1.: Nemzeti vagy afeletti (pl. Európai Uniós) jogszabályok,
intézmények és a gyakorlat áttekintése minden szerzôdô országban, és szükség
esetén módosításuk a bölcs hasznosítás elérése érdekében.
2. Gyakorlati feladat 2.2.: A vizes területek megôrzésének és bölcs hasznosításuk
beépítése nemzeti, helyi vagy regionális tervezési folyamatokba valamint
a földhasználattal, talajvíz kezeléssel, folyó/vízgyűjtô szintű vagy partvidéki
zónával kapcsolatos és minden egyéb környezeti tervezéssel kapcsolatos döntésfolyamatba.
3. Gyakorlati feladat 2.4.: A vizes területek értékeinek, funkcióinak értékelése környezeti
tervezési okokból.
4. Gyakorlati feladat 2.5.: Környezeti hatásvizsgálatok készítése vizes területeken,
különösen azokon a területeken, ahol a tervezett fejlesztések valamilyen formában
érintik a területet, fôként ramsari vizes területeken, ahol valószínűsíthetô,
hogy a technikai fejlesztések, szennyezés vagy egyéb emberi hatás miatt megváltozik
az ökológiai jelleg. (3.2 cikkelye az egyezménynek)
5. Gyakorlati feladat 2.6.: Vizes területek meghatározása, melyek rekonstukcióra
szorulnak, az ehhez szükséges lépések megtétele.
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
131
6. Gyakorlati feladat 2.7.: A helyi lakosság aktív részvétele (fôként ott élô lakosság
és különösen a nôk körében) a vizes területek megôrzésében.
7. Gyakorlati feladat 2.8.: A privát szféra bevonása a vizes területek védelmébe és
bölcs hasznosításukba.
8. Gyakorlati feladat 3.2.: Nemzeti oktatási és közvéleménytájékoztató programok
kidolgozása vizes területekkel kapcsolatban minél szélesebb körben (kulcsfontosságú
döntéshozókra, vizes területeken élôkre, és a nagyközönségre kiterjedôen).
9. Gyakorlati feladat 4.1.: Intézmények kapacitásának fejlesztése fôként a fejlôdô
országok esetében a vizes területek védelme és bölcs hasznosításuk érdekében.
10. Gyakorlati feladat 4.2.: A vizes területek védelmében és bölcs hasznosításukban
érdekelt személyek, intézmények továbbképzési igényeinek felmérése, fôként
a fejlôdô országok esetében és ellenôrzô akciók végrehajtása.
11. Gyakorlati feladat 5.1.: Ramsari területek ökológiai jellegének fenntartása.
12. Gyakorlati feladat 5.2.: Kezelési tervek kidolgozása és végrehajtása valamennyi
ramsari területre, melyek megfelelnek a „ramsari kezelési tervek irányelveinek”
kiemelve a helyi közösségek és egyéb érdekeltek bevonását a tervezésebe.
13. Gyakorlati feladat 5.3.: A nemzetközi jelentôségű vizes területekrôl folyamatos
felmérések készítése, információ szolgáltatása az elfogadott forma alapján.
14. Gyakorlati feladat 6.2.: A nemzetközi jelentôségű vizes területek jegyzékén szereplô
területek méretének növelése, különösen azon vizes terület típusoknál,
amelyek globálisan vagy helyi szinten nem megfelelôen képviseltek.
15. Gyakorlati feladat 7.1.: Nemzetközi és vagy regionális szükségletek meghatározása
közös vizes területek, vízgyűjtôk esetében, közös megközelítés kidolgozása
és végrehajtása.
A maximális megpályázható összeg 40.000 svájci frank pályázatonként.
B) Válságtámogatás
A támogatásban részesíthetô országok (lásd bevezetô) válságtámogatásra igényelhetnek
pénzt a nemzetközi jelentôségű vizes területeiken, a technikai fejlôdés,
szennyezés, egyéb emberi tevékenység vagy természetes folyamatok (szárazság,
viharok) hatására bekövetkezô károk vagy veszély mérséklésére. Ez a támogatási
forma egy, a terület megôrzését célzó válságterv kialakítása után lehetséges,
összege nem haladhatja meg a 40 000 svájci frankot.
C) Elôkészítô támogatás
Kivételes esetben a Ramsari Kis Összegű Alap támogatást nyújthat azoknak az országoknak,
melyek még nem tagjai az egyezménynek, de szándéknyilatkozatot
132
tettek a csatlakozásra, hogy a csatlakozáskor megkövetelt feltételeket (a nemzetközi
jelentôségű vizes területek jegyzékére terület jelöléskor az elôkészítô – meghatározás,
határkijelölés, és a terület térképezése – munkák elvégzése) végre tudják
hajtani. A maximális összeg 25.000 svájci frank.
3. A projektek benyújtása és elfogadásuk
A) Minden évben a Ramsari Iroda október 31. elôtt diplomáciai jegyzékben értesíti az
érintett országokat, hogy készítsenek pályázatokat a Ramsari Kis Összegű Alaphoz,
melynek a Ramsari Irodához való elküldési határideje a következô év március
31. Az Iroda által erre a célra használt pályázati űrlapján kell a projektet elkészíteni,
és minden ország nemzeti ramsari hatósága által jóvá kell hagyatni.
B) A Ramsari Iroda technikai és végrehajthatósági vizsgálat alá vonja valamennyi beérkezett
pályázatot a Pénzügyi Albizottság pontrendszere alapján, a Tudományos
és Technikai Tanácsadó Testület segítségével. Ebben a folyamatban az Iroda kikéri
a TTTT megfelelô tagjainak vagy helyetteseinek véleményét, esetleg az Állandó
Bizottság regionális képviselôjének (vagy helyettesének) véleményét. Ahol szükséges,
az Iroda nem kormányzati szervezetek tanácsait is kikéri (Birdlife International,
Wetlands International, IUCN, WWF International).
C) Az Iroda ajánlásait mellékeli a támogatásra nézve és továbbítja a Pénzügyi Albizottsághoz,
mely továbbküldi végsô döntésre az Állandó Bizottság elé.
D) Válságtámogatási kérelmet az év bármely idôszakában be lehet nyújtani. Amint a
Ramsari Iroda elvégezte a megvalósíthatósági és technikai vizsgálatot, a fôtitkár
kikéri a regionális képviselôk, vagy helyetteseik, a megfelelô TTTT tag vagy helyettese,
valamint Pénzügyi Albizottság elnökének véleményét, és meghozza a
döntését maximum három hónappal a projekt kézhezvétele után.
4. Megállapodás a Ramsari Kis Összegű Alap
támogatásában részesülô képviselettel
A) A Ramsari Iroda és a támogatott ország ramsari hatósága vagy a ramsari hatóság
által kijelölt képviselet között szerzôdést kell kötni, melyben meghatározzák:
i) az adományozott pénzösszeg célját és nagyságát és
ii) a támogatott fél kötelezettségeit, valamint
iii) hogy minden felszerelést, eszközt, melyet az Alaptól kapott támogatásból
származik, a Ramsari Egyezmény emblémájával és nevével kell ellátni.
B) Minden támogatott képviselet köteles beszámolót készíteni a Ramsari Kis Összegű
Alap által elért eredményekrôl – egy évvel az elsô részletfizetést követôen belsô
beszámolót – majd a project befejezését követô hat hónapon belül zárójelentést.
C) Az Iroda, egyetértésben a támogatott ország nemzeti ramsari hatóságával, meglátogathatja
a project területet és/vagy a projektet végrehajtó képviseletet, irodát,
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
133
valamint kijelölheti egy partnerét vagy munkapartnerét, hogy az Iroda nevében
ezt megtegye, abból a célból, hogy elsô kézbôl felbecsüljék a támogatott projekt
végrehajtását, vagy az abból származó eredményeket.
5. Támogatáskeresés és pénzügyek kezelése
A) Az Alapot a Ramsari Iroda kezeli, az Állandó Bizottság Pénzügyi Albizottságának
felügyeletével, az egyezmény pénzügyi kezelése szabályzatának megfelelôen.
B) Az Alap a Szerzôdô Felek 6. Konferenciáján meghatározott pénzeszközt tartalmazza,
önkéntes adományokat, ide értve a banki kamatokat is. A Ramsari Iroda a
Szerzôdô Felek, különösen a regionális képviselôek és helyetteseik az Állandó Bizottságban,
az NGO partnerek által támogatva aktívan keresi a lehetséges támogatókat.
Végül a Ramsari Iroda kormányzati, kormányközti és nem kormányzati támogatókat,
alapítványokat és a privát szektort is megkeresi.
C) Adminisztratív költségként 10%-ot felszámít minden projektnek a Ramsari Iroda.
134
15. Függelék
Irányelvek a Ramsari logo (embléma) használatára
(1999. január 1-tôl az egyezmény új emblémát használ,
mely használatára is vonatkoznak az alábbiak)
A ramsari jelkép – a szárnyaló madár kék és zöld csíkokkal, melyek az eget, a vizet és
növényeket jelenítik meg – minden hivatalos ramsari dokumentumon, publikációkon és
szóróanyagokon használatos, melyet a Ramsari Iroda ad ki. A jelképet nemzetközileg
jegyzi a World Intellectual Property Organization szervezet.
A ramsari emblémát használhatják az egyezményt aláíró országok, partner szervezetek,
és egyéb testületek az embléma használatát szabályzó irányelvek figyelembevételével:
Általános szabályok az embléma használatára
1. A három részbôl álló embléma egységes és semmilyen körülmények között nem
használható egymástól elkülönítetten.
2. Minden egyes esetben az embléma részeit egymás mellett, a címlapon található
arányban kell reprodukálni.
3. A színes reprodukáláshoz „Pantone” színt kell használni:
Pantone 280 U – a madár
Pantone 280 U – 30% – kék csík
Pantone 375 U – zöld csík
Az embléma színes másolatait ingyenesen be lehet szerezni az Iroda kommunikációs
szolgálatától.
4. Monokróm formátumban is ki lehet adni az emblémát, ha a színes nyomtatás nem
elérhetô, vagy nem kivitelezhetô, de csak fekete, szürke vagy Pantone 280 U kék
színekben, egyéb színben való reprodukció külön kérésre engedélyezhetô.
Monokróm embléma másolatokat ingyenesen be lehet szerezni az Iroda kommunikációs
szolgálatától.
Alternatív megoldásként fekete és szürke monokróm változatot lehet elôállítani
színes embléma jó minôségű fénymásolásával vagy fényképezésével.
5. Minden, ramsari emblémát viselô terméknek környezetbarátnak kell lennie. Ez
megkötöttség minden ramsari emblémát használó számára, hogy biztosítva legyen,
hogy a felhasznált anyagok és az elôállítási folyamat etikus a környezetre és
különösen a vizes területekre való hatásuk miatt.
A ramsari logo használata a szerzôdô országok által
6. Az egyezmény Irodája elôsegíti, bátorítja a szerzôdô országokat, hogy használják
a ramsari emblémát a vizes területek természetvédelme és bölcs hasznosításuk érdekében,
valamint a vizes területekkel kapcsolatban általánosan. Ezért az Iroda
felhatalmazza a szerzôdô országokat, hogy használják szabadon az emblémát az
A Ramsari Egyezmény kézikönyve
135
általános szabályok figyelembevételével (1-5. pont).
Az egyezmény Irodája kéri a szerzôdô országokat, hogy számoljanak be a logo
használatáról.
7. Helyi hatóságok, melyek a ramsari logot kívánják használni, elôször a nemzeti
ramsari hatóság jóváhagyását kell, hogy kérjék.
A ramsari logo használatának feltételei partner szervezetek és egyéb
testületek számára
8. A használat elôtt írásos engedélyt kell kérni az egyezmény Irodájától.
9. Ahol a ramsari embléma a partner szervezet emblémájával együtt jelenik meg, a
ramsari emblémának egyezô nagyságban, hangsúllyal kell megjelennie.
10. Az egyezmény Irodája tanácsát, vagy elôzetes engedélyét kell kérni minden
egyes, ramsari logot viselô termék elôállítása elôtt, valamint a szponzor cég nevét,
emblémáját is engedélyeztetni kell.
11. Minden terméknek, amin a ramsari embélmát kívánják megjelentetni, a típusát,
külalakját és anyagát jóvá kell hagyatni az egyezmény Ramsari Irodájával.
12. Ha bármilyen, ramsari emblémát viselô terméket eladnak vagy terjesztenek, címkét
vagy rövid írást kell mellékelni az anyagokhoz, vagy az árusító helyen ki kell
függeszteni, mely a Ramsari Egyezmény rövid leírását és céljait tartalmazza.
13. Ha egy cég szponzorál egy kiadványt a ramsari logoval együtt, és a cég fel van
hatalmazva arra, hogy a nevét és emblémáját is megjelentesse a kiadványon, akkor
a 14. pont feltételeit kell alkalmazni (lásd késôbb).
A szponzor cég feltüntetheti nevét és emblémáját és egy rövid szöveget, amiben
közli, hogy ez a hozzájárulása a vizes területek megôrzéséhez, vagy külön, rövid
írásban foglalhatja ezt össze, csatolva a kiadványhoz.
14. Ahol szponzor cég neve, emblémája megjelenik egy kiadványon, a cég emblémájának
egyezô – vagy inkább kisebb – hangsúllyal kell szerepelnie, mint a ramsari
emblémának. Továbbá, a figyelemmel kell lenni, hogy a szponzor cég nevét és
emblémáját diszkrét formában reprodukálják, nehogy konfliktusba kerüljön a ramsari
emblémával.
15. A kiadványok kereskedelmi árát, ugyanúgy, mint a bevétel bizonyos százalékát
be kell jelenteni (adni) a Ramsari Irodának, egyezményi célok érdekében. Ezeket
egyeztetni kell az Irodával a piacrakerülést megelôzôen vagy – elôzetes engedélykérés
esetén – még a kiadási folyamat kezdete elôtt.
Partner szervezetek, vagy egyéb testületek ramsari logo használatakor választhatják
a kiadásból származó profit teljes egészének vagy részeinek befizetését a vizes
terület védelmi alapba, vagy más vizes terület védelmi project támogatásra. A
Ramsari Iroda intézi ezeket az ügyeket az adományozó szervezettel való megállapodás
szerint.
16. A ramsari logo ingyenes használatát engedélyezik a fenti pontok elfogadásával.
KIadja a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala
H-1121 Budapest, Költô u. 21. tel.: (06)1/395-7458
Megjelent 500 példányban
Nyomdai kivitelezés: Winter Fair Kft., Szeged
honlap: www.winterfair.deltav.hu
villámposta: winterfa@deltav.hu
ISBN 96 03 9593 2